A görögök, akik magyarok akartak lenni, és azzá is váltak

A görögök 1785-ben építeni kezdett, 1806-ra felépült, a Szentháromságról elnevezett miskolci templomában a hatalmas (16 méter magas) ikonosztázion – Jankovits Miklós szerémi faszobrász munkája – bibliai jelenetei, a szentképek és az oszlopkereteken megjelenő festmények varázslatos látványt nyújtanak.

Megtalálható még az Ahtirkai Istenanya csodatévő ikonjának másolata is ugyanitt, körülötte a fogadalmi ajándékokkal, melyek csodálatos gyógyulásokra utalnak. Az ikont Nagy Katalin ajándékának tartják. A régi – még a főutcán lévő – Szent Naum-kápolna sajátja volt az ikon, onnan került a jelenlegi helyére.

A templom és az iskola javára a legtöbb adományt a következő felekezeti tagok tették:

– 1776. Gerga György, 800 rhénes forint

– 1794. Meskevitz Teodor, 100 dukát

– 1799. Diamadis Emánuel, 7840 rhft

– 1804. Diamadis Athanos, 7203 rhft

– 1809. Pilta Mihály, 500 rhft; Jankovits Ferenc és Tamás, 3000 rhft; Jankovits Ferenc, 1000 rhft; Safranovits Mihály, 100 dukát; Kilitza Miklós, 100 rhft.

Gazdagságról árulkodik

Már a múzeumban láttam a különböző liturgikus eszközök pompás díszítését, amely a görögök gazdagságáról árulkodik. Itt található annak a püspöknek a mitrája – egyházi fejdísz –, aki magyarra fordította a görög nyelvű liturgiát. Nagy becsben tartják még az athoszi szerzetesek piciny faragványait, amiket a kereskedők gazdag díszítéssel, díszes ötvösmunkával vetettek körbe. Egykori iskolájuk épülete – ma itt található a múzeum és a lelkészi hivatal – a telek déli, ispotályuk az északi oldalon található. Az egykori ispotály épülete már nincs az egyházközség tulajdonában.

Ma már kevesen vallják magukat ortodox hitűnek a városunkban, a miséket 20–50 fő látogatja. A jelenlegi hívek nagy része a huszadik században betelepült bolgárok leszármazottja, illetve van köztük görög katolikusnak keresztelt hívő is.

Van egy szép, kétfejű sast ábrázoló faragvány a templomban – a közepén a magyar címerrel –, ami pontosan olyan, mint a Habsburg-címerben. Azt azonban tudni kell, hogy ez a kétfejű sas eredetileg nem Habsburg-, hanem bizánci jelkép volt. A Habsburgok azért tették címerállattá, mert magukat a Római Birodalom leszármazottainak vélték, és az uralkodásukat jogfolytonosságnak tartották. A magyar címer benne a magyarrá válni akaró közösség jelképe.

Az első temetőjük Mindszenten volt, majd a Deszkatemplom nyugati szomszédságába, illetve később a templomkertbe is temetkeztek. Az utolsó görög nyelvű síremléket Mucsu Mihály tiszteletére emelték 1828-ban, ezután már csak magyar nyelvű sírkövekkel találkozhatunk. Manapság a Deszkatemetőbe kísérik utolsó útjára a felekezet tagjait. A XIX–XX. század fordulóján már gyakori volt a valláselhagyás, a vegyes házasság. Új impulzust, lendületet kapott a közösség ekkor néhány román bevándorló család révén, akik az ortodox vallást gyakorolták. Ma a Magyar Ortodox Egyházmegye budapesti központtal működik, főhatósága a Moszkvai Patriarkátus.

Híres miskolci görögök:

– a Pilta testvérek (Mihály 1779–1827, János 1779–1831), azon kevesek közé tartoztak, akik magyar nemességet szereztek, kereskedők voltak,

– Pattaki György (1729–1804), gazdag borkereskedő volt, nem sikerült nemességet szereznie, a neve először Pattakosz volt, majd Pattosz és Pattaki volt a magyarosításának folyamata,

– Pompéry János (1819–1884), író, lapszerkesztő, publicista, az MTA tagja volt,

– Niska Mihály (1725–1795), első generációs miskolci, még Moszkopoliszban született kereskedő,

– Mihalovits Sándor (1838–1888), köztisztviselő, rendőrkapitány is volt,

– Margó Emilián (1826–1881), a gyülekezet egyik híres lelkésze volt.

A XX. század elejére teljesen asszimilálódtak. A jelenlegi görög kisebbség száma elenyésző, inkább a XX. század politikai menekültjei, illetve az ő leszármazottaik élnek a városban.

Őrzik a hagyományt

A görögség jelenlegi helyzetéről megkérdeztem Pecaszné Leskó Évát, aki a kisebbségi önkormányzat egyik vezetője:

„Miskolcon 9 nemzetiségi önkormányzat működik, ezek közül az egyik a miskolci görög nemzetiségi önkormányzat. Ebben a felállásban 2015 szeptemberétől működünk. A görög polgárháború után mint menekültek kerültek Magyarországra elődeink, elsősorban Észak-Görögországból. A Miskolcon élő görögök száma kétszáz főre tehető. Sajnos elöregedőben. A fiatalok, amikor továbbtanulási vagy munkalehetőség szándékával elkerülnek a városból, már nagyon kevés eséllyel remélhető, hogy visszajönnek. Ez persze városi/régiós probléma. Önkormányzatunk ezért nagy hangsúlyt fektet a fiatalok felkarolására is. Elsősorban görög leszármazottak gyermekeinek, de bárkinek a városban ingyenes görögnyelv-oktatást biztosítunk, anyanyelvi szinten beszélő és tanító tanárral. Két nagy nemzeti ünnepünket minden évben megünnepeljük (március 25-e és október 28-a). Az országos görög önkormányzat évek óta úgy szervezi Budapesten a központi ünnepeket, hogy lehetőség szerint az ország minden pontjáról jelen tudjanak azon lenni a görögök, mintegy kapcsolattartás szempontjából is. Mindezek ellenére igyekszünk helyi szinten, Miskolcon is megtartani ünnepeinket. Ennek különösen azok az idősebbek örülnek, akik már nem szívesen vállalkoznak hosszabb utazásra. Megtartjuk a speciális görög húsvétot is. A nyár folyamán, minden évben családi programként, autóbuszos kirándulás keretében fürdőzni megyünk. Mindig jó hangulatú program, amikor a kicsik és nagyok önfeledten élvezik a nyár örömeit. Augusztusban a görög faluba, Beloianniszba szoktunk utazni. Nagy élmény, hiszen sokaknak rokonaik, barátaik élnek a ma is aktívan működő görög faluban. Az ősz folyamán a Csanyikban közös főzést tartunk. Karácsony magasságában pedig szintén gondolunk a kicsikre és az idősebbekre is, amikor is megajándékozzuk őket valami jelképes görög specialitással. Természetesen soha nem maradhat el a görög zene és a görög tánc. Ez áthatja életünket, felszabadít és boldoggá tesz. Ebből az apropóból tavaly tavasszal újraélesztettük élő zenés, görög táncházunkat, amelyet minden hónapban egy alkalommal tartunk a saját magunk és a városlakók nagy érdeklődésére és örömére.”

Egyre feljebb húzódtak

Tegyük azért hozzá, hogy ezeknek a „mai” görögöknek tényleg görög gyökereik vannak, illetve maguk is görögök voltak. A „mi” görögjeink – akikről írtam – azonban arománok, arnótok – albánok – és kis részben szerbek és görögök voltak. Sokat köszönhet nekik a városunk. Ők magyarok akartak lenni, és azokká is lettek. Magyarországon ismert arománok például az egykori pesti kereskedő, Gozsdu Manó, vagy a visszavonult George Hagi (a)román labdarúgó.

Az arománok elterjedésükkel, nyelvükkel és egyszerű létükkel a románság eredeti származását bizonyítják véleményem szerint. Olasz eredetű balkáni pásztorkodással foglalkozó népcsoport, amely a török elől feljebb, egyre feljebb húzódva érte el jelenlegi lakhelyét.

(folytatjuk)

Források

Dobrossy István (szerk.)(Miskolc, 2000, dr. Dobrossy István): Miskolc története III/1–2.

Dobrossy István (szerk.)(Miskolc, 2003, dr. Dobrossy István): Miskolc története IV/1–2.

Dobrossy István: A miskolci ortodox templom és sírkertje (Miskolc, 2001, dr. Dobrossy István)

Dobrossy István–Kiss Tanne István (Miskolc, 2010, Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata): Miskolc város védett síremlékei

Jobbágy Nóra szakdolgozata a miskolci görögökről (II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár, Helyismereti részleg)

Marjalaki Kiss Lajos: Görög kolónia Miskolcon a XVIII. században (Miskolc, 1960)

Wikipédia – Voskopoja szócikk, Pompéry János szócikk, Szent Naum szócikk

Magyar Ortodox Múzeum, Miskolc

sulinet.hu

hodigitria.wordpress.com

Görög kisebbségi önkormányzat