Sokan nem döntenek az adójuk egy százalékáról

Annak ellenére, hogy már huszonöt éve lehetőség van arra, hogy a személyi jövedelemadónk egy-egy százalékát felajánljuk egyházaknak és civil szervezeteknek, sokan még mindig nem élnek a lehetőséggel. Ezért évente közel 20 milliárd forint nem jut el a civilekhez. Pedig ezt a pénzt már befizettük az állami kasszába, tehát mi magunk nem tarthatjuk meg, de arra lenne lehetőségünk, hogy meghatározzuk, hogy ki kapja. Ehhez egyszerűen csak rendelkeznünk kellene róla az adóbevallás leadásakor. Ma, az elektronikus adóbevallás korában ez egykét kattintás lenne csupán, de a régi módon, papíron beadva sem több egy percnél a dokumentum kitöltése.

Túl sokan mégsem élnek a lehetőséggel. Vajon miért? Erről kérdeztük a Démétér Alapítvány munkatársát, Kedves Iván kommunikációs vezetőt.

– A leggyakoribb indok, amiért nem rendelkeznek az adó egy százalékáról, az az, hogy az emberek azt gondolják, hogy „az én adóm egy százaléka olyan kis összeg, hogy úgy sem számít”. Az igazság azonban az, hogy így évente közel 20 milliárd forint „marad bent” az állami kasszában a felajánlható adóból, amiről nem rendelkeznek. Kis összeg lenne? Egyáltalán nem! Ez a pénz nagyon sok civil kezdeményezésnek tudna segíteni – mondta Kedves Iván.

Ez a társadalmilag és emberileg is fontos ügyek támogatásának legegyszerűbb módja. Csupán néhány kattintás, és nulla forintba kerül a felajánlónak. Az így megszerezhető anyagi erőforrás viszont hatalmas segítség a civileknek. A felajánlóknak pedig megadja egy fontos ügy támogatásának élményét. A társadalmi felelősségvállalás egyik alappillére, bárki számára könnyen elérhető. Alapja lehet további adományozási szokások és felelősebb gondolkodás kialakításának.

Sok kicsi sokra megy

Fel kell ismertetni az emberekkel a dolog fontosságát, azt, hogy sok kicsi valóban sokra megy.

Kedves Ivánék alapítványa például a budapesti Szent László Kórház területén működő Démétér Házban lehetőséget biztosít a csontvelő-transzplantáción átesett kis hősöknek arra, hogy a gyógyulás hosszú idejét családjukkal együtt, otthonos körülmények között tölthessék. A transzplantációs osztályon kezelt gyerekek és szüleik számára hatalmas lépés, amikor a kórházi szobából átköltözhetnek a Démétér Házba, amely már tizenhárom éve ad otthont a csontvelő-transzplantáción átesett gyermekeknek és családjuknak. A Ház működtetése költséges, és nem megvalósítható adományok, támogatások nélkül. Különösen nehéz lett a helyzet most a járvány idején. Ezért kulcsfontosságú az, hogy az idei egy százalékokról mind többen rendelkezzenek.

Ez a pénz nagyon sok civil kezdeményezésnek tudna segíteni – Kedves Iván

Ennek ösztönzésére született egy kezdeményezés „Adomazadóm” néven, amely egyrészt egy internetes weboldal alapú kampányt takar, másrészt egy közösségépítő játékot is, amely használható hagyományos módon számítógépen vagy mobiltelefonon keresztül is. A játékra cégek, munkatársi közösségek regisztrálhatnak, és egymás megosztásait láthatják, hogy ki milyen célokra ajánlja fel az egy százalékát. Ez egyfajta versengés is lehet, de mindenképpen ösztönzőleg hat, ha látjuk, hogy a társaink már rendelkeztek.

Az Adomazadóm-kampány lényege pedig a kommunikációs vezető szerint az, hogy megnöveljék általa a „tortát”. Ezért nem csak a saját alapítványuk nevében kampányolnak. Azt minden évben csinálják, de most arra gondoltak, hogy annak a nagy tömegnek a közös megszólítására van szükség, amely egyszerűen nem érzi magáénak a civilek ily módon történő segítését és ezért nem használja ezt a lehetőséget. Ha az eddig passzívakat sikerülne aktivizálni, és nőne a felajánlott rész, azzal mindenki jól járna. Nagyobb szeletek jutnának a tortából mindenkinek.

A közös fellépés értelmét már többen felismerték, eddig közel nyolcvan civil szervezet és cég csatlakozott.

„Nem segítette a felajánlási kedvet az sem, hogy a NAV átvállalta az adóbevallások elkészítését, és csak egy kattintás azt elfogadni. Mivel nem kötelező az egy százalékokról rendelkezni, ezért ezt a honlap nem is ajánlja fel, külön be kellene lépni egy másik felületre, amit már sokan nem tesznek meg. Hogy ezt sietségből, nemtörődömségből teszik, vagy nem tartják fontosnak, a saját ügyüknek a civilek megsegítését, azt nem tudjuk. Amíg az emberek maguk vagy családtagjuk nem kerül bajba, addig általában nem érzik érintettnek magukat. Nem érzik a sajátjuknak ezeket az ügyeket. Legyen szó akár globális kihívásokról, mint a környezetszennyezés, vagy egyes betegségekről, amelyek csak az emberek egy részét sújtják. Amíg nem te vagy beteg, nem érdekel. Ezen a hozzáálláson kell változtatnunk” – szögezte le a kommunikációs vezető.

Mindenkinek van még teendője azért, hogy egy ekkora forrás eljuthasson oda, ahol azt a leghatékonyabban tudják felhasználni, igazoltan jó célok érdekében. Az egyes ember ne legyen rest rendelkezni. A törvényhozók is változtathatnának a rendszeren, akár úgy, hogy ne kelljen minden évben újra rendelkezni, hanem csak egyszer, ami érvényes marad addig, amíg vissza nem vonjuk, vagy másra nem cseréljük. Ez hatalmas előrelépés lenne. Adóbevallási időszak van, érezzük a döntésünk súlyát, azt, hogy felelősek vagyunk egymásért. Én adom az adóm!

(A borítóképen: Évente közel 20 milliárd forintról van szó)