Összehozza Ilonka könyve a családot

Sárközy Sebestyén annak a hajfürtnek a tulajdonosa, amelyet alig több mint egy hete találtunk meg egy sok-sok évvel ezelőtt íródott emlékkönyvben. Tizenhat hónapos volt 1961 februárjában, amikor a szőke hajszálakat emlékként a naplóba rejtette édesanyja, aki akkor még nem is gondolhatta, hogy 59 év múltán annyira örülni fog neki a fia.

Átadtuk az örökséget

– Nagyon meghatódtam, amikor kiderült, megtalálták édesanyám emlékkönyvét – mondta lapunknak, amikor átadtuk neki örökségét. Sárközy Sebestyén egyébként nem volt ismeretlen lapunk számára, hiszen néhány éve több cikkünkben is nyilatkozott mint a megyei örökségvédelmi hivatal akkori vezetője.

Ma már Budapesten él, de gyakran jár haza, így találkozhattunk az elmúlt hétvégén. Családi képeket nézegettünk, közben szavaiból kibontakozott édesanyja élete.

Ilonka emlékkönyvét egy kedves olvasónk, Valkó Lászlóné éveken át őrizte. Ő kérte lapunk segítségét, bízva benne, hogy megtaláljuk a könyvecske jogos tulajdonosát, illetve örököseit, hiszen már a bejegyzések alapján sejtettük, hogy Ilonka, ha élne, 100 év körüli lenne.

Két cikk született

Két cikk született a történetből, a második megírásában Kis József, a megyei levéltár igazgatója sokat segített, ő találta meg Ilonka nevét az egri Angolkisasszonyok katolikus leánygimnáziumának évkönyvében az 1941-ben érettségizett diákok között.

Aztán megtudtuk, Ilonka 1948-ban, Encsen ment férjhez Sárközy Istvánhoz, és a gyászjelentését is olvashattuk az Észak-Magyarország korabeli számában, 1976-ban „végtelenül hosszú” betegség után hunyt el.

A második cikk után több telefon is érkezett lapunkhoz, az egyikük mint közeli rokonát nevezte meg Sebestyént. Így találtunk rá, innen már egyenes út vezetett ahhoz, hogy átadjuk neki a könyvet.

A fiú korán, tizenévesen vesztette el édesanyját. Ilona 54 évet élt.

– Izomsorvadás. Sokáig bízott benne, hogy meggyógyulhat – jegyezte meg Sebestyén, aki kései, egyedüli gyermek volt, szülei már lemondtak róla, hogy megszülethet.

Kérdeztük, hogyan alakult Ilonka élete az érettségi után.

– Nagyszüleimnek hentesüzlete volt Encsen, eleinte itt dolgozott édesanyám, az adminisztratív munkákat végezte – kezdte a történetét. Az épület egyébként most is megvan, élelmiszerbolt működik benne. A családi üzletet később eladták a Magyar Nemzeti Banknak – ezt már fia derítette ki a rendszerváltás éveiben –, szerencséjük volt, hogy nem nyilvánították őket kuláknak. Az 50-es évek elején Miskolcra költöztek. A Hadirokkantak útján laktak, ide született fiuk is. Ilonka dolgozott egy kis ideig a rendőrségen, majd éveken át könyvelőként az Ady Endre utcai üvegezőknél; több néven futott a vállalat. Később a betegsége miatt már nem tudott dolgozni, így lett rokkantnyugdíjas haláláig.

– Sok időt töltöttem Sajóládon, több családtagunk élt ott. Ott tanultam meg biciklizni, fürödtünk a bányatóban, játszottunk a hatalmas kertben – mesélte Sebestyén. Megjegyezte, még élt az édesanyja, amikor utoljára ott járt, de már kis gimnazista volt az esztergomi ferences gimnáziumban, ott érettségizett. Sajóládi rokonaival azóta nem beszélt, ám most megkeresték, amikor olvasták a cikkeket.

Kivel mi történt?

– Az emlékkönyv összehozhatja a családot, hamarosan találkozni fogunk – árulta el. Megtudtuk még, hogy édesapja Ilonka halála után újranősült, és Sajószentpéterre költözött. 2003-ban halt meg.

Az emlékkönyv bejegyzései között egy bizonyos Hilda nevet is említettünk még első cikkünkben, aki mint Ilonka unokatestvére írt szép sorokat a könyvbe. Sebestyén rá is szívesen emlékszik, hiszen később ő lett a keresztanyja, annak testvére pedig a keresztapja.

– Hilda néni is a 2000-es évek elejéig élt, nem ment férjhez. A család azon ágán a hét gyermek közül mind a heten ezt az utat járták, beléptek a szerzetesrendbe. Bár a szocializmus idején megszüntették ezeket a rendeket, ők nem adták fel korábbi életüket, illegális rendekben éltek tovább.

Az utolsó bejegyzés

– Nem tudom, hogyan kerülhetett a könyv Diósgyőrbe, sokat gondolkodom rajta – jegyezte meg Ilonka fia. Talán magával vitte édesanyja Egerbe a 20. érettségi találkozójára (valóban ez az utolsó bejegyzés a könyvben 1961 júniusából), ott pedig valakinek kölcsönadhatta. Ez arra is magyarázat lenne, hogy ő maga miért nem tudott az emlékkönyv létezéséről.

Sárközy Sebestyén egyébként építészmérnök, emellett egy magyarországi várakról írt könyvsorozat szerkesztője, egyik szerzője. Műemléki szakértőként is dolgozik. Két lánya van, a fiatalabbik Mexikóban él. Ilonkának három dédunokája született.

– A lányaim, biztos vagyok benne, örülni fognak az emléknek. Ők sosem találkozhattak a nagymamájukkal – mondta Sebestyén, és még hozzáfűzte, végtelenül hálás Valkó Lászlónénak, aki megőrizte a könyvet és mindent megtett annak érdekében, hogy eljusson hozzájuk.