Vidéken kevesebb atrocitás

Milyen volt a forradalom Miskolc határain kívül?

A miskolci események hatása

Kis József levéltáros, a B-A-Z. Megyei Levéltár igazgatója kérésünkre kiemelte a fontosabb pontokat:

– A forradalmi szervezetek általában 1956. október 26-a, a miskolci sortűz és a pártállami hatalom megszűnése után jöttek létre. Megalakulásuk körülményeit tekintve a települések három csoportba sorolhatók. Érdekes módon több községben a tanácsi vagy pártvezetők kezdeményezték a munkástanácsok, nemzetőrségek megalakítását. Szándékaikat nem a forradalmi célok támogatása, hanem az a központi irányelv határozta meg, amely szerint először időt próbáltak nyerni, és amennyire lehetett, késleltették a munkástanácsok megalakítását. Ha már nem lehetett, olyan testületeket hoztak létre, amelyekben a kommunisták vezetése volt biztosított. Ezeket a választásokat szervezetten bonyolították le, többnyire a lakosság részleges vagy teljes kizárásával. Sok helyen az így létrehozott munkástanácsokat a lakosság nem fogadta el, és új, a helybeliek által megválasztott testületeket állítottak fel.

A forradalmi szervezetek másik csoportját azok alkotják, amelyek a miskolci események hatására jöttek létre. A miskolci sortűz után felfegyverzett miskolciak és ott dolgozók járták teherautóval a falvakat, lefegyverezték a rendőrőrsöket. Hatásukra több községben a kommunista szimbólumokat eltávolították, a szovjet emlékműveket megrongálták vagy ledöntötték, nemritkán elégették a begyűjtési iratokat is. A községekben felvonulást tartottak, majd többnyire eltávolították a tanácsi vezetőket, és a munkástanácsok vették át a hatalmat. Többségében a település legtekintélyesebb tagját választották vezetőnek.

Lövések dördültek

A harmadik csoportot azon települések alkotják, amelyeknél valamely felsőbb forradalmi szerv kezdeményezésére történt az átalakulás. A forradalom napjaiban a miskolci egyetemisták szerte a megyében kezdeményezték helyi munkástanácsok választását, de a járási munkástanácsok is hasonlóképp tettek. Ennek hatására – általában vér nélkül – került sor számos községi forradalmi szerv létrehozására. Néhány községben kisebb atrocitások voltak. A Rákosi-rendszer idején meghurcolt, félreállított személyek egy része a kezdeti feszültség hevében megtorolta sérelmeit. Cserépfalun sorra járták a téesztagok házait, és beverték ablakaikat, Bőcsön szabályosan szétverték a párttitkár lakását, Kácson megverték a tanácselnököt.

Megyei szinten egyetlen olyan esetről tudunk, amikor a helyi munkástanács megszervezése halálos áldozattal járt. 1956. október 27-én Papp József mezőkövesdi nemzetőr két társával ment Cserépváraljára a községi munkástanács megszervezése céljából. A faluban felkeresték a községi tanácselnököt is, hogy – az akkori rendelkezések szerint – elvegyék fegyverét. Érkezésükről értesült a tanácselnök veje, Ádám Gyula, aki a járási pártbizottság instruktoraként szolgálati fegyverrel rendelkezett. Apósa portáján rálőtt a fegyveresekre. Papp József azonnal meghalt, társa, a mezőkeresztesi Ábrahámi László súlyos sérüléssel menekült el – foglalta össze Kis József.