Fazola Henrikkel kezdődött minden

A Diósgyőri Kohászat történetét eleveníti föl hetek óta a Kohászati Múzeum közösségi oldala, óriási sikerrel. Az április 10-én kezdődött gyártörténeti sorozat már a 12. résznél tart, és minden bejegyzést sok-sok lájk, komment és emlékezés követ. A felkerült írások egyik szerzője dr. Harcsik Béla, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Kohászati Gyűjteményének muzeológus-intézményvezetője, aki lapunknak elmondta: a valamikori diósgyőri kohászat idén ünnepli alapításának 250. évfordulóját. Július 28-án lesz ugyanis 250 éve, hogy Mária Terézia aláírta azt az alapító okiratot, amivel Fazola Henrik Diósgyőrben vasgyárat hozhatott létre.

A történet folytatódik

- Ennek megünneplésére készülünk már tavaly év végétől, de sajnos, a mostani járványos helyzetben nem biztos, hogy sikerül megszervezni minden rendezvényünket. Azonban fontosnak tartottuk, hogy a közösségi oldalunkon elmeséljük a diósgyőri kohászat történetét. Én magam kohómérnök vagyok, dolgoztam is a gyárban, még a 2000-es évek elején. Igaz, hogy csak három évig, de azért megcsapott a gyár szelleme, és azóta is nagyon érdekel a története. Két szerzőtársammal készítettünk sok-sok cikket a témában, dr. Nyitray Dániellel az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület diósgyőri csoportjának elnökével és Sipos Istvánnal, az Északkelet-Magyarország Ipartörténetének Ápolásáért Alapítvány kuratóriumának elnökével. A mostani sorozatnak ezek a cikkek képezik az alapját. A történet ott kezdődik, hogy Fazola Henrik hogyan keveredik Magyarországra, hogyan került Diósgyőrbe, és hogyan hozza létre a vasművet. A legutóbbi poszt pedig arról szól, hogy az 1980-as évek elején létrehozták a Bükk lábánál Közép-Európa legmodernebb acélművét. A sorozatból még 3 rész van hátra, de szeretném folytatni, hiszen a jubileumi év megérdemli, hogy felidézzük a diósgyőri vaskohászat teljes történetét – hangsúlyozta dr. Harcsik Béla.

Hozzátette: a közösségi oldalon sokan hozzászólnak a posztokhoz, kiegészítik, elmesélik saját emlékeiket, a gyárhoz való kötődésüket, és azt, hogy nemcsak a Miskolc veszített sokat a vaskohászat halálával, hanem a megye és az ország is.

(A borítóképen: A tavalyi Fazola Fesztiválon csapolással is emlékeztek a gazdag és ősi kohászmúltra)