A regényeiben kelnek életre az újságíró élményei, emlékei

Miskolc - Mörk Leonóra legújabb könyve helyszínéül szülőföldjét, Miskolcot választotta.

Az ELLE Magazin vezetőszerkesztőjét újságírói tapasztalatai is segítik írói munkája során. Legújabb regénye, „A porcelánlány” megalkotása közben az 1914-ből való újságcikkek segítségével rakta össze a főhősnő, Julika világát, és közben újra fölfedezte Miskolc szépségeit, ahol fiatalkorát töltötte – tudtuk meg a Miskolci Egyetem Könyvtárában nemrégiben megtartott kötetbemutatón, ahol Tóth Evelin, a MEgazin egyetemi újság szerkesztője faggatta az írót.

Rengeteg helyre eljutottam újságíróként és ezek az emlékek leülepedtek bennem.

– Azt vettem észre, hogy a gondolkodásom ugyanúgy működik, akár újságírói, akár írói feladataim vannak. Rengeteg helyre eljutottam újságíróként és ezek az emlékek leülepedtek bennem. Aztán egyszer csak előjönnek és bevonulnak egy regénybe, hogy ott találják meg a helyüket – kezdte a beszélgetést Mörk Leonóra, akit az olvasók egy része még a Nők Lapjából ismerhet.

Rátalált a regényírás

– Az első könyvemet, „Az utolérhetetlen Mr. Yorke”-ot egy olyan interjú inspirálta, ami végül nem készült el. Vass Virág, aki akkor az ELLE Magazin főszerkesztője és a főnököm volt, javasolta, hogyha nem tudom megírni, írjam meg azt, miért nem sikerül. Megfogadtam a tanácsát, és mire észbe kaptam már ötven-hatvanezer karakternél jártam, ami szétfeszíti egy újságcikk kereteit. Éppen akkor készült az ELLE új websiteja és azt terveztük, hogy ott fog folytatásokban megjelenni a történet, de aztán másképpen alakult. Megismerkedtem Rados Richárddal a Jaffa Kiadó vezetőjével, aki vállalta, hogy kiadja a szöveget és azóta is nagyon izgalmas feladatokat kapok tőle a Central Kiadóban végzett munkám mellett. Szoktam nekik fordítani, szerkeszteni és könyvbemutatókat tartani – foglalta össze az alkotó.

Lehetőség vagy csapda

Az író büszke rá, hogy a könyveit férfiak is kézbe veszik. Női karaktereihez saját személyiségéből merít. „A porcelánlány”-ban például egy Instagram-függő hölgy szerepel.

– Nagyon tetszik nekem, hogy a férfiak mennyire mást látnak meg, és tartanak fontosnak az írásaimban. Izgalmas számomra, ahogy a férfialakjaimat véleményezik. Az Instagram pedig azért kerül elő a regényben, mert folyamatosan követek utazási és könyves bloggereket és magam is szeretek fotózni, bár soha nem tanultam. Amikor egyszer a férjemmel Karlsruhe-ban, Németországban jártunk, lefotóztam egy szökőkutat a kastély kertjében, amit néhány perccel később már nem tudtam magamban felidézni. Megtorpantam és elhatároztam, hogy többet nem csinálok ilyet, hanem mielőtt a kamerán keresztül nézem, megpróbálom a saját szememmel látni a dolgokat. Ettől függetlenül az internetre megkerülhetetlen lehetőségként tekintek, amivel tudni kell élni, különösen újságíróként – fejtette ki.

Az olvasók kérték

Mörk Leonóra előző regényében „A papagájos ablak”-ban jelent meg első ízben Miskolc. A József Attila Könyvtárban tartott író-olvasó találkozón vetődött fel, hogy egy következő könyvben már központi szerepet játszhatna a város.

– Egyik kolléganőmnek a kedvenc mondása, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Amikor „A porcelánlány”-t írtam, akkor jöttem rá, hogy én hiába éltem tizennyolc évig Miskolcon, nagyon keveset tudok róla. Elkezdtem sétálni a városban és megpróbáltam olyan arcát meglátni, amilyennek Julika, a főhősöm látná. Rácsodálkoztam a régi belvárosi polgárházakra, a diósgyőri cserépkályha ősi emberevő motívumára és a Tizeshonvéd zászlóaljra. Aztán bevettem magam az Országos Széchenyi Könyvtárba és kikértem a korabeli Miskolci Napló mikrofilmjeit. Olyan izgalmas emberek és díszletek tárultak elém az I. világháború kitörése előtti és utáni időszakról, hogy teljesen belefeledkeztem – osztotta meg.

Vámpírok és Csernus

A szerző vámpírimádó szubkultúráról szóló írását kevesen ismerik, amely hat regénye mellett hetedikként született.

– „A vámpír vonzásában” című riportkötetet felkérésre írtam, ezért nem szoktam könyvbemutatókon szóba hozni. Interjúkat készítettem róla, hogy miért szeretjük ezeket a furcsa lényeket, aztán valamiféle rendszerbe foglaltam és összekötő szöveget írtam hozzá. Ami ennek a könyvnek a legnagyobb hozadéka volt, hogy meg­ismertem Csernus Imrét, akitől akkor még úgy féltem, mint a tűztől, de azóta már a harmadik kötetét szer­kesztem. Büszke vagyok rá, hogy idővel egészen meg­változott a kapcsolatunk, mert bizonyítottam, hogy értékes alkotótársa tudok lenni egy könyv megszületésében – zárta gondolatait Mörk

Leonóra.

Detzky Anna