Nincs hatékony védelem

A galambok köztünk élnek, és ezen – még ha akarnánk is – bajosan lehetne csak változtatni. Egy régebbi cikkünkben foglalkoztunk már a madarak gyérítésének lehetőségeivel. Akkor – alapos utánajárást követően – leírtuk, hogy a kilövés nem megoldás, ez ugyanis a nyugat-európai nagyvárosokban is eredménytelennek bizonyult. Sőt, a legokosabb, leggyorsabb, legéletrevalóbb példányok maradtak fenn, még jobban megnehezítve az ott élők mindennapjait. Ehelyett Miskolcon olyan gyérítési módszereket választottak, melyek megfelelnek az egyébként igen szigorú állatvédelmi törvényeknek is: ilyen például a fészkelőhelyek felszámolása, a nyitott padlásterek lezárása, lezáratása vagy a ketreces befogás és elszállítás, illetve a galambetetés megtiltása.

Mindezek ellenére mai napig problémát okoz a galambok jelenléte. Leginkább az ürülék miatt panaszkodnak az emberek.

– A városgazda munkatársai nyáron naponta takarítják a galambürüléket, de ez a munka télen is rendszeres, ilyenkor a gyakoriság a síkosságmentesítési és főként a hóeltakarítási munkáktól függ – mondta el korábban lapunknak Szabó Máté, a miskolci városháza szóvivője. Most is érdeklődtünk az ügyben, szerettük volna megtudni, hogy történt-e változás, de egyelőre nem kaptunk válaszokat. Így hát nyakunkba vettük a várost – jobban mondva a sétálót –, hogy a gyakorlatban is megbizonyosodjunk a galambgondokról.

Se a vasvarjú, se a tüske

Guanó, potyadék, madárkaka – használhatunk eufemizmust, de az utca ettől nem szépül meg, és a galambürülék sem tűnik el. Az említett szárnyasok hihetetlen találékonyságról tettek tanúbizonyságot: bármilyen megoldással is védekeznek ellenük, az hatástalannak bizonyul. Megtelepednek a résekben, a gótikus és barokk homlokzatok stukkóin, kiszögellésein. Vasvarjú, háló, tüske, riasztó­szalagok, szélforgók – számos megoldással találkoztunk a sétálón, de egyik sem bizonyult áthatolhatatlan védelemnek. A galambürülék azért is kellemetlen, mert nagy számban tartalmazhat parazitákat, terjeszthet fertőző betegségeket. A boltok tulajdonosainak is sok fejtörést okoznak, mivel nekik kell eltakarítani a potyadékot az üzletek előtti részeken.

Bő vízzel, seprővel

Az egyik ékszerbolt felett tízcentis vastüskék sorakoztak fésűszerűen. A madarak pedig vidáman ücsörögtek a fogak között.

– Tíz éve szerelték fel a tüskéket – meséli a tulajdonos. – Nem sokat segít, ugyanúgy jönnek a galambok. Van, hogy az ajtón is betotyognak a fiatalabb példányok, úgy kell kihessegetni őket.

Máshol arról panaszkodnak, hogy melegebb időben minden reggel nagy vödör vízzel és seprővel kezdődik.

– Nyáron állandóan az utcafront takarításával kezdünk – mondja egy eladóhölgy. – A problémás a dologban, hogy nem szívesen hozom a benti kukába a galambürüléket. Azt szoktam csinálni, hogy kupacba söpröm az utcai szemetes mellé.

Úgy tűnik, nincs megfelelő védelem: a drótháló leszakad, a tüskék közé beülnek a galambok.

Valamit azonban talán mégis használnak ezek az eszközök, ha nem is nyújtanak teljes védelmet: olyan párkányokon, ahol semmilyen galambűző szerkezetet nem használnak, nem ritka, hogy alkarnyi magas „cukorsüveghegyet” potyogtatnak a madarak.