Kalandos élet

2021.01.27. 07:00

A Jóisten segítette, hogy megélje a százat

Bandi bácsi sok megpróbáltatással nézett szembe eddigi száz éve során.

Horváth Imre

20210121 Szalonna fotó: Kozma István KI Észak-Magyarország Beszélgetés Hornyák András 100 éves szalonnai bácsival az edelényi járási oldalba.

Fotó: Kozma István

A szalonnai Hornyák András 2021. január 8-án töltötte be 100. életévét. A település Bandi bácsiját az utóbbi években sokszor faggatták arról, mi a hosszú élet titka, de nem igazán tud határozott választ adni a kérdésre. Bandi bácsi nem mindennapi életutat tudhat maga mögött, kalandos élete akár egy filmnek is alapot adna, lánya szerint a Jóisten akarta úgy, hogy megérje ezt a szép kort. Pedig az életében több olyan pillanat is volt, amikor saját bevallása szerint is csak a szerencsén múlott, hogy életben maradt.

Nehéz gyerekkor

Születésnapja után néhány nappal látogattuk meg Hornyák Andrást, aki szerencsére nagyon jó egészségnek örvend, és szívesen mesélt életéről az Észak-Magyarországnak. Azt rögtön leszögezte: már a születése után hátrányba került hét testvérével szemben, ugyanis neki nem jutott anyatej, ellentétben a többiekkel, ennek ellenére nyolcuk közül ma már csak ő van életben és élt meg ilyen szép kort.

– Amikor már nagyobbacska gyermek voltam, megkérdeztem édesanyámat, hogyan lehet az, hogy a fivéreim magasabbak, jobb kötésűek nálam, míg én világéletemben vékony testalkatú voltam. Akkor árulta el, hogy a közelünkben élő bárónak ugyanaznap született fia, amikor én is napvilágot láttam. Azonban a bárónénak nem volt teje, így megkérdezték a bábát, született-e még gyermek a környéken. Megkeresték édesanyámat, hogy szoptassa az úrfit, cserébe búzát kaptunk kenyérhez. Hát így maradtam én le az anyatejről – mesélte nevetve.

Nyolcéves volt Bandi bácsi, amikor meghalt az édesapja, a legkisebb testvére pedig csak egy, így nagyon nehéz helyzetbe került az egyébként is szegény család, amely ekkor még Hidvégardóban élt. Édesanyjuk harmadost járt kapálni, ami azt jelentette, hogy a betakarítás után a fizetség termény volt, melyet úgy osztottak el, hogy egyenlő kupacokba rakták, és minden harmadik kupac lett a kapásé. A gyerekek mind kijártak vele, és kézzel szedték a gyomot a kapálni való növények töve mellől, hogy segítsék az anyjuk munkáját.

Bandi bácsit teljesen elvarázsolta elsős korában a gőzeke, amellyel akkortájt szántottak a lovak és az ökrök mellett, és addig sertepertélt az eszköz körül, míg a rajta lévő maga mellé nem vette. Minden délután ebéd után a gőzekénél állt meg, és beletanult a kezelésébe annyira, hogy aztán önállóan is engedték szántani. Ezt a báró és az intézője is meglátta, és annyira elégedettek voltak a munkájával, hogy mindennap kapott ételt, annyit, hogy a családjának is jutott, sőt a cselédekhez hasonlóan 12 mázsa búzát is kimértek nekik. Később tehenekre is vigyázott, ami közben társaival feltérképezte a vadon termő gyümölcsök lelőhelyeit, de azt is ellesték, hogy miként lehet ürgét fogni és főzni, vagy éppen az összegyűjtött csupasz csigákból ételt készíteni.

Életmentő előzés

Nagyobb korában aztán már úgynevezett kepés is lett, és az aratásban is dolgozott a földeken, ennek a fizetsége minden tizedik keresztbe rakott búza volt. Majdnem 21 éves korában, 1941. október 5-én aztán besorozták katonának, Kassára vonult be. A három hónapos kiképzés után beiskolázták Budapestre a Páncélos Központi Műhely Iskolába, amely kétéves volt. Az iskolából elvitték Budapest védelmére. Budapest eleste után a várban adták meg magukat, miután körbevették őket az oroszok. Ekkor komppal akarták átvinni őket a Dunán, de német gépkocsizók beelőzték őket. Mint kiderült, ez volt a szerencséjük, mert a komp úszóakna miatt felrobbant.

A háborút tehát megúszta Bandi bácsi, azonban az oroszok Sztálingrádba hurcolták a társaival, ahol kettő és fél évet töltött hadifogságban egy lágerben, és kőbányában dolgozott.

A hadifogságról és az onnan való szabadulásáról nagyon sokat tudna beszélni, de ez hosszú történet lenne. Csalánlevesen, marharépán, káposztán és vadparajon éltek. A napi 27 dekagramm kenyér maga volt a kincs a túléléshez. Reményük sem volt arra, hogy valaha is élve onnan hazakerülnek.

Igaz, 47 kilogrammra fogyva, de 1947. június 26-án végül hazakerült. 1951-ben nősült meg és költözött Szalonnára. Ennyi viszontagság után még kárpótlásként megadatott neki, hogy a házasságából született 2 lánygyermeke. A lányai megajándékozták 2 fiúunokával, azok pedig egy lány és egy fiú dédunokával, akikben nagy örömét leli, és mesélhet nekik az ő hányatott sorsú életéről.

Balesetet is túlélt

Élete során sok mindennel foglalkozott, 52 évig vadászott, ugyanannyit méhészkedett, mindig dolgozott, amennyit csak bírt, de a kocsmát mindig elkerülte. Hozzáteszi, nem is egyszer mentette meg élete során a Jóisten.

A szalonnai dolomitégető magas kéményén dolgozott például, amikor egy társával együtt leesett, nagyon csúnyán megsérült, leszakadt a veséje, de teljesen talpra állt, hogy most egészségben élhesse meg a száz évet.

A jelen életéről azt mondja, hogy csak aggódni tud az unokái és dédunokái sorsáért, valamint a jövő nemzedékéért. Azért imádkozik, hogy nekik könnyebb sors jusson, mint neki.

(A borítóképen: Bandi bácsi nem mindennapi életutat tudhat maga mögött)

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában