Ami elromlik, legyen megjavítható

A kormányfő előrejelzése szerint 2030-ra Magyarországon teljes lesz a digitalizáció és a körforgásos gazdaság. Előbbi fogalom egyértelmű, hiszen a digitális világ már most egyre nagyobb helyet foglal el a mindennapi életben, utóbbi azonban leginkább most, a klímaváltozással kapcsolatos problémák miatt került előtérbe. Ismét, noha a körforgásos gazdaság alapelveit már három évtizeddel ezelőtt megfogalmazták. Erről beszélgettünk többek között Szép Tekla egyetemi docenssel, a Miskolci Egyetem Világ- és Regionális Gazdaságtan Intézetének igazgatóhelyettesével.

Mikor bukkant fel a körforgásos gazdaság fogalma?

Ez az újnak tűnő gazdaság- és társadalomszervezési koncepció az 1980-as évek második felében jelent meg. Ipari katasztrófák, gazdasági válságok, korábban ismeretlen egészségügyi problémák sora világított rá, hogy az emberiség nem függetlenítheti magát a körülötte lévő környezettől. Minden, amit teszünk, rajtunk csapódik le. Ha túl sok vegyszert használunk a mezőgazdaságban, az az emberi szervezetbe jutva káros hatásokat okoz. Ezeknek az összefüggéseknek a felismerésére a tudomány egészének meg kellett érnie. Az ENSZ létrehozott egy bizottságot kifejezetten annak vizsgálatára, hogy mi várható a jövőben, ha nem változtatunk a termelési módszereken és az életvitelünkön. Az 1987-ben nyilvánosságra hozott „Közös jövőnk” (Our Common Future) című jelentés az első dokumentum volt, ami arról számolt be: ha a nehézségek ellenére minden a megszokottak szerint folytatódik, a gazdaságban pedig továbbra is a profitéhség érvényesül, akkor komoly katasztrófa fog bekövetkezni. Ebben a dokumentumban még nem a fenntartható, hanem a harmonikus fejlődés fogalmát használták, ami azt jelentette, hogy az emberiségnek meg kellene tanulni harmóniában élni a környezetével. A harmonikus szót végül a fenntarthatóra cserélték, a lényege azonban maradt: a jelen generációknak úgy kellene kielégíteni a szükségleteiket, hogy az ne veszélyeztesse a jövő generációk képességét, hogy kielégítsék saját szükségleteiket.

A szükségletek és az igények azonban harminc évvel ezelőtt is különbözőek voltak mind az emberek, mind az egyes társadalmakban élők között…

Az igények az emberek között alapvetően eltérnek egymástól. Igény lehet például, hogy valakinek legyen autója, vagy évente legalább egyszer külföldön nyaraljon. A fenntarthatóság ezzel szemben a szükségletekről, a létfenntartáshoz szükséges erőforrásokról szól. Mindennek ebbe kellene becsatornázódnia, és abban kellene megjelennie, hogy az emberek magasabb jóllétben tudnak élni, ami többet jelent, mint a pénz. Beleszámítanak ebbe az egészség, az oktatás állapota, a kultúra, a körülöttünk lévő természeti környezet minősége mellett többek között olyan értékek is, mint a sajtószabadság, a demokrácia helyzete, a véleménynyilvánítás szabadsága, az egyetemes emberi jogok.

Ha a felismerés már megvolt, miért két generáció kellett ahhoz, hogy ezek az ember számára fontos értékek ismét a figyelem középpontjába kerüljenek?

A körforgásos gazdaság koncepciójának a kidolgozása relatíve újdonság, de számos előzménye volt. Folyamatosan keresték a kutatók arra a választ, hogyan lehet a fenntarthatóságot elérni, így került előtérbe a körforgásos gazdaság, a circular economy. Az Európai Bizottság 2015-ben A körforgásos gazdaságra vonatkozó uniós cselekvési terv címen adott ki egy közleményt (Closing the loop – An EU action plan for the Circular Economy COM/2015/0614 final), ami már a nyílt láncok bezárását, az anyagkörforgás megvalósításának igényét fogalmazta meg a tagországok számára. Az unió szerintem tiszteletre méltóan figyel a legújabb tudományos fejleményekre, és viszonylag gyorsan reagál. Szorgalmazza az „energiaátmenetet”, ami a megújuló energiák használatára fókuszál, vagy a „klímaigazságosságot”, ami megfogalmazza, hogy a klímaváltozás hatásai azokban a régiókban is érvényesülnek, amelyek károsanyag-kibocsátása a fenntarthatósági szinten belül marad. Az energia- és hulladékgazdálkodási, valamint klímacélok már az ezredforduló után megjelentek. Az idő előrehaladtával ezek egyre átfogóbb jellegűek lettek. Ezt megelőzően a problémákat inkább kezelni akarták, ekkortól a megelőzésre került át a hangsúly. Lehet, hogy soknak tűnik az 1987-től eltelt idő, de közben apró lépések azért történtek. Ezek ismeretében alapvetően optimista vagyok. Szerintem Európa halad a megoldás felé, az említettek pedig lépcsőfokokat jelentettek ebben.

A körforgásos gazdaság haszon­élvezői így végső soron a fogyasztók lesznek – Dr. Szép Tekla

A vasgyártásban a hulladék vas felhasználásával már egy évszázaddal ezelőtt „feltalálták” az újrahasznosítást. Számíthatunk valami hasonlóra, amely közelebb visz a lényegi problémák megoldásához?

Az újrahasznosítás a körforgásos gazdaságnak csak egy kis szelete, de világos, hogy minden vállalat, amelyik hangsúlyt fektet az újrahasznosításra, költséget tud megtakarítani. Az az érdekük, hogy minél alacsonyabb költséggel és minél nagyobb profittal működjenek. A környezetpolitikáról és a környezetvédelemről pedig alapvetően tudni kell, hogy amint az gazdasági és vállalati érdekké válik, akkor az jól fog működni.

Ezen a ponton ér össze a társadalom és a gazdaság érdeke?

Abszolút. A PricewaterhouseCoopersnek megjelent egy nagyobb tanulmánya a körforgásos gazdaságról, amely leírja, hogy egy ember egy év alatt 560 kilogramm szemetet termel, a termékgyártás során felhasznált anyagoknak pedig alig 1 százaléka marad használatban az értékesítést követő hat hónap után. Mindez azt mutatja, hogy a gazdaságnak hatalmas nyersanyag- és energiaforrás-elszívó hatása van a környezetre, és ez a végtelenségig nem folytatható.

A fontosabb, ritka nyersanyagok döntő része Kínából érkezik, de ott van például a platina, amelynek 70 százaléka Dél-Afrikából származik. Erre tekintettel a takarékos, újrahasznosító gazdálkodás megteremtése geopolitikai érdek is, hiszen a nyersanyag­import sok tekintetben sebezhetőséget is jelent többek között az elektronikai ipar, a félvezetőgyártás, a lézertechnológia, az űrkutatás vagy a repülőgépgyártás számára. A nyersanyagok visszatartása beláthatatlan károkat okozhat. A körforgásos gazdaság így egyik oldalról geopolitikai stratégiai érdek, másik oldalról van környezetvédelmi vetülete is, ami a klímaváltozás hatásainak csökkentésére lehet hatással.

A nyersanyaghiány a Covid-világjárvány idején már éreztette a veszélyeket. Felgyorsíthatják a pandémiában megtapasztalt beszerzési és forgalmazási nehézségek a világ gazdasági struktúráinak átalakulását?

Ez többesélyes. A jelenlegi elemzések a Covid utáni helyzetet a számítógép újraindításához (great reset) hasonlítják, azaz: nem lehet ott folytatni, ahol másfél évvel ezelőtt abbahagytuk. A járvány társadalmi sokkot is jelentett, ami komoly változásokkal járt. De a brexit kapcsán is felismerték már a cégek, hogy a sebezhetőség esélyét csökkenteni kell, az ellátási láncokat jobban kell tervezni, bővíteni kell a raktárkészleteket. Az ellenálló képesség megteremtése a vállalatoknak saját érdekévé vált, mert ha nem foglalkoznak vele, egy újabb válságot már nem fognak túlélni.

Mit észlelhet majd a körforgásos gazdaság működéséből a hétköznapi ember? Olcsóbbak lesznek például a termékek?

Olcsóbbnak kellene lenniük, hiszen a körforgásos gazdaságban úgy kell tervezni és gyártani a termékeket, hogy azok javíthatóak legyenek. Ez ma még nem igazán van így, sok fröccsöntött műanyag eszköz, alkatrész készül, a gépeket tervezett avulással gyártják, azaz már a gyárban előre megszabják – úgymond optimalizálják – az élettartamot. A körforgásos gazdaság lényege ezzel ellentétes. Fontos benne az újrahasználat, vagyis ha valami elromlik, azt meg kellene tudni javítani. Nagyobb figyelmet kell fordítani a karbantartásra, a felújított részegységek felhasználásával pedig az újragyártásra, ami 80 százalékkal kevesebb energia felhasználását igényli, mintha egy teljesen új termék készülne.

Láthatóak már példák erre?

Kelet-Európában még elvétve, de például a Benelux államokban és Hollandiában kitűnő példákat találunk. Javítóközösségeket hoztak létre, kézikönyveket, adatbázisokat készítenek, amelyek segítségül szolgálnak az elromlott termékek helyrehozásához. Ezáltal elérhető, hogy egy eszköz minél tovább bent tartható legyen a fogyasztás folyamatában.

Ezt erősíti januártól a fogyasztóvédelmi előírások szigorítása, ami értékarányosan emelte meg a garanciális és javítási kötelezettségeit a gyártóknak. Miért kellett várni ezzel a lépéssel eddig?

Nyilván volt ebben a gyártók részéről a döntést elodázó lobbitevékenység. A vállalatok stratégiája az elmúlt évtizedekben az volt, hogy a felelősséget a fogyasztókra hárítsák, mondván: nem az ő feladatuk, hogy környezettudatosan termeljenek, a fogyasztó döntésén múlik, melyik cég termékét választja. Ezzel az evolúciós szemlélettel gondolták a cégek a környezettudatosság kérdését megoldani, tehát a fogyasztó volt a hibás, ha rosszul választott. Ebbe a rendszerbe nyúlt bele az unió, mert nyilván minden ember tud tenni a környezetért, de a környezettudatos termelés alapvetően mégiscsak a cégek felelőssége.

Az ázsiai államok, különösen Kína és India felvevőpiaca rohamléptékben nőtt az elmúlt évtizedben. Meg lehet valósítani globális szinten így a körforgásos gazdaságot?

A klímaváltozás mindenkit érint. A szegényebb országokat jobban, mint a gazdagokat, így ebben van egyfajta visszásság, de a változások okaiért mégis csak a fejlett országok a felelősek, és a negatív következmények nagyobb része a fejlődő világban csapódik le. De ott is jelen vannak ezek az alapelvek, történnek előrelépések, erről szólnának a globális egyezmények.

Hazai példa van erre?

Oldd meg a klímahelyzetet 2030-ig címmel tartottunk áprilisban egy rendezvényt, amelyen a világ 100 egyeteme egy időben tartott klímaváltozással kapcsolatos előadás-sorozatot. Erre meghívtuk az egyik, az észak-magyarországi térségben üdítőitalokat gyártó cég értékesítési menedzserét, aki elmondta, hogy az italgyártásban használt alumíniumdobozaik 70 százaléka újrahasznosított anyagból készül, jelenleg 5 százalék a műanyag flakonok részaránya, amit 2030-ra 1 százalék alá akarnak csökkenteni. Ez egy régiónkbeli jó gyakorlat, és bár hangsúlyos része a marketing, de van mögötte valós tartalom, ami számomra is kellemes meglepetés volt.

A közeljövőben érezni fogjuk a körforgásos gazdaság előnyeit?

Mindenképp. Ha például egy mosógépre a korábbi egy év helyett két-három év garanciát kapunk, az már a legegyszerűbb ember számára is pozitívum. Ha javíthatóak lesznek a termékek, újra lesznek olyan cégek, amelyek erre specializálódnak. A körforgásos gazdaság haszonélvezői így végső soron a fogyasztók lesznek. A lényeget azonban a fogyasztói szokások megváltoztatásában érzékelhetjük majd.

(A borítóképen: Dr. Szép Tekla szerint hamarosan a mindennapokban is érezhető lesz a változás)