Egyedülálló kőkincsek a földről, a földből

1980 – ekkor kezdődött az a folyamat, amely végül a Miskolcot ásványtani szempontból elhelyezte a térképen. Először megalapították a megyei múzeum ásványtárát, és két évvel később ebből a bölcsőből indult el az ásványfesztivál.

A miskolci ásványfesztivál városunk egyik legrégebbi és egyben legfolyamatosabban megrendezett fesztiválja: idén ünnepeljük a 38. alkalmat. Közép-Kelet Európában is számon tartott, és mind tudományos szempontból, mind az érdeklődők szerint elismert, jegyzett esemény.

– Tömegeket mozgat meg az ásványfesztivál. A gyerekekben ott van a tudásvágy és a kíváncsiság, a hölgylátogatókat pedig az ékszerek érdeklik. De jönnek gyűjtők is – mondja dr. Szakáll Sándor, akinek a kezdeményezésére rendezték meg az első ásványfesztivált, és aki megalapította a Herman Ottó Múzeum ásványtárát negyven évvel ezelőtt.

A fiatal természettudós és ásványgyűjtő az egyetem elvégzését követően kezdett el Miskolcon dolgozni.

– Kémia és fizika szakon végeztem Debrecenben. Egyetemista koromban is gyűjtöttem az ásványokat, és amikor Miskolcra kerültem a megyei múzeumba, akkor olyan szerencsés időszakban dolgozhattunk, amikor az intézmény meg tudta adni az ásványgyűjtemény fejlesztéséhez szükséges kereteket – meséli a 40 évvel ezelőtti indulásról dr. Szakáll Sándor. – Az első ásványok magángyűjteményekből adományozással és terepi gyűjtéssel kerültek be. Azt is el kellett döntenünk, hogy mi legyen a filozófia, és arra az elhatározásra jutottunk, hogy a Kárpátokat járjuk.

– Országosan is messze kiemelkedő a gyűjtemény. A mai Magyarország területén lévő ásványok közül darabszám tekintetében Magyarországon a leggazdagabb, jól dokumentált gyűjtemény, és messze a legtöbb anyagvizsgálattal rendelkeznek a példányai – válaszolja a minerológus arra a kérdésre, hogy miért büszke a miskolci gyűjteményre.

Műszeres vizsgálatok

A miskolci Herman Ottó Múzeum Ásványtárában beszélgetünk. Körülöttünk tálcán megkapó és színes ásványok különleges kristályszerkezetben pompáznak, de van köztük olyan is, ami első ránézésre teljesen átlagosnak tűnik.

– Ránézésre is meg lehet határozni az ásványokat, ha nagyméretű, szépen fejlett, jellegzetes ásványról van szó. De leginkább műszeres vizsgálatoknak kell alávetni egy ásványt, amikor a kémiai összetételét és a kristályszerkezetét vizsgálják meg komoly laboratóriumi keretek között – magyarázza Fehér Béla, az ásványtár vezetője.

Mind a ketten egyet értenek abban, hogy a miskolci gyűjtemény nemcsak érdekes, hanem értékes is. Nem esztétikai gyűjteményről van szó, amikor a 22 ezres tételből álló 70 százalékában a mai Magyarországról származó ásványokról beszélünk. A céljuk az, hogy Magyarország minden lelőhelyéről minden ásványt tartalmazza a gyűjtemény.

– Olyan lelőhelyről is van ásványunk, ahonnan másnak nincs – hangsúlyozza dr. Szakáll Sándor. – Egyediek vagyunk, és ez azért fontos, mert számos olyan lelőhely van, ahonnan már nem lehet gyűjteni, hiszen ma már hozzáférhetetlen a példány.

– Van olyan ásványunk is, ami a recski bányából ezer méter mélyszintről jött fel – egészíti ki Fehér Béla. – Sok példányunk van olyan magyarországi bányákból, amelyek már nem elérhetőek.

Hetet Miskolcon

A legértékesebb ásványok azonban azok, amelyeket a miskolci múzeumban fedeztek fel: Magyarországon tíz új ásványt ismerünk, és ebből hetet Miskolcon azonosítottak, vagyis tudományos szempontból a legértékesebbek. Ami azt jelenti, hogy a begyűjtött példányt kémiai és fizikai szempontok szerint megvizsgálják, és amennyiben megfelel a szigorú elvárásoknak, a Nemzetközi Ásványtani Társaság Új Ásványok Bizottsága új ásványnak nyilvánítja. 2017-ben volt a legutóbbi világszenzáció, amikor a Rudabányán bukkantak új ásványra, amely a Rudabányait nevet kapta. Egy dobozból előkerül azonban egy ásvány, amely bár még nem véglegesen azonosított, de vizsgálat alatt van: új ásvány lehet a jövőben.

(A borítóképen értékes, érdekes és egyedi a gyűjtemény az ásványtárban. Fehér Béla (balra) és dr. Szakáll Sándor látható)