Seres László: a művészet menedék, ami az egyetlen pozitív karantén…

A koronavírus-helyzet? Egy agyrém, fogalmaz Seres László, amikor arról érdeklődünk, hogyan telnek a járvány miatti bezártságban a napjai. A 75 éves képzőművész igyekszik minél kevesebbet kimozdulni, heti egy bevásárlásnál nem többször. Mint mondja, az embernek ilyenkor van egy külső és egy belső állapota, számára a kettő most meglehetősen eltér egymástól.

– A külső, az maga a pokol. Az a legnagyobb baj, hogy a járvány meghozta félelmet, és ez semmit nem segít a dolgokon, inkább ront – magyarázza. Hozzáfűzi: az egyébként globalizált világban az országok bezárkóznak a saját karanténjukba, ő pedig ezt negatív folyamatnak éli meg.

– Ám abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a belső világomban élek, nem nagyon érintkezem a külvilággal. A karantén előtt ugyan majdnem mindennap be kellett mennem a városba, ahol mindig elment néhány órám ezzel-azzal, olyankor összefolytak a napok. Most viszont koncentrálhatok a festésre – mondja. – Elégedett életet élek. A művészet menedék, ez az egyetlen pozitív karantén.

Megtudjuk, a festésen kívül a kertészkedésre is rátalált, a miskolci művésztelepen lévő házához ugyanis egy kiskert is tartozik.

Paradicsomi állapot

– Már a múlt évben ültettem néhány gyümölcsfát, az idén is néhányat, így már összesen kilencet. Most pedig a paradicsom következik. Mondhatnám, paradicsomi az állapot a virágzó gyümölcsfák között.

Meséli, korábban derékig elgazosodott volt a terület, szívós, kiirthatatlannak tűnő növényzettel, mára sikerült rendbe tennie. Ez a munka hatalmas élmény számára. Büszke például a sárga színű paradicsomaira, amilyeneket korábban sosem látott. A szomszédban élő Máger Ágnes képzőművész látogatta meg őt egy tavalyi, nyári napon, és kérdezte, miért nem szedi már le őket. Mondta, várja, hogy megérjenek. Ágnes világosította fel, hogy már érettek: azóta a kedvencei, alig várja, hogy az idén is szüretelhessen.

Kérdezzük, arról is, hogy miket fest most, a karantén idején.

Nagy méretű képek

– Egy nagyobb képet, egy 2 méterszer 2,20-as méretűt olajfestékkel, most ezek a nagy méretű képek érdekelnek. De van pár üres vásznam és festékem még, így minden adott a munkához. Tele vagyok tervekkel. Belső szabadságot hozott a karantén.

Mondja még, a rendszeres festés mellett rászokott az esti „mozizásra” is.

– Este 9-kor Judit (Lőrincz Judit művész-restaurátor, Seres László párja – a szerk.) mindig bekapcsol valamilyen filmet. Több filmet látok most, mint egész életemben valaha láttam – jegyzi meg. Bár tény, a tévében a reklámok, amelyek persze a járvány előtt készülhettek, kizökkentik kissé az említett belső világából. Eszébe juttatják, hogy milyen világban élünk, éltünk még nemrégiben: a fogyasztói társadalomra utaló percek negatív impulzusokat adnak neki. S egyben azt is jelzik számára, hogy szerinte a világ a karantén feloldása után nem lesz már ugyanaz.

Megmarad a félelem

– Nem látom optimistán a jövőt. A 2020-as dátum hosszú időkig emlékezetes marad. Félő az is, a vírustól sem szabadulunk meg könnyen, kiirthatatlan, addig itt marad, míg nem lesz ellene védőoltás. Attól tartok, a félelem is megmarad, és állandósul a távolságtartás.

Mindemellett Seres László úgy látja, pozitív következménye is lesz a mostani időszaknak, egyfajta szellemi megtisztulási folyamat is elindul: annak kell következnie.

A képzőművész még egy fontos napi rutinját is elárulja. Esténként gyömbért és fokhagymát eszik nyersen, a vajas pirítósra vékonyan szeletelve.

– Főleg az előbbit szeretem. Csíp és üdít egyszerre, érzem a jótékony hatását. Én ebben hiszek – vallja.

(A borítóképen: Seres László legutóbbi kiállításának megnyitóján a Miskolci Galériában)