A vendéglátás felé fordul a belváros

Véglegesen bezárt Miskolc emblematikus művészeti-kulturális színtere, a színház mellett 1962-ben megnyílt Szőnyi István Terem. A helyén – meg nem erősített információk szerint – vendéglátóhely nyílik. Ezzel, ha igaz a hír, tovább bővül a belváros vendéglátóinak köre. Nemrégiben adtak át ugyanis egy art deco stílusban kialakított gasztronómiai találkozóhelyet, aMŰVÉSZ néven pedig újra megnyílt a Művészetek Háza kávézója.

Helyi érték

A Miskolc város köztulajdonában, frekventált helyen található, körgalériás Szőnyi István Terem egykor az állami műkereskedelmet irányító, országosan 30 galériát üzemeltető Képcsarnok Vállalat hálózatához tartozott. Túlélte a fenntartó felszámolását, 2014-től Ex-Képcsarnok néven működött tovább a korábbi üzletvezető családi vállalkozásában.

Fennmaradását és kulturális célú hasznosítását az üzemeltetőváltás idején bérletidíj-kedvezménnyel támogatta a város. Ezt a hozzáállást kulturális mentőakcióként értékelték a miskolciak, akik számára – mint azt egy korabeli híradás megfogalmazta – „évtizedeken át szinte kötelező megálló volt a Képcsarnok kirakata, még akkor is, ha a kortárs képek, iparművészeti munkák között nézelődők számára szóba sem jöhetett a vásárlás”. Az újranyitáskor Pfliegler Péter akkori alpolgármester egészen odáig ment, hogy a galéria minőségi kulturális színtérként való fenntartását stratégiai szempontból nevezte fontosnak a belváros fejlesztéséhez kapcsolódva. Tekintettel többek között a helyiségnek az utcáról is jól érzékelhető művészi belső terére, merthogy a Szőnyi terem berendezése önmagában is műalkotás: Madarassy István képző- és iparművész és Horváth Péter belsőépítész munkája. A galéria karakterét meghatározó vörösréz relieffel díszített oszlopok, a sárgaréz korlátok és a csillár ezért kerültek 2014-ben városi tulajdonba. A közgyűlési határozat szerint 900 ezer forintot fizettek érte a Képcsarnok felszámolójának.

Árkalkuláció

A Képcsarnokot működtető vállalkozás 2020 tavaszáig maradt életben. A miskolci műtárgyvásárlói körben a fizetőképes kereslet csökkenése, majd teljes megszűnése a koronavírus-járvány idején megpecsételte a sorsát: májusban beszüntették a tevékenységüket, és végleg bezártak. A helyiség bérleti joga visszaszállt a fenntartót képviselő városi ingatlangazdálkodó MIK-re, amely havi 311 ezer forint (+áfa) díjon hirdette meg, és szinte azonnal új bérlőt is talált a 195 négyzetméter alapterületű helyiségre.

A város egyik legelegánsabb és legszínvonalasabb üzletének bérleti díjaként megállapított nettó 1590 forint négyzetméter ár nem tűnik túl magasnak, ugyanis az ennél kisebb belvárosi bérleményekért ennek akár a többszörösét is elkéri a MIK. Összehasonlításként: ugyanabban a pályázatban, amelyben a volt Képcsarnok Széchenyi utca 21. szám alatti helyiségének hasznosítását meghirdették, egy másik, 228 négyzetméteres helyiségért 1812, egy 49 négyzetméteresért 2448, egy 38 négyzetméteresért 3026, egy 19 négyzetméteresért pedig 3947 forintot kértek négyzetméterenként.

Az árképzési gyakorlattal kapcsolatban feltett kérdéseinkre a Miskolc Holding egyelőre nem válaszolt. Erről a Széchenyi utcán sok éve üzlethelyiséget bérlő informátorunk sem rendelkezett megbízható információval, de azt elárulta: a Képcsarnokra meghirdetett négyzetméterárnak a többszörösét fizeti. A díjat pedig nem csökkenthette a helyiség felújításával, a szükséges karbantartások elvégzésének költségével sem, mivel az a MIK hatáskörébe tartozik.

Az értékbecslő számol

Egy üzleti célú bérlemény esetén az ingatlan-értékbecslő elsőként azzal számol, hogy az oda tervezett funkció mennyi bevételt tud hozni. Egy kávéház, étterem – az alkalmazottak számát tekintve is – magasabb költséggel dolgozik, a beruházás nehezebben térül meg, ezért a belváros önkormányzati üzleteinek 2-4 ezer forintos bérleti díja akár reális is lehet. Különösen most, hogy meggyengült az a vállalkozói réteg, amelyik ilyen céllal bérelne ingatlant – tudtuk meg Demeter Tibor ingatlanpiaci szakértőtől, aki szerint most jött el a fejlesztések ideje, amikor pang a piac. Önkormányzati tulajdon esetében a város döntésén múlik, hogy milyen irányban történjen ez meg.

A városközpontban véleménye szerint a sokszínűség megőrzésére lenne szükség, mert – mint mondta – a különböző típusú tevékenységek tartják fenn hosszú távon az érdeklődést egy terület iránt. Problémának gondolja ezért, hogy azok a típusú üzletek szűnnek meg Miskolcon, amik a polgári lakosság igényét a vendéglátáson túl más jellegű, akár kulturális kínálattal is kiszolgálják. Meglátása szerint azonban egyelőre nem látni változást a sétálóutcára koncentráló szemléletben, noha a kínálatot a Széchenyi-negyed belső udvarai vagy a Kisavas felé is szélesíteni lehetne.

– Magától ezeket a területeket a piac nem fogja bővíteni. Plusz turisztikai attrakciókat kellene felmutatni ahhoz, hogy érdemes legyen rá a vállalkozók részéről keresletet hozni – egyértelműsítette Demeter Tibor. – Elindultunk ebbe az irányba, de a folytatáshoz városi beruházások és olyan vállalkozói szemlélet szükséges, ami hosszú távban gondolkodik.

(A borítóképen: Még nem látni, mi lesz az egykori Képcsarnokból)