Ne akarják ráerőszakolni…

Miskolc - A trágár beszédről szóló összeállításunk késztette levélírásra olvasóinkat.

„Nekem a káromkodó emberek közönségesek és durvák, ezért messzire elkerülöm őket. Ugyanígy kerülöm ugyanezt az irodalomban, színházban – fogalmazott levelében Kovács Éva. – Felelősek vagyunk nyelvünk alakulásáért. Nem hiszem, hogy az erős akaratot, vagy nemtetszést csak káromkodás tudja képviselni. Volt már olyan eset, hogy otthagytam egy közönséges, trágár nyelvű előadást. Sajnáltam a színészeket, akiknek ezt meg kellett tanulniuk…”

Nincs helye a színházban

Egy magát „bérletes nyugdíjas színházlátogató”-nak nevező olvasónk elektronikus levélben osztotta meg véleményét. „Ami az észrevételem megírására késztetett, hogy Rusznyák Gábor, a Miskolci Nemzeti Színház rendezője egy cikkben (Észak-Magyarország 2019. január 25., 7. oldal – a szerk.) úgy nyilatkozik „…nem látom a fejlődést, hogy a társadalmunk elmozdult volna az elfogadás irányába.” Miért kellene a trágár és obszcén szavakat társadalmilag elfogadni egy színpadi műben? Ne akarják társadalmi szinten mindenkire ráerőszakolni a trágár, obszcén szavakat tartalmazó darabokat, műveket. Ezzel csak elriasztanak egy színházba látogató nem kis réteget…”

ÉM