Döbbenten álltunk a tévé előtt

Sajtótörténeti szenzációnak számított, hogy 2001. szeptember 11-én az Észak-Magyarország még éjfél előtt különkiadással jelentkezett a New York-i terrortámadás kapcsán.

Hogyan emlékeznek arra a világrengető napra a napilap munkatársai? Szalóczi Katalin újságíró ma már nyugdíjas napjait tölti, de 19 év távlatából is jól emlékszik arra a döbbenetre, ami ráült az egész szerkesztőségre.

Ez igaz?

– Elsőként a sportrovat tagjai hördültek fel, „nézzétek már, mi történik!”, mert náluk mindig szólt a tévé. Mindenki odaszaladt persze, és szörnyülködve figyeltük az élő közvetítést. Az én hátamon futkosott a hideg. „Ez igaz, ez valóban megtörtént?”, kérdezgettük egymástól. Egy idő múlva felvetődött, hogy ez olyan világrengető esemény, hogy készítenünk kellene egy különszámot. Rögtön elkezdődött az ötletelés, a szervezés. Reagálásokat kértünk különböző szakemberektől és külföldön élő ismerősöktől. Én többek között dr. Csiba Gábort, a megyei kórház akkori főigazgató főorvosát kérdeztem meg, hogyan lehet megszervezni a kórházi ellátást, amikor több ezer sérült vár segítségre egy városban – idézte fel Katalin.

Hozzátette: amikor elkészült a kiadvány, páran beültek egy sörözőbe, és várták, hogy megjelenjen nyomtatásban. Ez meg is történt, még éjfél előtt, bár véletlenül a dátum már a másnapi volt rajta, szeptember 12-e. Ez talán egy kicsit rontotta a szenzáció értékét.

Elképzelhetetlen

Bujdos Tibor fotóriporter kollégánknak 2001. szeptember 11-én a miskolci vadasparkban volt munkája. Amikor beült a kocsijába, a rádióban azt hallotta, hogy megtámadták Amerikát. Nem hitt a fülének, azt hitte, ez csak valami vicc. De folyamatosan jöttek a hírek, az ikertornyok összeomlásáról, és hogy a Pentagonba is becsapódott egy gép.

– Amikor beértem a szerkesztőségbe, nagy megdöbbenésemre mindenki a tévé előtt állt, és elhűlten figyelte a tudósításokat. Akkor tudatosult bennem, hogy amit a rádióban hallottam, az mind megtörtént. Emlékszem arra is, hogy amikor megszületett a különkiadás ötlete, akkor mindenki elkezdett információkat gyűjteni. Az újságírók és a szerkesztők hívták a külföldön élő ismerőseiket. Én is ajánlottam a New Yorkban élő ismerősömet, de őt nem tudták elérni. Ez a terrortámadás azért volt megdöbbentő, mert addig szinte elképzelhetetlennek tartottuk itt Európában, hogy a világ legnagyobb hatalma ellen egy ilyen szervezett támadás megtörténhessen – fogalmazott Tibor.