Zoltán példakép szeretne lenni

Különleges szóbeli érettségin jártunk kedden. Olyan érettségin, ahol nem 18 éves diákokkal találkoztunk, akik már az általános iskola első osztályától tudták, hogy vár rájuk a gimnázium, majd az egyetem, hanem olyan felnőttekkel, akik kacskaringós, rögös úton jutottak el az érettségit adó középiskoláig.

A Dr. Ámbédkar-gimnáziumról többször is írtunk az elmúlt hetekben. Kérdéses volt ugyanis, hogy megtarthatja-e egyáltalán önállóságát vagy az állam veszi át. Az iskolát a Dzsaj Bhím Közösség alapította 2007-ben Sajókazán, de a diákok fogyatkozása miatt ma már csak Miskolcon folyik az oktatás. Végül az a döntés született, hogy az intézmény maradhat a buddhista közösség fenntartásában, de technikummá kell átalakulnia. A gimnázium küldetése: érettségihez juttatni a hátrányos helyzetű, többségében roma fiatalokat. Kedden tizenhárman tettek középszintű szóbeli érettségi vizsgát.

Továbbtanulna

Ottjártunkkor már többen is túl voltak a nehezén, így szívesen beszélgettek velünk. Gallyas Renáta régóta gondolkodott azon, hogy megszerzi az érettségit. Ő most 34 éves, és bízik benne, hogy minden tantárgyból sikerült teljesítenie a követelményeket.

– Két szakmám is van, pincér és gépíró, szövegszerkesztő. Irodai munkát végzek a rakacai önkormányzatnál, a közfoglalkoztatottak munkaügyeivel foglalkozom. Egy gyermekem van, és Krasznokvajdán lakom, onnan járok mindennap Rakacára. A munkahelyemen nem követelmény az érettségi, de úgy éreztem, hogy szükségem van rá. De azért is fontos, mert szeretnék továbbtanulni. Pénzügy és számvitel vonalon, mert a matekot nagyon szeretem – mondja lelkesen. – És a történelmet is – teszi hozzá.

Elárulja, a munka, a család és a tanulás elég húzós volt együtt. Mivel van szakmája, két évig kellett gimnáziumba járnia. Tavaly osztályozó vizsgát tett a 10. és 11. osztály anyagából, ami most nagy segítség volt, mert a tananyag nagy részére emlékezett, igaz, mindent át kellett ismételnie.

– Az angol azonban nagyon nehéz volt. Rég nem tanultam idegen nyelvet, de amikor tanultam, akkor is németet. Az elmúlt két hétben csak a tanulással foglalkoztam, a család egy kicsit háttérbe szorult, de szerintem minden jól sikerült – fűzi hozzá optimistán.

Nem adja föl

Újabb diák jön ki a vizsgateremből, Erdei-Nagy Zoltán. Megtudjuk, ő háromgyermekes családapa, de minden erejével azon van, hogy megvalósítsa célját. Mégpedig azt, hogy tanító lehessen.

– Húsipari szakmunkás vagyok, Alsózsolcán élek. A munkahelyemen a barátaim ajánlották évekkel ezelőtt, hogy jelentkezzek a Dr. Ámbédkar-gimnáziumba, és szerezzem meg az érettségit. Akkor még Alsózsolcán is volt oktatás, örültem, hogy helyben tanulhatok. A gimnáziumi évek alatt nagyon megszerettem a tantárgyakat, a tanulást, és elhatároztam, hogy nem elégszem meg az érettségivel, diplomát szeretnék. Első évben kevés volt a pontom, ezért újra érettségiztem történelemből. De ez is kevésnek bizonyult, így a következő évben emelt szintű vizsgát tettem szintén történelemből. De még mindig kellett néhány pont, ezért ebben az évben magyarból érettségiztem újra, hogy növekedjenek a pontjaim. Úgy érzem, jól sikerült, és lesz esélyem, hogy felvegyenek a sárospataki tanítóképzőbe. Az alkalmassági vizsgán már megfeleltem – újságolja örömmel Zoltán. Hozzáteszi: – Küzdelmesek voltak az elmúlt évek, hiszen munka és három gyerek mellett kellett tanulnom, de a roma származásomnak is érzem a hátrányát. Azonban semmi nem tántoríthat el a célomtól. Tanítóként pozitív példa szeretnék lenni az alsózsolcai, roma gyerekek előtt. Arra tanítom majd őket, hogy legyenek céljaik, és legyen erejük, kitartásuk, hogy elérjék azokat – fogalmaz Zoltán.