„Természetesen jólesnek a díjak, de nem ezért csinálom”

Ötödik alkalommal adták át a Takács András-emlékdíjat Bodrogkeresztúrban. A Takács András-emlékdíjat a Bor-Vidék Tokaj–Hegyalja Társaság alapította még 2014-ben, amelynek célja, hogy minden esztendőben olyan ember vagy kezdeményezés kapja meg az elismerést, amely tevékenységével – saját munkáján túlmutatva – hozzájárul a borvidék felemelkedéséhez, népszerűsítéséhez, fejlődéséhez és örökségvédelméhez. Idén Turjányi Miklós, a Zempléni Fesztivál igazgatója kapta az elismerést.

Kialakult kötődések

– Dr. Molnár Péter, a társaság vezetője hívott fel pár nappal a díjátadó előtt azzal, mit csinálok pénteken – mondja Turjányi Miklós. – Mondtam, programom van. Igen, mondta Péter, mégpedig az, hogy utazzak Bodrogkeresztúrba, mert idén én kapom a díjukat. Mondtam, minden köszönetem, de korábban elígért, lemondhatatlan programom van. Péter nem jött zavarba, azt mondta, rendben, akkor legyen az utána következő hétfő. Erre már nem tudtam, de nem is akartam nemet mondani.

Turjányi Miklós nem született zempléni, de ma már ezer szállal kötődik a régióhoz.

– Diákként természetesen osztálykirándulásokon jártam Zemplénben, megnéztük a pataki várat, a Hollóházi Porcelángyárat, de bekerültek ezek az élmények a többi kirándulás közé. 1999-ben kerültem először a fesztivál mellé munkatársnak, és így, felnőttként találkozni Zemplénnel már egy teljesen más élmény volt. Megismertem a vidéket, az itt élő embereket, kialakultak olyan kötődéseim a tájhoz és a barátaimhoz, hogy most már örömmel várom, hogy itt lehessek.

Jó irányban

A Rolla János vezette Liszt Ferenc Kamarazenekar által működtetett fesztivál egy kicsit más jellegű volt, mint amilyen arcát most mutatja a Zempléni Fesztivál.

– Az elődfesztivál erősen a kamarazenéléshez kötődött, hiszen Rolla Jánoséknak a zenekaruk jellegéből adódóan ilyen kapcsolataik voltak. Amikor ők kiszálltak a fesztiválból, de a főtámogató úgy vélte, jó lenne, ha folytatódna a sorozat, akkor léptünk elő az elképzeléseinkkel. Meghagytuk a hagyományos elemeket, de itt jöttek be a képbe a mi kapcsolatrendszereink, és kiszélesítettük a palettát, bejött az irodalom, szélesedtek a zenei műfajok, a könnyűnek hívott, de ugyanilyen komoly művészi munkát igénylő zenei kínálat is megjelent. Fontosnak tartottuk azt is, hogy Zemplénben ne csupán vendégek legyünk, érezzük magunknak a vidéket. Éppen ezért számunkra természetes volt, hogy a nagy zempléni áradáskor jótékonysági koncertet tartottunk, és akkor is, amikor leégett a bodrogkeresztúri faluház. Nem voltak ezek a bevételek olyan jelentős összegek, de mégis tudtunk adni valamit a károk enyhítésére. Úgy érzem, Zemplén számára ma már fontos a fesztivál, és a fesztiválnak ugyanilyen fontos Zemplén. Ez a mostani díj, amit kaptam, ez többszörösen is fontos. Egyrészt ez egy szakmai díj, ahol a hozzáadott értéket veszik számba. Másrészt pedig személyesen is ismertem Takács Andrást, időnként munkakapcsolatban is álltunk egymással. Természetesen jólesnek a díjak, de nem ezért csinálom. Abban viszont megerősítenek, hogy jó irányban haladunk.