Az élvédők is lombot hajtanak

Hidi Kálmán gyerekkorában asztalosnak készült. Volt kis polca, gyaluja és kalapácsa is, hogy elkezdhesse az ismerkedést a szakmával. Álmai kilencéves korában foszlottak szerte, amikor a jobb szemére megvakult. Emiatt aztán nem választhatta az asztalosmesterséget. Hivatalosan nem, hobbinak viszont megmaradt. Olyannyira, hogy azóta mesterien bánik a fűrésszel, gyaluval és kalapáccsal. Munkahelyén, a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskolában az intézmény famunkáit is ő készítette. Amerre csak járunk az épültben, a szekrények, a lépcső menti kapaszkodók, az élvédők, a játszótér és az előtetők mind az ő ízlését, fantáziáját és keze munkáját dicsérik.

Kálmánt a napokban látogattuk meg az iskolában. A szintén általa készített hatalmas asztalhoz ültünk le, amelyben felfedezhető az egykori fa alakja.

– Szeretem a természetes formákat – mondja elöljáróban a pedagógus, akinek tanítói végzettsége van, de szinte csak testnevelést tanít az iskola nebulóinak. – Ez az asztal például egy hatalmas topolyafából készült. A Hernád partjáról vágták ki, és az egyik gyülekezeti tag ajánlotta fel az iskolának – meséli Kálmán, hiszen itt minden tárgynak külön története van. Az asztal lapján ott a méhecske, az iskola védjegye, mivel az intézmény fenntartását a helyi református gyülekezet méhészete is segíti. A méhecske mellett egy sakktábla, hogy a gyerekek bármelyik szünetben játszhassanak egy partit.

Iskolai játszótér

Az ügyes kezű testnevelőtől megtudjuk, hogy a kárpátaljai Nagydobronyból származik, arról a településről, amely ma a legnagyobb, tiszta magyar anyanyelvű település Kárpátalján. A tanítóképzőt Sárospatakon végezte. Szeretett volna továbbmenni testneveléssel, de a szeme miatt nem felelt volna meg a gyakorlati vizsgán. Diplomaszerzés után Hernádvécsén tanított 13 évig. Amikor az első osztálya elballagott, nekik készített egy székelykapuszerű tablót, és ez volt az a feladat, ami miatt újra elkezdett asztalosmunkákkal foglalkozni. Később tanított Novajidrányban is, majd Göncruszkára került. Akkor a felesége már egy éve itt dolgozott, így a fenntartó gyülekezet lelkésze, Sohajda Levente tudta, hogy Kálmánnak mi a hobbija, és kérte a segítségét az iskola játszóterének megépítéséhez. Ennek hét éve már, és azóta az iskola minden zugában ott vannak fából készült, gyönyörű munkái.

Égi madarak

Az iskola új szárnyában, amíg a néptáncteremben az alsósok táncolnak és énekelnek, megcsodáljuk a díszítőelemeket, melyeknek természetesen praktikus céljuk is van. A terem melletti falrész lombkoronás fái például festett, norvég zuzmóból készültek. A fák közötti fatörzsszeletek pedig a falvédő funkcióját töltik be.

– Komoly fejtörést okozott, hogy hogyan lehetne megóvni a falak éleit. A gyerekek mindig sietnek, táskájukkal leverik az éleket. Úgy gondoltam, az egyszerű élvédő léc nem felel meg, hiszen egy idő múlva a fallal együtt leválik. Így született meg az ötlet, hogy egy-egy élvédő legyen olyan, mintha egy fa lenne. Minden szinten más és másfajta fát faragtam, a lépcsők kapaszkodói pedig futó borostyánra hasonlítanak. A kertemből kivágott nyírfa tölti be az emeleten a korlát szerepét, az emeleti osztályteremben pedig dekorációként szolgál. Amikor kivágtam, rögtön azt mondtam, hogy ezt biztos, hogy nem fogom kidobni. Itt az iskolában megtalálta a helyét és a szerepét – sorolja Kálmán, majd az iskola új főbejáratához invitál bennünket. Az ajtó melletti falrészt is egy fa díszíti (természetesen ezt is ő készítette), de sokkal nagyobb és terebélyesebb, mint az eddigiek, ágai között fészkelő madárpárral. A bibliai mustármagpéldázat illusztrációja: „Az Isten országa olyan, mint a mustármag: mikor elvetik a földbe, kisebb minden magnál a földön, miután pedig elvetették, megnő és nagyobb lesz minden veteménynél, és olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészket rakhatnak az égi madarak”. (Mk 4,31-32)