Tíz liter gulyás a mentőknek

A minap beszámoltunk arról, hogy sokan igyekeznek segíteni a mentőket, ki így, ki úgy. Egy nagyszerű példát mutatunk be most olvasóinknak. Buró András és menyasszonya, Hojdák Orsolya múlt vasárnap egy nagy kondér gulyáslevessel lepték meg a Miskolci Mentőállomás dolgozóit.

Nincs idejük

András kamionos, speciális fuvarokkal foglalkoznak, többek között gumigyárakba szállítanak alapanyagot, s mivel most az autógyártás leállt, otthon van. Párja pedig az egészségügyben dolgozik, gyógytornász. Megpróbálják átvészelni a jelenlegi helyzetet, de nem tudja, mikor mehet vissza róni az utakat. Emiatt is tudják, milyen fontos most az összetartás és a segítségnyújtás.

– Édesapám lassan 45 éve dolgozik a mentőknél, vasárnap is ügyelt 24 órában. Kérdeztük, hogy vannak, mi a helyzet. Papa mondta, hogy rendkívül elfoglaltak, mindenhova őket hívják, még egy bokaficamhoz is, mivel senki nem megy sehova, orvoshoz csak sürgős esetben lehet elmenni. Enni sincs idejük, még egy vajas kenyeret se tudnak kenni maguknak, folyton riasztják őket – meséli Orsolya. – Úgy gondoltuk, azzal segítünk, hogy főzünk a papának, de akkor eszünkbe jutott, hogy miért ne főzzünk a többieknek is. Andris elment bevásárolni, reméltük, hogy tud alapanyagot szerezni, és sikerül a meglepetés. Szerencsére volt minden, úgyhogy beindult a nagyüzemi konyha, húsz liter gulyást főztünk. Ebből jutott a közel húsz ügyeletben lévőknek és a családnak, szomszédoknak is. Egyszerűbbnek tűnt, hogy ha készen van az étel, akkor gyorsan le tudnak ülni megenni egy tányér levest. Természetesen odafigyeltünk a biztonságra, maszkban, kesztyűben adtuk be a fazekakat.

Kifejezték elismerésüket

A fiatalok sajnos tudják, hogy nincsenek túlzottan megbecsülve a mentők és egészségügyi dolgozók, ezért is gondolták úgy, hogy ezzel egy kicsit segítenek nekik és kifejezik elismerésüket. A mentőállomáson nagyon örültek a gesztusnak, és rögtön „rárepültek” a finomságra.

Kérdeztük, hogy terveznek-e még ilyen akciót, természetesen igen volt a válasz. Ha elhúzódik a járvány, mindenképpen megismétlik.

– Először ki se akartuk posztolni, mert nem az volt a célunk, hogy magunkat fényezzük. De úgy gondoltuk, hátha kedvet kapnak mások is hozzá, talán többeknek megfordul a fejében, hogy ha már otthon unatkoznak, hasznos dolgot is csinálhatnak. Mindenki betárazott lisztből és cukorból, úgyhogy a gulyás után egy palacsintát is össze lehet dobni – folytatja nevetve András. – A kedvcsinálás mellett azért is osztottuk meg a nagyvilággal, hogy megmutassuk, azok is szorulhatnak néha segítségre, akik értünk vannak és értünk dolgoznak nap mint nap, még vészhelyzetben is. Illetve, hogy magánemberként is lehet segíteni, nem csak a cégektől várni ezt. Apróság, de nekik sokat jelent a figyelmesség – teszi hozzá.

Egyébként Andrásék a járvány előtt is odafigyeltek egymásra, ha van rá lehetőség, segítenek, remek lakóközösségben élnek. Ha vásárolni mennek, körbe kérdeznek a családban és a szomszédságban, kinek mire van szüksége, de ez korábban is így volt. Remélik, ha ez az egész rémálom elmúlik, ezek a jó dolgok megmaradnak.

(A borítóképen: Gyors vacsora a riasztások közben)