Könyv a kövesdi példaképekről

A ma már elfeledett, de Mezőkövesdért sokat tett emberekről írt könyvet Szlovák Sándor és Szlovák Sándorné. A Példaképek városunk múltjából című kötetet nemrég mutatták be a MASZK Egyesület tagjainak közreműködésével, valamint Gánóczy Zoltánné ismertetőjével. A nyugalmazott pedagógus méltatta a házaspárt, aktív tanári pályájuk után hasznosan töltik nyugdíjas napjaikat, a nyugdíjas pedagógusközösség tagjai. Szlovák Sándorné a fotózást választotta, művészi szinten műveli, de továbbra is foglalkozik a matematikával is.

Értékes munkát végeztek

Szlovák Sándornak sok könyve jelent meg, legutóbb 2018-ban a mezőkövesdi utcanevekről, de újságokban is publikál. Mint mondta, a könyvben 18 Mezőkövesden született és 22 hivatása miatt ideköltöző személy szerepel a három elemit végzettől a többdiplomás emberig, az egymással való kapcsolatukat is bemutatva. A maga területén mindenki nagyon értékes munkát végzett. A kötet végén Kövesdiek mondták címmel a szereplőktől olvashatók idézetek, valamint versek is szólnak a példaképekről. A könyv a Mezőkövesdi Alkotók és Művészetpártolók Egyesületének és civileknek köszönhetően jelenhetett meg.

Szlovák Sándor elárulta, amikor Kövesdre kerültek, kezükbe került néhány sárguló irat, és olyan nevekkel találkoztak, akikről kiderült, hogy ő semmit se tud. Itt éltek és dolgoztak, de a város polgárainak többsége, sőt a város vezetői sem tudtak már róluk sokat. Ekkor határozták el, hogy megpróbálnak többet megtudni róluk: s kiderült, olyanokról van szó, akik Mezőkövesd polgári fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak, munkásságuk kiállta a társadalmi rendszerek próbáját. Végül tíz éve kezdték el a gyűjtőmunkát, amely nehézségekkel teli volt, hiszen nagyon sok személyről nem tudtak földeríteni megfelelő forrásmunkát. Mindvégig a hitelességre törekedtek, ugyanakkor nem tudományos munkát, hanem a szélesebb olvasóközönségnek szóló ismeretterjesztő művet alkottak.

Negyvenen

Körülbelül száz ember jöhetett szóba, végül negyvenen kerültek be a kötetbe. A döntés a szerzőpárosra hárult, mert a város vezetői nem foglaltak állást, kiket tartanak érdemesnek arra, hogy munkájukat bemutassák. Szlovák Sándor kifejtette, dilemma volt, élő ember bekerüljön-e, végül úgy döntöttek, hogy igen, hiszen életművüket már lezárták. A bemutatásra méltó emberek köre nem teljes, kibővítésre szorul, örülne, ha folytatná valaki a kutatómunkát. Sajnos 1850 előttről kevés forrás maradt, mert a cári csapatok bevonulásával a város irattára megsemmisült, csak néhány másolt dokumentum maradt fenn Mezőkövesd történelméről.

Az írásos dokumentumokon túl nagy fejtörést okozott a képek beszerzése. A kötethez Szlovák Sándorné készítette a város mai arculatát bemutató képeket, s ketten keresték a szereplőkhöz kapcsolódó archív felvételeket. Könyveket is olvasgattak hozzá, forrásmunkákból szkenneltek, digitalizáltak képeket. Több fotó esetében ahhoz, hogy megjelenjen a könyvben, engedélyt kellett kérniük. Közben újdonságra, értékes archívumra is bukkantak. Megemlítették, hogy Zsóry Lajosról a család tagjai nem tudtak hiteles képet adni, a megjelenés után azonban a szerzők rábukkantak egy 1926-os fotóra, amelyen nagyságok körében volt Mezőkövesden. Ő ugyanis ismert emberekkel igyekezett népszerűsíteni a települést. A csoportképet elküldték az unokájának, nagyon örült neki, mert ilyen ifjú korából nem látott róla fotót.

A kilencedik helytörténeti könyvét jegyző Szlovák Sándor szerint a bemutatott személyek közül a legérdekesebbek közé tartozik Nagy János László, aki az elsők között volt, akik vezették az egyházi anyakönyvben a házasságokat, haláleseteket, kereszteléseket. A kövesdinél csak Szegeden és Kecskeméten van régebbi, folyamatosan vezetett anyakönyv. Kalo Péter volt az, aki az első magyar méhészkönyvet írta. Meglepetés volt Morvay János főjegyző, akinek köszönhetően rengeteget fejlődött a város infrastruktúrája vagy Garamszeghy Sándor, aki nagy színész volt, népszínműve (Matyólakodalom) országos hírű lett. De említhető Faller Gusztáv, aki a gyógyvizet felfedezte, Dala József, aki amellett, hogy festő volt, megírta első összefoglaló könyvét a városról, a Matyó Múzeumot az ő kezdeményezésére alapították vagy épp Jéger Károly apát, aki sokoldalú tevékenységet folytatott. Jó néhány embert ki kellene még egészíteni, a festő Pető Jánost, a város egészségügyéért sokat tevő Szűcs Gézát. Bekerültek vitatható személyiségek is, de a szerzők szerint nem a pártállást vagy a hibát kell nézni, hanem azt, hogy mit tett le az asztalra, hogyan szolgálta Kövesd jelenét.

(A borítóképen: A Szlovák házaspár a könyvbemutatón| Fotó: Tóth Balázs)