Rettegnek a párjuktól, ezért sokan inkább hallgatnak az erőszakról

Az egész ország megrendült, amikor Orosz Bernadett feltöltötte a közösségi oldalra a fotóit.

A fotók ugyanis azután készültek, miután a nőt párja agyba-főbe verte, eltörte az orrát, összezúzta az arcát és a testét, valamint kitépte a haját.

Nemrég épp Miskolcon rendeztek konferenciát a kapcsolati erőszak témájában. Ezen Sándor-Lenkei Aida, az Ökumenikus Segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának szakmai vezetője is előadást tartott, aki végzettsége szerint szociálpedagógus és szociálpolitikus. Vele beszélgettünk, hogy megtudjuk, miként válik a „rózsaszín” szerelmi kapcsolat pokollá.

Orosz Bernadett története az egész országot megdöbbentette. Tapasztalatai szerint mi a kapcsolati erőszak fő mozgatórugója?

A hatalom a másik féllel szemben. Teljes mértékben birtokolni, kontrollt gyakorolni a másik felett. Sokszor ezt családi mintaként hozza magával a bántalmazó vagy olyan személyiségjeggyel rendelkezik, aminek ismérve többek között az erőszak. Nagyon sok narcisztikus személyiségjeggyel rendelkező bántalmazó van. Azonban a legtöbb bántalmazó kapcsolat sem azonnal bántalmazással kezdődik. Kezdetekben ugyanúgy jelen van a szerelem, a rózsaszín köd, mint bármelyik más kapcsolatban. Aztán elhangzik egy hangos szó, elcsattan egy pofon, megtörténik egy erős szorítás. Nagyon nehéz beazonosítani, hogy mi az a pont, amikor a szeretet átfordul kapcsolati erőszakká. Ezt az is nehezíti, hogy mindenkinél máshol van az a határ, amit erőszaknak definiál. Pedig nagyon fontos lenne, hogy egységesen gondolkozzunk, hogy az első alkalommal is tisztában legyünk azzal, ha kapcsolati erőszakkal találkozunk. Az erőszak gyakran ered féltékenységből, ott van az erőszak a személyiség mélyén, amit a drog vagy az alkohol könnyebben előhozhat. Mindenképpen torzult személyiségről beszélünk. Nehéz egyetlen okot mondani, hogy miért lesz valakiből bántalmazó. Sokszor komplex problémák sorozata vezet a bántalmazáshoz. Katalizátor lehet a családi életciklus-változások körüli krízishelyzet is. Bántalmazók és bántalmazottak lehetnek nők és férfiak is, bár túlsúlyban vannak a női bántalmazottak.

A férfiak fizikai ereje miatt van több női áldozat?

Nagyon sok férfibántalmazott is van, csak erről nem tudunk, mert a férfinak nehezebb felvállalnia, hogy kapcsolati erőszak áldozata. A társadalmi megítélés az, hogy a férfi erős, ő irányít, eltartja a családot. Tehát erős szerepben van, így nem lehet gyenge. Ugyanakkor a krízis­ambulancián, a krízisellátás esetei alapján egyértelműen azt látjuk, hogy a férfiak által elkövetett bántalmazásnak brutális formái vannak, melyek sokszor eredményeznek életveszélyes állapotokat, és sokkal több a női áldozat, mint a férfi. A segítségkérés nekik is nagyon nehéz. Nehéz felvállalni azt, ami a családon belül történik. Pedig egyedül nem lehet megoldani. Segítségre van szükségük.

Hogyan lesznek a férfiak áldozatok?

Legjellemzőbb a szóbeli és lelki erőszak. Ugyanazt az önértékelésükben való leépítést alkalmazzák velük szemben a párjuk, mint fordított esetben: „nem vagy férfi, nem vagy jó apa, hogy nézel ki, soha nem foglalkozol velünk, add ide a pénzt, menj el dolgozni, húzzál el a lakásból! Azt terjesztem a településen rólad, hogy erőszakos vagy, nem figyelsz rám!” Tehát lejárató kampányt indít ellene a nő, mindennap ordít vele. A férfi pedig nem üt vissza, csak védekezik, mert erre nevelték. A nő osztja be a pénzét, megvonja tőle a szexet, ezzel bünteti, ha például nem megy el oda dolgozni, ahová ő akarja. Nem feltétlenül fizikai erőszak az, amit a férfiak átélnek, hanem inkább lelki terror. A párja azt mondja: „jó, elválok, de akkor a vagyon az enyém, a gyerek is az enyém, és nem fogod látni”. A férfi pedig azt érzi, ebből a kapcsolatból hogy fogok kijönni, hogy egészséges viszonyt tudjak majd ápolni a gyerekemmel. A női és férfierőszak között tehát nincs nagy különbség. A férfibántalmazások során talán kevesebb a fizikai erőszak, de az is lehet, hogy csak kevesebbről tudunk.

Általában mi az a határ, amikor azt mondja a bántalmazott, hogy nincs tovább, ki kell lépni a kapcsolatból?

Ahány kapcsolat annyiféle eset. Általánosságot nem tudok mondani. Van, akinél az a határ, amikor azt látja, hogy a közös gyermek félelemmel reagál az erőszakra, a veszekedésekre, az erős kitörésekre. Vagy amikor a gyereke is olyan viselkedésmintákat vesz át, mint a bántalmazó. Ekkor jön a nagy felismerés: „te jóisten, mire nevelem én a gyerekemet?!” Határ lehet az is, amikor a gyereket is közvetlenül éri a bántalmazás. De van, aki sokkal korábban kilép a kapcsolatból: amikor elcsattan az első pofon vagy elhangzik az első fenyegető mondat, miután felteszi a kérdést „úristen, kivel élek én együtt? Soha nem gondoltam volna, hogy képes ilyesmit kiejteni a száján.” Az első félelemérzet is határ lehet, de vannak olyan áldozataink, akik 20-25 évig élnek kapcsolati erőszakban, majd egyszer csak eljutnak arra a pontra, amikor már nagyon eldurvul, a fizikai erőszakig, és akkor azt mondják, most már elég. Tehát mindenkinél máshol van az a határ, amikor megteszi az első lépést.

Mondana olyan példákat a kapcsolati erőszakra, ami önt is megrendítette?

Mondjuk, amikor a férfi megfenyegeti a párját, hogy „ha el mersz menekülni, akkor a gyereket soha nem fogod látni, mert bebizonyítom, hogy nem vagy jó anya.” De ugyanez visszafelé is megtörténik, tehát a női bántalmazó hasonló módon fenyegeti a férfit a gyerekkel. „Biztos, hogy nem fogod látni, mert azt fogom mondani, hogy megerőszakoltál vagy azt, hogy vertél.” Olyan is előfordul, hogy a férfi ugyan nem üti meg a nőt, de felé áll, és olyan hangosan ordít, hogy a párja félelmében bepisil. Azaz a fenyegetés olyan retardációs folyamatot indít el nála, mint a gyereknél. Vagy amikor a gyerek úgy kér segítséget, hogy kimászik az ablakon, mert nincs más lehetőség, és megpróbál segítséget hívni. Bár, mondjuk hiába kiabál, mert közel s távol nincs senki, vagy ha van, nem hívja a rendőrséget. De olyan is történt már, hogy a férfi órákon át rugdosta az ajtót, hogy engedjék be, és közben mindenféle obszcén mondatokon keresztül bizonygatta, hogy „egyébként szeretlek, és tudod, hogy én vagyok neked a minden, és nélkülem te sem tudsz élni. Ha én nem lennék, te nem lennél senki.” Tehát mindenféle dinamikát megfigyelhetünk a bántalmazó kapcsolatokban. Egészen eljutva odáig, hogy a bántalmazó az utcán, több ember előtt is képes megrángatni, megütni a párját, és senki nem hív rendőrt. A legjellemzőbb egyébként, hogy a bántalmazások a négy fal között történnek, és senki nem gondolná a bántalmazóról, hogy ő ilyesmire képes. Mert ő mindenkivel kedves, mindenki jó embernek tartja, jók a kapcsolatai, párjával kifelé is ezt mutatják. Ezért is jellemzi a kampányunkban a kapcsolati erőszakot egy matrjoska baba, ami kívülről mosolyog, de belülről már összetört. Csak erről nem beszélhet, mert mondjuk a párja odavet neki egy mondatot, hogy „elvágom a torkod, ha erről valakinek szólni mersz!” A félelem miatt pedig a bántalmazott nem fog beszélni.

Tudják-e az emberek, hogy hová lehet fordulni segítségért a bántalmazó kapcsolatból?

Szerintem egyre többen tudják, de igyekszünk minél többször és minél több helyen elmondani, hogy van segítség. Erre a segélyszervezet több kampányt is indított már, ilyen volt a Vedd észre! kampányunk és a mostani A szeretet nem árt kampányunk. Az emberek a szociális ellátó rendszert ismerik elsősorban, de sokszor azért nem kérnek itt segítséget, mert félnek, hogy ez kiderül. Sokan használják most már a lelkisegély-telefonszolgálatot, és egyre többen ismerik az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (06/80-205520), ami a krízisellátó rendszer irányítója. Ha valakinek menekülni kell, ezen a számon kaphat információt a nap 24 órájában. Mi, a krízisambulancia munkatársai is igyekszünk minél több szakmai fórumra elmenni, hogy legalább a szakemberekhez jussanak el azok az információk, hol kaphatnak segítséget az áldozatok. Van kitől segítséget kérni, és van kiút a bántalmazó kapcsolatból! A krízisambulanciák hiánypótló szolgáltatásai ingyenesek, előre egyeztetett időpontban és akár anonim módon is segítséget lehet kérni a www.aszeretetnemart.hu oldalon. A honlapon megtalálható a személyes beszélgetésekre lehetőséget adó krízisambulanciák elérhetősége, valamint online is tanácsot lehet kérni az Ökumenikus Segélyszervezet jogász, pszichológus és szociális szakembereitől.