Pokorny Lia szeretnivaló listája

Miskolc - A sárga szín. Sinkovits Imre hangja. Napfény. Fagyi. Nevetés. Csókolózni. Kölcsönadni valakinek egy könyvet, amit el is olvas. Dolgok, amikért érdemes élni. No meg varázslatos másfél óra Pokorny Liával.

Szokatlan előadás

Igazán felszabadító és felhőtlen, ám mégis kissé szokatlan előadást hozott el a miskolci Művészetek Házába Pokorny Lia színésznő és Horgas Ádám rendező március 13-án szerda este. A Duncan Macmillen művéből magyarra átültetett monodráma jelentős része interaktív, improvizatív és nem kevéssé impulzív. A történet szereplője egy hétéves kislány, aki egy listát kezd el írni olyan dolgokról, amik őt boldoggá teszik, mikor az édesanyja öngyilkosságot kísérel meg. Ezzel a listával szeretne segíteni depressziós anyukájának, de végül saját magán segít vele.

Fotó: Orosz Ila

A „dolgok” köré épül a darab, és nemcsak mondanivalójában, hanem a valóságban, a térben is. Ugyanis ezeket a „dolgokat” sorszámozott sárga cetliken kiosztja a színésznő az előadás előtt, így vonva be a történetbe a nézőtér gyanútlan tagjait, maga az este pedig az instrukciókkal kezdődik. Amikor elhangzik egy szám, a cetli tulajdonosa feláll és hangosan felolvassa.

Lubickol a szerepben

Majd amikor a történetben megjelenik az apa, az iskola­pszichológus vagy az első szerelem, akkor keres egy karakternek megfelelő nézőt, aki eljátssza azt a szerepet, természetesen Pokorny Lia segítségével. Aki egyszerűen lubickol a dráma minden egyes percében. Ráadásul a civilek botlatozásaira is annyira szeretnivalóan és profin reagált, irányította őket a váratlanul jött reflektorfényben, hogy nem azt éreztem, hogy kínos volna, hanem hogy mennyire aranyos az egész helyzet. Életszagú, életszerű, szórakoztató és emberi.

Fotó: Orosz Ila

Az öngyilkosság és depresszió kérdése végigkíséri a darabot, azonban a sok nevetés ellenére nem bagatellizálja el a kérdést, sőt nagyon fajsúlyos megállapításokat tesz, de mégsem hagyja a nézőt belesüppedni. Maga a darab struktúrája is egy hullámvasúthoz hasonlít. Akár maga a depresszió. Vannak jó napok és vannak rosszak. Sokat nevetünk az előadáson, de olykor könny szökik a szemünkbe. Élő és valódi érzések szabadulnak fel, emlékek suhannak át az agyunkon.

Fotó: Orosz Ila

Hazafelé tartva elkezdtem folytatni a listát, és azóta is csak sorolom: segíteni valakinek önzetlenül, véletlenül észrevenni egy szív alakú tárgyat, bízni valakiben. Biztos, hogy mindannyian össze tudnánk gyűjteni egymillió dolgot, ami miatt érdemes élni.

Bukovenszki-Nagy Eszter

[related-post post_id="4175696"]

[related-post post_id="4175080"]

[related-post post_id="4175028"]