A gyermeki kíváncsiság vezetett a tragédiához

Október 23-án minden évben megkoszorúzzák az 1956-os forradalom egyik áldozatának, Misley Emesének az emléktábláját, mégis kevesen tudják, mi vezetett ahhoz, hogy ilyen fiatalon kellett meghalnia.

A nagyszüleim a Misley család szomszédságában laktak, jó barátok voltak, a gyerekeik együtt nőttek fel, tőlük tudom annak az októberi napnak a hiteles történetét.

1956. október 23.

„A mindig kedves és nagyon jólelkű id. Misley Zoltán maszek fogtechnikus volt, felesége, a gyönyörű és elegáns Aranka pedig háztartásbeli. Nagy szeretetben nevelték három gyermeküket, az akkor 13 éves Emesét, a 9 éves Zolit és a 6 éves Theodórát, akit mindenki csak Dórának szólított.

Emese édesanyja éppen ebédet főzött október 26-án, a belvárosban nyugalom honolt, semmi sem utalt a későbbi eseményekre. Aranka néni leküldte Emesét a szemben lévő kisboltba – amit a vezető neve után mindenki csak Fazekas kisboltnak hívott –, tejért és kenyérért. A boltból kilépve Emese összetalálkozott egy fiú osztálytársával (a család később tőle tudta meg, pontosan mi történt), beszélgetni kezdtek és felfigyeltek arra, hogy a Villanyrendőr felől hatalmas tömeg érkezik – ekkor értek oda a forradalmárok az egyetemről és a DIMÁVAG-ból –, amely elhaladt előttük és a Zsolcai kapui rendőrség felé vette az irányt. Amikor a rend­őrök belelőttek a tömegbe, az egyik lövedék Emesét találta el, aki azonnal meghalt.

Ettől a naptól teljesen megváltozott a család élete. Zoli bácsi mindennap eljárt a Deszkatemplomba, Aranka néni teljesen összeomlott, depressziós lett és élete végéig magát hibáztatta Emese haláláért. A férje tartotta benne és a két gyermekükben is a lelket, akik szeretetben nőttek fel, de sohasem beszéltek egymással vagy barátaikkal a családot ért tragédiáról. Zoli bácsi hét évvel később Dóra lányát a Debreceni Református Gimnáziumba küldte, hogy ne kelljen átélni minden egyes nap az édesanyja pokoli szenvedését. Másodikos gimnazista volt, amikor Aranka néni meghalt, ekkor édesapja hazahozta, és a Kossuth-gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Öccse, Zoli az édesapja nyomdokaiba lépett és fogtechnikus lett. Már egyikük sem él.”