Kincsünk a parlagi sas

Immár tizenhetedik alkalommal szervezte meg az Országos Sasszinkront a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a nemzetipark-igazgatóságokkal és más civil szervezetekkel együttműködve. Péntektől vasárnapig szakemberek segítségével mérték fel a hazánkban telelő ragadozómadarak számát, amelynek eredményeit várhatóan január végén közlik. Ehhez az előző két évben csatlakoztak a környező országok természetvédelmi szervezetei és szakemberei is, az Európai Unió által támogatott Pannon­Eagle LIFE projekt keretében, így az egész Kárpát-medence területére kiterjedt a felmérés – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület honlapján.

Közel száz felmérő

Az egyesület szóvivőjét kérdeztük a felmérés menetéről és hasznáról.

– A jelenlegi egy folyamatosan fenntartott állapotfelmérésnek az újabb állomása. A madárvédelemnek az alapja, hogy átfogó képet kapjunk a telelőállományról, az itteni és a hozzánk érkező ragadozókról. Az éves szintű felmérések által összehasonlíthatóvá válnak az adatsorok – magyarázta Orbán Zoltán, az MME szóvivője. – Három napig kint tartózkodott a terepen a ragadozómadár-védőknek a színe-java, és ha bármi furcsát tapasztaltak, akkor menteni is tudtak. Körülbelül száz olyan szakképzett és tapasztalt felmérő dolgozik ma Magyarországon, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársai és önkéntesei, illetve a természetvédelmi őrszolgálatok dolgozói között, akik ismerik annyira a madarakat, hogy táv­csővel is képesek meghatározni a ragadozók faját. Az országot felosztottuk ötször öt vagy tízszer tíz négyzetkilométeres rácshálókra, és ezeket a rácspontokat kapják meg a felmérő kollégák. Egymással szinkronban végzik a feladatukat zömében a nyílt sík- és dombvidékeken, szántókon, agrárterületeken és ártéri erdőkben, ahol jellemzően áttelelnek a ragadozó madarak.

Ezeregyszáz sas

A ragadozó madarak csúcsragadozóként veszélyeztetettek, ezért védettek.

– Az eddigi eredmények alapján elmondhatjuk, hogy legnagyobb számban a hazai réti, vagy más néven halászsas és a parlagi sas költ nálunk, mintegy 300 párral. Ez utóbbi azonban Európában összességében ritkának számít, ezért a madár az egyik legjelentősebb természeti kincsünk. A tavalyi sasszinkron keretében körülbelül 1100 sast láttak Magyarországon, és a további ragadozó életmódot folytató madárfajból 11 000-et. A felnőttállomány alapvetően nem vonul, a fiatalok egy része is itthon marad, vagy rövidebb távon kóborol néhány tíz hektárnyi területen. Bár néhány vállalkozóbb kedvű akár két-három országot is átszelhet. Ez leginkább attól függ, hogy az adott helyen mennyi táplálékot talál. A szirtisas-állomány szintén jelentős, de ennek egy része csak telelni érkezik hozzánk, illetve fekete sasok jönnek még nagy számban Ázsiából. Klasszikus sastelelő helyek a Hevesi-sík, a Jászság, a Hortobágy térsége és a Borsodi-Mezőség. Tehát az ország keleti része, a Duna–Tisza köze és a Tiszántúl, különösen Somogy, Baranya és Tolna megye – mondta Orbán Zoltán.