A szilárd közbiztonság természetes és érték, mint a csapból folyó víz

Szeptember 1-től dr. Kiss Attila rendőr vezérőrnagy lett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője. Dr. Kiss Attila megyénk szülötte, itt lett rendőr, kapitányságot is vezetett, viszont az elmúlt években a bevándorlási hivatalnál, majd az idegenrendészeti főigazgatóságon szolgált, utóbbit vezette is két évig. A visszatérésről, pályájáról, elképzeléseiről beszélgettünk vele, miután a mozgalmas napok közepette is időt szakított arra, hogy interjút adjon az Észak-Magyarországnak.

Hogyan indult a rendőri pályája?

A gimnázium elvégzése után tanárembernek készültem, de kicsit a jogászkodáshoz is éreztem affinitást, de nem vettek fel az egyetemre, és valahová el kellett mennem dolgozni. Akkor jött a lehetőség 1985. január 1-gyel, hogy polgári alkalmazottakat kerestek a megyei rendőr-főkapitányságra, amire jelentkeztem, és fel is vettek. Akkor az igazgatásrendészeti osztályon dolgoztam még az útlevéllel foglalkozó csapatban, ugyanis a nyugati útleveleket itt engedélyezték. Itt dolgoztam másfél évet, amikor bevonultam a határőrséghez sorállományú katonaként, és útlevélkezelőként teljesítettem szolgálatot egészen 1987 augusztusáig a Tornyosnémeti–Hidasnémeti vonalon. A leszerelés után visszajöttem a megyei főkapitányságra, de ekkor már hivatásos állományba kerültem, és a Miskolci Rendőrkapitányságon voltam járőr.

Hogyan jött a képbe az idegenrendészet a járőri szolgálat után?

Az akkori igazgatásrendészeti osztály vezetője keresett az idegenrendészeti csoporthoz – amelyet úgy hívtak, hogy külföldieket ellenőrző csoport – egy fiatalembert, aki itt a megyében segít, ugyanis korábban főleg hölgyek dolgoztak itt, és így kerültem ehhez a csoporthoz. Közben felvételiztem az egyetemre, és munka mellett végeztem el a Miskolci Egyetem jogi karát. 1995-ben az idegenrendészeti csoport vezetője magasabb beosztásba került, és engem bíztak meg a csoport vezetésével. Innentől folyamatosan lépegettem a pályán előre, közben szakvizsgát tettem 1998-ban, elvégeztem egy másoddiplomás képzést az ELTE-n közlekedési szakjogászként, 1997-ben kineveztek az igazgatásrendészeti osztály vezetőjévé, és itt szolgáltam 1999-ig.

Milyen út vezetett innen a szerencsi kapitányság élére?

A magyar rendőrségen hosszú éveken keresztül nem volt rendszerszintű vezetőképzés, és egy teljesen új metodika alapján az akkori országos rend­őrfőkapitány, dr. ­Orbán Péter egy vezetőképző tanfolyamot indított, aminek az volt a neve, hogy kapitányságvezető-képző tanfolyam. Itt teljesen új módszerekkel, Budapesten és Pécelen volt a képzés. A megyéből ketten kerültünk be ebbe a csapatba Farkas József dandártábornok úrral, aki most Szabolcs-Szatmár-Bereg megye főkapitánya. De olyan prominens személyiségek tanultak velünk, mint Papp Károly, a Belügyminisztérium belbiztonsági államtitkára vagy Takács Tibor altábornagy úr, aki a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ főigazgatója. 2000-ben a végzés után kettőnket bíztak meg magasabb vezetői feladattal, Papp altábornagy urat, akit akkor főkapitánynak neveztek ki, és engem a Szerencsi Rend­őrkapitányság vezetőjének. Itt szolgáltam két évet.

Amikor is újabb váltás következett.

Igen, megkeresett az akkori Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal főigazgatója, dr. Végh Zsuzsanna, hogy egy új szervezeti egységet kellene kialakítani itt, Észak-Magyarországon, egy régiós szervezetet a bevándorlási hivatal ­területi szerveként. Azt mondtam, megpróbálom, hátha sikeres lesz ez a történet, 2002. január 1-gyel meg is alakult a szervezet, amelynek az igazgatója lettem egészen 2003 novemberéig. Ekkor megkeresett újra a főigazgató, hogy fel kellene menni Budapestre, mert ott is kellene ilyen szervezeti egységet létrehozni, illetve hogy legyek a helyettese is egyben. Rábólintottam, de én ekkor csak két-három évre gondoltam, hiszen a családom itt maradt, a gyerekek akkor iskolába jártak, nem nagyon gondoltam arra, hogy hosszú távon felköltözök a fővárosba. Aztán ebből a 2-3 évből tizen­nyolc év lett, mert egyszerűen csak magába szippantott a feladat és a szervezet. Egészen 2019. június 30-áig voltam a főigazgató általános helyettese, amikor is a kormány úgy döntött, hogy a szervezetet rendvédelmi szervvé alakítja és megalakult az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság, negyedik rendőrségként, és a miniszter úr engem nevezett ki az új szervezet főigazgatójává.

Egy ilyen komoly feladat után miért szeretett volna visszatérni a rendőrséghez?

Az azóta eltelt két év nagyon szép időszak volt az életemben, mert szép kihívás volt egy civil szervezetből egy rendvédelmi szervet csinálni, ami nem volt kis munka, nem kis áldozat volt a munkatársak részéről is. Nagyon komoly kihívásokkal kellett szembenézni a személyüket érintően is, rendőri alapvégzettséget kellett szerezniük, arculatot kellett formálni a szervezetnek, ami mellett az alapfeladatokat is el kellett látni. Úgy szokták mondani a katonák, hogy menetből foglaltuk el a létesítményt. Én közben nem költöztem fel teljesen a fővárosba, a családom itt volt a 18 év alatt is Miskolcon, közben a gyermekeim felnőttek, elvégezték az egyetemet és visszaköltöztek Miskolcra, így teljes egészében egyedül voltam a fővárosban, és ezért kértem a miniszter urat, hogy, ha alkalmasnak talál arra, hogy egy főkapitányságot elvezessek, és mondjuk ez a Borsod megyei főkapitányság, akkor szívesen vállalnám a feladatot. Ekkor merült fel, hogy Vereckei tábornok úr elmegy Zala megyébe új szolgálati helyre, így kértem, hogy ha lehet, akkor helyezzenek ide. A miniszter úr azt válaszolta, rendben van, csak az időpontot kell megvárni.

Az átlagember azt gondolná, hogy a bevándorlási hivatal, az idegenrendészet az inkább közigazgatási, mint rendőrségi feladat – még ha az elmúlt évek migrációs nyomása ezt meg is változtatta. Mennyire volt rend­őrként más ez a feladat, amikor belevágott?

Ezt csak az gondolja így, aki nem tudja a mögöttes tartalmat, hiszen nagyon komoly rendvédelmi hatáskörök is voltak. Olyan hatáskörei is voltak az idegenrendészetnek, ami sok esetben a rendőrségnek sincs. Őrizetbe vehettünk és tarthattunk embereket, nyilván bírói kontroll mellett. Bizonyos menekültügyi ügyekben hat hónapig, idegenrendészetiek esetén, például egy kiutasított akár 12 hónapig lehetett őrizetben. Ilyen intézményeket működtettünk, menekültügyi őrzött befogadóközpontot, ami olyan volt, mint egy fogda például. Kijártunk rendőrökkel közösen járőrözni, egy meghallgatás vagy egy kihallgatás között nagyon sok különbség nincs. Így ebből a szempontból nem volt nagy váltás, az összes többiből viszont igen. De én úgy gondolom, hogy egy vezető mindig okos emberekkel és jó szakemberekkel veszi körül magát, és ha ők tudják a dolgukat, akkor nem olyan nehéz a vezető dolga sem.

Nem akarok alapvető dolgokon változtatni, hiszen a megyének az eredményei jók – dr. Kiss Attila

Mennyire befolyásolta az idegenrendészeti munkát a pandémia?

Az illegális migrációs trendek visszaestek a pandémia időszakában, nyomás volt a határokon, de nem olyan mértékű, mint például most napjainkban. Ez több okra is visszavezethető, egyrészt a balkáni útvonal ellenőrzötté vált, a görögök jobban védik a határokat, a szerb hatóságok a pandémia alatt bezárták a befogadó intézményeket, és katonai rendészet őrizte őket. Ennek ellenére azért voltak migrációs események, amikor pedig vége lett a harmadik hullámnak, ismét felfokozódott, és látszik napjainkban, hogy milyen nyomásnak van kitéve a déli határ.

Milyen volt visszatérni a megyei főkapitányságra?

Nagyon jó visszatérni. Nem ismeretlen számomra a közeg, de húsz év azért hosszú idő, és ez a rendőrség már nem az, mint ami akkor volt, amikor elmentem, és nem csak azért mert a kollégáknak kicsit deresebb lett a hajuk – ahogy az enyém is. Én bízom benne, hogy ez a térség is folyamatosan megerősödik gazdaságilag is, és a most még hátrányosabb területek is fel fognak zárkózni. Ehhez az kell, hogy beruházások jöjjenek, hogy a gazdaság fejlődjön, és nekünk az a dolgunk ebben a megyében, hogy ezt is segítsük. Múlt héten volt a megyenap, ahol bemutattak egy filmet Borsod-Abaúj-Zemplén megye értékeiről, és mondtam az elnök asszonynak, lehet, hogy ezt a filmet le kellene vetíteni a rend­őreinknek is, hogy lássák és érezzék, miket kell védeniük és óvniuk, mert ezek valóban olyan értékek, amelyeket érdemes.

Milyenek az első tapasztalatok az első pár hét alapján?

Úgy látom, hogy mindenki tenni akar a maga posztján a jó érdekében és a haladás érdekében, ezt nagyon jó látni. Nem azt tapasztalom a részükről, hogy mit és miért nem lehet megoldani, hanem azt, hogy megoldjuk, és megvannak ehhez az alternatívák. Megoldáskereső az állomány. Nagyon leterhelt is, nagy a nyomás egyes személyeken is, sok aktával dolgoznak a munkatársak, akik pedig kint vannak a közterületeken, azok sok órát szolgálnak. Minden tisztelet az övék, hiszen ők biztosítják a megye közrendjét és közbiztonságát. Azt el kell mondani, hogy jó az együttműködés az egyéb rendvédelmi szervekkel, a készenléti rendőrséggel, a terrorelhárítási központtal, az idegenrendészeti főigazgatósággal, a polgárőrséggel, Miskolcon a városi rendészettel, ennek lesz eredménye. Most egy kicsit mindenki úgy gondolja, hogy többet szeretne letenni az asztalra a közös cél érdekében, én úgy gondolom, hogy lehet fokozni ezeket az eredményeket. Persze ennek a munkának később fog beérni a gyümölcse, el kell telnie egy kis időnek. Egy új vezető érkezése mindig magában hordozza azt, hogy egy kicsit visszaesik a teljesítmény, de én ezt nem érzékelem, ami nagyon jó dolog.

Van-e már konkrét elképzelés, hogy milyen megyei rendőrséget képzel el, mi az, amit fontos feladatnak érez, amin esetleg változtatni szeretne?

A beiktatásomon is mondtam, hogy van a rendőrség szlogenje, ami a „szolgálunk és védünk”, és ami egy szép ars poetica. De azért én szeretném, ha ez kiegészülne azzal, hogy jogszerűen, szakszerűen, következetesen és emberségesen, mert ez nagyon fontos. Ezen filozófia mentén kell, hogy a rendőrséget kialakítsuk a megyében. Legyen tekintélye a rend­őrnek, tekintélyt sugározzon, bízzanak benne, merjenek hozzá fordulni, és azt a rendőrséget lássák benne, amely a közbiztonságot szavatolja. Hiszen ez az alapja mindennek. Abban, hogy a magyar gazdaság ma így áll, az egyik legnagyobb húzóerő, hogy Magyarországon van közbiztonság, ami szilárd. Ez olyan érték, mint amikor a csapból folyik a víz. Amikor jön a víz, mindenki természetesnek gondolja, de ha nem, akkor mindenki felháborodik. Ehhez lehet a közbiztonságot hasonlítani, jó, hogy van, ezért sokan dolgoznak, de maradjon is így mindig, hogy ez természetes legyen. Át fogom tekinteni a kollégákkal azokat a lényegi feladatokat, amelyeken esetleg változtatni kell, de hangsúlyozom, hogy finomhangolásról van szó. Nem akarok alapvető dolgokon változtatni, hiszen a megyének az eredményei jók, elismeri mindenki. Amellett pedig, hogy a szakma elismeri, még inkább örülök, hogy a polgárok is így látják. Nyilván kiemelt Miskolc közbiztonsága, hiszen a legnagyobb város, az emberek egy jelentős része itt él vagy dolgozik, de természetesen a megye többi része is nagyon fontos, csak mások a súlyponti kérdések. Tervezem, hogy minden kapitányságra elmegyek állománygyűlésre, és ott konkrétan az adott területre vonatkozóan megbeszélem az állománnyal, melyek azok a kérdések, amelyekben úgy látják, hogy lépni, változtatni kell. De egyeztetek a településvezetőkkel is természetesen.

Most sok az egyeztetnivalója, mindenki találkozni szeretne az új főkapitánnyal, a sajtó érdeklődése is nagy, mennyire mozgalmasak ezek a napok?

Hát nem unatkozom, de ennek én örülök. Mert ez valahol ennek a szervezetnek a presztízsét is növeli. Ha nagy az érdeklődés, jó a sajtó, az nekünk is jó. Én fontosnak tartom a külső és belső kommunikációt is. A belsőnél az embereket, az állományt meg kell nyerni ahhoz, hogy odaálljanak a vezető mellé. Fontos, hogy mellé, és ne mögé. Vannak vezetőtársaim, akik másképp gondolják, én így gondolom, meg kell nyerni az állományt, amit jó szóval is lehet. Megkérdezni, hogy vannak, mik a problémáik. Igénylik azt, hogy legyen emberi szó, ez a filozófiámnak is a része. A külső kommunikáció is lényeges, el kell mondani az embereknek, hogy mi történik, úgy, hogy megértsék, de ennek azért szakmainak kell lennie. Ez persze nem könnyű. A külső kommunikáció egy marketing, el kell adni a portékát, ha jó a portéka. Márpedig a portéka jó.

(A borítóképen: Dr. Kiss Attila jogszerű, szakszerű, következetes és emberséges rendőrséget szeretne)