Emlékezés, hálaadás, evilág és túlvilág

Közép-Európában október végén, november elején jellemzően a szentjeinkre és a halottainkra emlékezünk. Eredetileg katolikus ünnep volt a november 1-jei mindenszentek és a november 2-ai halottak napja is, de mára szélesebb körben elterjedt, és más felekezetek tagjai is bekapcsolódtak az őszi ünnepkörbe.

A névtelen szentekért

– Mindenszentek örömünnepén, amely munkaszüneti nap is egyben, azokra a hétköznapi szent életű emberekre emlékezünk, akiket az egyház nem avatott hivatalosan szentté. Tehát nincsenek kanonizálva, viszont példás életet éltek – mondta Juhász Ferenc atya, a miskolci Mindszenti templom plébánosa. – Az egyház név nélkül, de legalább az év egyetlen napján szeretne megemlékezni róluk. Ilyenkor gondolhatunk azokra a barátainkra, ismerőseinkre, akikről meg vagyunk győződve, hogy szentek voltak. A katolikus egyház számára éppen ezért fontos az ő és a kanonizált szentek tisztelete, mert mintát adnak a többi hívő számára.

Gyertyás szentmise

A mindenszentek és a halottak napja segít benne, hogy megtaláljuk a kapcsolatot a múltunk és a jelenünk, illetve az evilág és a túlvilág között.

– A halottak napja a mindenszentekkel szemben egy sokkal átfogóbb gyászünnep, hiszen ilyenkor minden elhunytunkról megemlékezünk. Mára ez a két egymást követő nap egy ünnepkörré kapcsolódott össze. Ennek az is az oka, hogy korábban a nagyobb ünnepeket sokszor virrasztás előzte meg, tehát szinte egybecsúszott a két ünnep. Halottak napja előestéjén gyertyás szentmisét szoktak tartani az összes elhunytért. Gyónás, szentáldozás és a pápa által kijelölt imádságok elmondása által ilyenkor teljes búcsút nyerhetünk halottaink számára, ha az imákat nyolc napon át ismételjük. Ez azt jelenti, hogy az illető a purgatóriumból átkerül a mennybe. Tesszük ezt úgy, hogy természetesen nem tudhatjuk, hogy hol tartózkodik éppen a lélek, de egyetlen ezzel kapcsolatos imádság sem fölösleges. Viszont a közbenjárás visszafelé is lehetséges. A mennyországba került halottaink is tudnak könyörögni értünk az Atyánál – magyarázta az atya.

Kapu a végtelenre

A temetőkertekben elhelyezett gyertyák fénye az elhunyt lelkeket jelképezi.

– A halottainkra való emlékezés egyfajta köszönet és hála azért, amit mint elődeink, megteremtettek számunkra. Ennek kapcsán erőt meríthetünk mindazokból az értékekből, amelyeket ők képviseltek. Éppen ezért halottak napján a családok összejönnek a temetőben, és mécseseket gyújtanak elhunyt szeretteik, rokonaik emlékére. Az égő gyertya ebben az esetben az elfogyó életet szimbolizálja. Általában a katolikus papok ilyenkor délután, estefelé kivonulnak a temetőkertekbe, és rövid ünnepi szertartást tartanak egy központi helyen, amelyen keresztül közös imádságba vonják be az embereket. A szertartások helyét és időpontját az érintett plébániákon, illetve temetői bejáratoknál hirdetik meg. Idén ezeket délután 15 és 18 óra között tartják meg. Ide nemcsak a hívőket invitálják, hanem mindazokat, akik az ünnep túlvilággal kapcsolatos üzenete révén nyitottá válnak a szakralitás titkaira és a végtelenre – fejtegette a plébános.