Nem ritka, hogy válás után az egyik szülő egyszer csak egyszerűen eltűnik

Címkék#interjú #szülők #család #gyerekek #Balogh Beáta #válás #elvált szülők

Évente több mint 18 ezer házaspár válik el. Tudják-e, milyen kárt okoznak a gyermekeiknek? Interjú: Balogh Beáta igazságügyi pszichológussal.

Hegyi Erika

Balogh Beáta

Fotó: Bujdos Tibor

Balogh Beáta igazságügyi pszichológus szakértő szerint rendkívül fontos a válás után a szülők közötti kommunikáció és együttműködés. Például a gyerek ballagásán ne okozzon problémát, hogy mindkét szülő megjelenik, és hogy egy asztalnál kell elfogyasztaniuk a vacsorát. Vagy később a gyerek esküvőjén mindkét szülő, akár az új családjával, ott lehessen. A gyereknek az édesanyjára és az édesapjára is szüksége van, hangsúlyozta a szakember lapunknak adott interjújában.

A gyereknek az édesanyjára és az édesapjára is szüksége van. Lényeges, hogy tudjon mindkettőhöz fordulni. Balogh Beáta

Mire kell figyelniük a szülőknek, ha úgy döntöttek, hogy elválnak?

Amit nagyon fontos tudni: attól függetlenül, hogy a szülők kapcsolata megromlott egymással, a gyereknek még ugyanúgy a szülei, így legjobb esetben mindkettőjükhöz ugyanúgy kötődik. A válás alapból is nagyon megviseli a gyerekeket, hiszen általában nehezen tudják megérteni, hogy ez miért következett be. Hacsak nem történt a válás előtt olyan bántalmazás, aminek maguk is a szemtanúik voltak. A gyerekek gyakran magukat hibáztatják azért, ha szüleik között megromlott a kapcsolat. Azt gondolják, hogy biztosan azért történt mindez, mert ők nem voltak elég jók, nem fogadtak szót, nem segítettek eleget a szüleiknek. Az önhibáztatás nemcsak a kisgyerekekre jellemző, bármelyik életkorban előfordulhat. Sok függ attól, hogy a szülők miként tálalják a válásukat. Megbeszélik-e egyáltalán a gyerekkel? Ha megbeszélik, akkor kérdés, hogy melyik szülő mit mond. Egyetértésben magyarázzák-e el a gyereknek, vagy esetleg mindkét szülő más indokokat hoz fel. Rengeteg játszma indulhat el ilyenkor, és általában el is indul. Már csak a válás sajátosságai miatt is. Hiszen nem véletlenül válnak el, sok mindenben nem értenek egyet, és ugyanezt a válás folyamatában nemhogy továbbviszik, hanem még fokozzák is. Általában a sértettebb fél, amelyik esetleg nem is akar igazán válni, a másik felet hibáztatja, és ami nagy hiba, a szülők a gyereket is bevonják a játszmába, ő ezáltal az egymás elleni harc eszközévé válik. Úgyhogy azt mondhatom, igazából életkortól független, hogy a gyerek mennyire hibáztatja saját magát, de minél kisebb, annál jobban, hiszen annál kevésbé látja át a történteket, és annál inkább elhiszi azt, amit az egyik vagy a másik szülő mond.

Melyek a legsúlyosabb hibák, amiket a szülők elkövetnek váláskor?

Az első nagy hiba lehet tehát, amit az imént említettem, hogy nem magyarázzák el a gyereknek, hogy mi is történik. Ez azért veszélyes, mert a gyerek ettől még részese a történteknek, és tulajdonképpen a saját fantáziájával egészíti ki a valós eseményeket. A fantázia azonban általában sokkal rosszabb, mint a valóság. A másik súlyos hiba, amikor a válni nem akaró fél a gyerek előtt kezdi hibáztatni és kritizálni a válni akaró felet. A gyereket pedig arra használja, hogy az érzései révén maga mellett tartsa a házastársát. Gyakran jelenik meg ilyenkor az érzelmi bántalmazás, ami olykor eljut a fizikai bántalmazásig. A bántalmazást is két irányból lehet megközelíteni. Az egyik, amikor a válni nem akaró fél nem tudja az indulatait kezelni, és esetleg fizikai erőszakkal is megpróbálja maga mellett tartani a párját. A másik variáció pedig, amikor a válni akaró fél megpróbálja kiprovokálni, hogy őt bántsák, ezáltal társadalmilag elfogadható indokot szerez arra, hogy miért is akar elválni. Sajnos ennek sokszor a gyerekek is a szemtanúi lesznek. A gyerekek vallomása – életkortól függően – ugyanis felhasználható a válóperben, vagy súlyosabb esetben a büntetőeljárásban. Így szegény gyereket belekeverik a kettőjük konfliktusába, és rá akarják kényszeríteni az állásfoglalásra.

A gyerek eldöntheti, hogy melyik szülővel szeretne maradni?

Nagyon fontos az is, hogy a szülő ne akarja a gyerekre terhelni a választást. Sokan kérdezik meg a gyereket akár direkt módon, de gyakrabban olyan módon, hogy „ugye, te majd velem akarsz maradni?”, azt a látszatot keltve, mintha a gyerek ezt eldönthetné, esetleg sajnálatot provokál a „mi lesz velem nélküled?” sóhajtozással. Azonban 14 év alatti gyerek egyáltalán nem dönthet erről. 14 éves kor után figyelembe vehető az akarata, de nem kötelező módon. Tehát ha a gyerek választása nem megfelelő, esetleg nem befolyásmentes, mert a választott szülő nem alkalmas az ő gondozására, nevelésére, ellátására, akkor hiába szeretne vele maradni, a törvény ezt nem teszi lehetővé. A sértettebb szülő sokszor mindent elkövet annak érdekében, hogy megakadályozza a válást, vagy ha azt nem tudja, akkor a gyermek másik szülőnél való elhelyezését. Olykor attól sem riad vissza, hogy a gyereket többször is elvigye magánszakértőhöz, és ezt is megpróbálja a saját javára fordítani. Ez azért nagyon súlyos dolog, mert egyrészt amíg nem született meg a hivatalos határozat a gyermekelhelyezésről, addig közös gyermekfelügyelet van érvényben, és addig az egyik szülő egymaga nem rendelkezhet a gyerek felől, tehát nem viheti el szakértői vizsgálatra a házastársa tudta és belegyezése nélkül. Ezzel részben a perfolyamatot is hátráltatja, hiszen a másik fél eleve rosszabb pozícióból indul. Másrészt pedig a gyereket veszélyezteti, hiszen feleslegesen teszi ki olyan vizsgálatnak, ami céljánál és a megvalósulás módjánál fogva alkalmas a másik szülő elleni befolyásolásra, ezzel veszélyeztetve a gyermek egészséges lelki, érzelmi és erkölcsi fejlődését.

Tapasztalatai szerint vannak jó példák is a válásra?

Jó példával sajnos nem nagyon találkozom, hiszen abban az esetben nincs szükség szakértői vizsgálatra. De a tágabb környezetemben sem jellemző a problémamentes válás. Pedig attól, hogy a házastársak kapcsolata megromlott, a gyermekük vagy gyermekeik közösek maradnak, amíg csak élnek. Ahhoz, hogy a gyerek jól megélhesse mindkét szülővel az életét és érzelmeit, ahhoz az kell, hogy a szülők viszonylagos jó kapcsolatban maradjanak. Tudjanak egymással kommunikálni legalább a gyereket érintő kérdésekben. Hiszen ha ez hiányzik, a gyerek, ahogy egyre nagyobb lesz, kamaszkorra megtanulja a szülőket egymás ellen manipulálni. Ennek az lesz a következménye, hogy a gyerek is egyfajta deviáns élet felé kezd el haladni, hiszen nem lesz, aki ellenőrizze. Az is gyakran előfordul, hogy a szülők egymás ellen engedékenyek lesznek a gyerekkel, ami szintén patológiás irányba mehet el. Tehát nagyon fontos a kommunikáció és az együttműködés. Például a gyerek ballagásán ne okozzon problémát, hogy mindkét szülő megjelenik, és egy asztalnál kell elfogyasztaniuk a vacsorát. Vagy később a gyerek esküvőjén mindkét szülő, akár az új családjával, ott lehessen. A gyereknek az édesanyjára és az édesapjára is szüksége van. Lényeges, hogy tudjon mindkettőhöz fordulni, és hogy egyik szülő se lépjen ki az életéből a válás után.

Pedig gyakran tapasztalni, hogy válás után az a szülő, aki nem lesz a gyerek gondviselője, egyszerűen eltűnik. Milyen következményei lehetnek ennek?

Ez rendkívül rossz hatással van a gyerekre. A magyar bíróságról ma már nem lehet azt állítani, hogy elfogultan anyapárti, de az a jellemző, hogy a gyerek vagy gyerekek az anyával maradnak. Ilyenkor sok apa úgy gondolja, hogy további feladata neki már nem nagyon van, és egyszerűen eltűnik a gyermeke életéből. Azt látom, hogy nagyon gyakran ezek az apák sokkal szívesebben nevelik az új párjuk gyerekét, minthogy a sajátjukkal törődnének. Ez bizony jellemző. A válás során egyébként is sérül a gyermek, de ha még az egyik szülő el is tűnik, akkor arra sincs lehetősége, hogy a megfelelő női és férfi szerepeket megtanulja, és hogy megélje, milyen a kiegyensúlyozott családi élet annak ellenére, hogy nincsenek együtt. A gyerekek magát az elhagyást élik meg nehezen. Azt tapasztalom, hogy az ilyen gyerekek még felnőttkorukban is sóvárognak a másik szülő után. A gondozó szülő nem tudja pótolni a másik szülőt, nem is kell, hogy pótolja. A gyermek azonban fantáziál az elhagyó szülőről. Hogy milyen jó lenne, ha együtt lennének, mennyire szeretné őt, és általában elkezd haragot érezni a gondozó szülő iránt, merthogy sokkal könnyebb azt hinni, azt megélni, hogy a gondozó szülő az, aki akadályozza a kapcsolattartást, mint azt, hogy őt valóban elhagyták. Ami pedig valóban problémát jelent a gyerek személyiségfejlődésében, hogy mivel csak egy ideális kép van a fejében az elhagyó szülőről, a kapcsolattartás hiánya miatt nincs alkalma összehasonlítani azt a reális szülői képpel. És minél nagyobb ez az olló, annál nagyobb kár keletkezik a személyiségfejlődésében, és annál nagyobb lehet a gondozó szülő hibáztatása.

Gyakran küzdenek-e lelki problémákkal az elvált szülők gyermekei, és kihat-e ez a felnőttkorukra?

Azt gondolom, nem a lelki problémák gyakoriságában van különbség, hanem az elvált szülők gyerekeinek a válásból adódóan tipikus problémáik vannak. Egyrészt hiányzik és/vagy sérül a teljes család mintája, és a hozzá tartozó női, férfi-, gyermek-, anya- és apaszerepek. Ez még akkor is így van, ha szerencsés esetben egy jól működő mozaikcsalád jön létre. A család felbomlásával átalakulnak a családon belüli szerepek. Gyakori, hogy a legnagyobb gyermeknek kell szülői szerepbe lépnie, mert a gyermekeivel egyedül maradó szülő nem képes egyedül ellátni a ráháruló feladatokat. Ilyenkor ezek a gyerekek hirtelen felnőtté válnak, a kislányok „anyaként” kezdenek gondoskodni a kisebb testvérekről, a kisfiúk pedig családfőként az egyedül maradt anya védelmezőjeként, támaszaként kezdenek működni. Ezt súlyosbítja, ha a szülő is igényt tart a gyermek ilyetén támogatására. A sérült szülők gyakran várják el a gyermektől, hogy kiálljanak mellettük, vállaljanak szolidaritást sorsukban az elhagyó szülő ellen. Pedig nagyon fontos lenne, hogy a szülők megértsék, a gyermek képes mindkét szülőjét szeretni, és ezt nem az egyik vagy másik szülő terhére teszi. A családi szerepek és a családi működési minta hiánya, valamint sérülése miatt a gyermek felnőttként ugyanezt a rossz mintát tudja csak követni, hiszen nem ismer mást. Ezért az elvált szülők gyerekei maguk is gyakran lesznek elvált szülők. Ezektől a problémáktól védhetik meg az elvált szülők gyermekeiket, ha érett, felnőtt módjára viszik véghez a válást, félretéve saját sérelmeiket és előtérbe helyezve a közös gyermek jövőbeni érdekeit.