Kevesebb a szegény ember

– Az elmúlt években határozottan csökkent a szegénységben élők száma Magyarországon az Eurostat adatai szerint – jelentette ki nemrég Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára sajtótájékoztató keretében. Jelezte: hazánkban 2010-ben az Európai Unió statisztikai hivatalának adatsorai szerint a mélyszegénységben élők aránya 23,4 százalék, azaz az egyik legrosszabb volt az unióban, ez az adat azonban mára 8,7 százalékra csökkent, amivel az első tízbe kerültünk. A KSH adatai is azt mutatják, hogy csökken a mélyszegénységben élők száma hazánkban. 2010-ben 410 ezer ember számított ebbe a kategóriába, 2012-ben 480 ezer, 2019-ben azonban már csak 110 ezer.

Aki akar

De mi van a számok mögött? Mit érzékelnek a javuló adatokból azok, akik nap mint nap a legszegényebb emberek között élnek, és megpróbálnak a helyzetükön segíteni?

Rusznyák István, Sajókaza polgármestere elöljáróban jelezte, a szegénység relatív dolog, de az tény, hogy ha valaki el tud helyezkedni az elsődleges munkaerőpiacon, akkor lehetősége van annyit keresni, hogy jobb körülményeket teremtsen magának és a családjának.

– Az elmúlt évek nagy változása, hogy aki akar, az most tud dolgozni. Munka nélkül kevés ember van, azonban sokan még mindig megelégednek a közmunkával. Sajókaza önkormányzata például 201 közmunkást foglalkoztat. Ha azt vesszük, hogy mindenkinek van mit ennie, és van fedél a feje fölött, akkor nem szegények az emberek, de tudjuk, hogy a közmunkabér nem elegendő magasabb életszínvonalhoz. Sokan nem is akarnak továbblépni belőle, mert számukra megfelelnek azok a lehetőségek, amelyeket a csekély jövedelem nyújt. Pedig ma már különböző fejlesztőprogramok segítik őket, amelyek képzéseket is tartalmaznak. Vannak azonban sikertörténetek is, akik igyekvőek, valódi munkahelyet találtak, így jobb életszínvonalon élhetnek. Probléma azonban a nők munkába állása. Ahol sok a gyerek, ott azért nem akarnak az asszonyok valódi munkahelyen dolgozni, mert a család az első. Nemrég szereztem nekik munkát egy közeli városban, busz vitte és hozta volna őket, de nem vállalták – sorolta a polgármester.

Mástól várják

Szendrák Dóra, a Recik (Regionális Civil Központ) Alapítvány elnöke évek óta szakmai vezetője a hátrányos helyzetű településeken folyó fejlesztőprogramoknak. Mint mondta, a kis zsáktelepüléseken még most is rettenetesen rossz körülmények között élnek az emberek. Az utak szinte járhatatlanok, a házak dőlnek rá az emberekre, nincs bennük fürdőszoba, gyerekcipőben jár a közművesítés, se szennyvízhálózat, se gáz. Némi javulás azért látszik, de az emberek még mindig azt várják, hogy a kormányzat vagy az önkormányzat segít rajtuk. Nem történt meg az a szemléletváltás, hogy minden ember a saját életéért, sorsáért felelős.

Elküldték őket

A gondokat csak növeli, hogy a járvány miatt a cégek leghamarabb azokat küldték el, akik hátrányos helyzetűek, akik messziről járnak „hetelni”, azaz csak hétvégére utaznak haza. Úgyhogy most nagyon sok ember veszítette el a munkáját. Akik pedig most is járnak dolgozni Kassára vagy Miskolcra, óriási erőfeszítések árán tudják ezt megtenni a rossz közlekedés és a távolság miatt, jelezte a problémákat az elnök. Hozzátette: a szegénységben élő családokra az a jellemző, hogy az egyik szülő közmunkán van (jó esetben), a másik aktív korúak ellátásán, az egy főre eső jövedelem havi 30-40 ezer forint. Pedig az európai uniós alapelvek szerint a szegénységi küszöb az átlagbér 60 százaléka. Hazánkban ez körülbelül a szociális ágazatban dolgozók bére, tette hozzá a szakember.