Megújulás viszi előre a földtudományt

Városi és hagyományos bányászat, valamint a hulladék mint nyersanyag, megújuló energiaforrások, vízgazdálkodás, nem is beszélve a múltról és a jövőről – többek között ezek a gondolatok kalauzolnak bennünket prof. dr. Mucsi Gábor dékán vezetésével a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar életében.

A Műszaki Földtudományi Kar tekint vissza a legrégebbi múltra, megalapozta a méltán híres selmeci hagyományokat. Hogyan befolyásolja ez a kar jelenlegi helyzetét és a jövőjét?

Alapvetően 1735-ig vezethető vissza a Műszaki Földtudományi Kar múltja, amikor a világon elsőként létesítettek bányászati tanintézetet. Mária Terézia határozott az intézmény akadémiai szintre emeléséről. A földtudomány kortól függetlenül szükséges a világ társadalmi és gazdasági fejlődéséhez. A természeti erőforrásokkal gazdálkodunk, és ennek olyan lábai vannak, mint a nyersanyag, a víz, az energia és a talaj. Az elmúlt közel 300 év azt is megmutatja, hogy minden korban máshogy kezeltük a természeti erőforrásokat. Most a körforgásos gazdaságnak van itt az ideje. Ez egy új szemlélet, 2030-ig, majd 2050-ig komoly célokat kell elérnünk.

Mai világunkban a nyersanyag lehet a legnagyobb gond, hogy egyáltalán legyen, és hogy legyen elegendő. A hulladékot is nyersanyagként kell kezelni?

Világszerte ismert az a kifejezés, hogy „urban mining”, vagyis hogy városi bányászat. Ennek a korát éljük. Hogy mit is tekintünk hulladéknak, annak pedig megvan a saját fogalma. De leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy hulladék az adott korban az adott gazdasági körülmények között keletkező melléktermék, amit az adott gazdasági szereplő nem tud vagy nem akar hasznosítani. Az akár néhány évtizede lerakott hulladék olyan készletet jelenthet, amihez ma már hozzá tudunk nyúlni.

Az új technológiai megoldások oda is elvezetnek, hogy tudnak abban gondolkodni, hogyan deponáljuk a hulladékot biztonságosan úgy, hogy a jövőben nyersanyagként használható legyen?

Sok esetben igen. Egyébként a korábban lerakott hulladékot folyamatosan kontrollálni kell, és nyilván a megfelelő technológiai innovációval több irányba el tudunk indulni. Amikor azt mondjuk, hogy hulladék vagy szemét, és azon gondolkodunk, hogy esetleg hová „rejtsük el„, akkor azon is gondolkodhatunk, hogy mit kezdhetünk vele. Például ott van a vörösiszap, amelyből kinyerhető a szkandium, ami egy stratégiai jelentőségű fém és a természetben csak vegyületekben fordul elő. A hulladék nem szemét: egy kg 99,99 százalékos tisztaságú szkandium akár 3000-4000 dollárt is ér a piacon, mert előszeretettel használja a high-tech ipar. Amit a természetből begyűjtöttünk, abból vissza kell nyernünk azt, amit használni tudunk, mert azt már most is erőteljesen érezzük, hogy egyébként fenntarthatatlan a világ.

Ehhez kapcsolódik a kar képzési struktúrájában a környezetvédelem?

Igen. És a kar életében felgyülemlett tudást és tapasztalatot tudjuk kamatoztatni.

Hulladék esetében arra nem kell számítani, hogy kiürül a készlet?

Éppen erről beszélünk a nyersanyagok esetében. A hulladék a városi bányászatban alapvető dolog, amihez hozzá tudunk nyúlni. A kor, az ipar is megköveteli, hogy megújuljunk. És a karunkon a megújulás vezetett ahhoz, hogy ilyen hosszú történelmünk van. Egyébként annyira felgyorsult a világ, hogy nem tehetjük meg, hogy létrehozunk egy képzést, és hátradőlünk, mondjuk, 30 évre. Nekünk évről évre változnunk kell követve az ipari és társadalmi igényeket. Szerencsére vannak is igények, amelyekhez alkalmazkodnunk kell. És ha már alkalmazkodás, akkor alkalmazkodunk a megújuló energiákhoz is vagy a hulladékhoz. Szent Borbála napján a közelmúltban a kar egyik docense és két címzetes tanára is kitüntetést kapott, akik szintén közvetlenül az iparból „jönnek”. Miniszteri Elismerő Oklevél elismerésben részesült dr. habil. Faitli József, karunk egyetemi docense és dr. Kertész Botond, a COLAS Északkő Kft. bányászati igazgatója, karunk címzetes egyetemi docense. Lelkiismeretes bányászati tevékenységért Szent Borbála-érem elismerésben részesült dr. Bohus Géza, a Borsod Dolomit Kft. robbantásvezetője, karunk címzetes egyetemi tanára. A hallgatóknak óriási előny, hogy első kézből az ipari problémákat a gyakorló szakemberektől hallják és látják. Üzemi gyakorlatokra tudnak kimenni, szakmai gyakorlatukat töltik az adott cégnél, ahol később el is tudnak helyezkedni.

Akármerre is halad a világ, de az, hogy bemenjünk a Föld alá, és valami sejtelmeset lássunk, az mindig érdekes. Visszatérve a hagyományos földtudományi területhez, a karnak van tanbányája is az egyetemen, amely például egy-egy Kutatók Éjszakája rendezvényen rendkívül népszerű.

A tanbányánk egy mélyművelésű bányát szemléltet, ami igazi kuriózum. Magyarországon alapvetően a külszíni bányászati tevékenység dominál. Jelenleg több mint 600 bánya van az országban, ezek túlnyomó többsége kő- és kavicsbánya. Képzésünk egy szegmense a természetben előforduló nyersanyagok kitermelésére irányul. Ameddig ezek a bányászati tevékenységek léteznek, addig a szakemberekre is szükség van, márpedig utak és házak építőanyagára nagy igény jelentkezik.

A hallgatók számát tekintve is népszerű a kar?

A földtudományok legszélesebb spektrumú oktatása folyik a karunkon hazánkban, ezek jelentős része csak nálunk érhető el. Alapszakjaink a műszaki földtudományi alapszak, a környezetmérnöki alapszak és a földrajz szak. Mesterszakjaink közül angol nyelven érhető el az olajmérnök mesterszak, a szénhidrogén-kutató földtudományi mérnök és környezetmérnök, angol és magyar nyelven folyik a földtudományi mérnök mesterszak és a hidrogeológus mérnök mesterszak. Magyarul pedig a bánya- és geotechnikai mérnök, a gáz- és olajmérnök és a geográfus mesterszak.

Egy diplomás mérnök angol nyelvű mesterszak oklevéllel könnyen el tud helyezkedni külföldön?

De ezekkel az angol nyelvű képzésekkel nem az a célunk, hogy egy olyan diplomát adjunk a hallgatóink kezébe, amellyel elmennek a régióból vagy az országból. Nyilvánvaló, hogy a végzett hallgatóink egy része külföldön is el tud helyezkedni. De egy magyarországi multinál is többnyire angolul megy a kommunikáció a nemzetközi „team”-ek miatt. Erre felkészítjük hallgatóinkat. Egy több évre visszatekintő és a jövőre irányuló együttműködési szerződése van a Miskolci Egyetemnek a Mol Zrt.-vel, ahol az angol a cég munkanyelve. Ugyanakkor az angol nyelvű képzéseinkre jönnek Kazahsztánból, Brazíliából, Kínából, Iránból és más országokból. A mesterképzéseinkben egyre nagyobb szerepet kap a projektszemlélet, csoportos problémamegoldás. A magyar hallgatók külföldi hallgatókkal dolgoznak együtt, és első kézből kapnak információt arra nézve, hogy a világ más szegletében mi történik a földtudomány területén és az iparban.

A kar képzési palettáján egy szegmens a környezetvédelem. Viszont a világon ez a terület kimondottan előtérbe helyeződött az utóbbi években. Az Európai Unió is kiemelten kezeli, és rengeteg lehetőséget kínál kutatásokra, együttműködésekre, projektekre, szakmai napokra. Szerencsés helyzetben van a kar?

Alapvetően az, hogy a nemzetközi pályázatokban nagy az aktivitásunk, azzal nemcsak magunkat mint oktatókat erősítjük, hanem a hallgatókat is. Elmondjuk nekik, hogy mit kutattunk, a legújabb információkat, a legmodernebb tudást kapják meg. És egy globális probléma feltárásában a hallgató is részt tud venni, így be tud kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe.

Szintén előtérben van most a világban az ivóvíz miatt a vízgazdálkodás, a vízbányászat témája. A karnak ilyen irányú képzései vannak?

A vizet is bányászni kell, fel kell kutatni, hogy hol található, hogyan tudjuk és milyen mélységből kinyerni. Ezt követően pedig kezelni kell. Talán nem is érezzük, hogy ebből a szempontból Miskolc milyen szerencsés helyzetben van. Megnyitjuk a csapot, és jön a jó minőségű ivóvíz. De nem mindenhol van ez így az országban, a világban pedig különösen nehéz a helyzet. Hogy már az elsőéves hallgatók figyelmét ráirányítsuk arra, hogy a víz is egy központi kérdés, létrehoztunk egy Természeti erőforrások című tantárgyat, amely keretében ezt a területet is bemutatjuk. Kevesen tudják, de egyébként a vízhasználatnak is van lábnyoma. A vízlábnyom azt mutatja meg, hogy mennyi vizet használunk akár fogyasztóként közvetlenül, akár közvetetten a fogyasztási cikkeinken keresztül. Nem csak akkor fogyasztjuk a vizet, amikor iszunk, kezet mosunk, főzünk vagy takarítunk. Gyakorlatilag mindenhez szükség van vízre, különösen az ipari folyamatokhoz.

Mire gondol most a bányász, amikor azt mondja, hogy „Jó szerencsét!„?

Ez egy tradicionális köszönés, amit a történelmi korokon keresztül megőriztünk. Tartalmában folyamatosan megújul. Amikor így köszönünk egymásnak, akkor az összetartozást fejezzük ki. Egyébként a karunkon a kiváló munkának, a szakmai elismeréseknek, a nemzetközi projektekben való sikeres részvételnek a hátterében az áll, hogy van egy jó csapat.

Az ásványfesztivál az egyik legnépszerűbb rendezvénye a karnak, évtizedes múltra tekint vissza. Tudományt népszerűsítő rendezvényről van szó, több ezer látogatóval. Ebből tud kapacitálni a kar?

Tudományos ismeretterjesztő sarkokat szoktunk kialakítani, ahol gyakorlatilag kicsiktől a nagyokig folyamatosan ott vannak az érdeklődők. Lehet aranyat mosni, megmutatjuk, hogy a rezet a műanyagtól, hogyan lehet szétválasztani egy kábelhulladék esetében. Az ásványok és a kőzetek világa egy varázslatos világ. Mindenki gyűjtötte gyermekkorában a köveket. Van ásványmeghatározás is. Azt érzem fontosnak az ásványfesztiválban, hogy az egyetemet és a városlakókat, a környékbelieket közelebb hozza egymáshoz.

Mint a „legidősebb” kar, hogyan tekintenek Önökre a fiatalabbak?

A Miskolci Egyetem egy universitas és egy campus. Együttműködésben dolgozunk a többi karral, ami a képzéseinket illeti, és ebből az oktatók, a hallgatóink sokat tudnak profitálni.

(A borítóképen: Prof. dr. Mucsi Gábor)