Kegyetlenül összeverték a két tanítót

A nagyobb városok ’56-os eseményeit szinte minden évben felidézik a történészek, azonban keveset hallunk arról, mi történt a kisebb településeken 65 évvel ezelőtt. Ináncs a kivételek közé tartozik, hiszen Nagy László pedagógus, kulturális menedzser, jogász és helytörténész évek óta lelkesen kutatja szülőfaluja történetét. Így maradtak fenn az utókor számára Ináncs ’56-os eseményei.

Kiábrándulás

– A második világháború utáni újjáépítés optimizmusát néhány év múlva Ináncson is kiábrándulás követte – mondta elöljáróban a helytörténész. – A kommunista hatalom a falu korábbi vezetői helyébe pártembereket ültetett, akik minden elnyomó intézkedést végrehajtottak. Az egyházüldözés megalázta, a magas adók, a kötelező békekölcsönjegyzés kifosztotta őket, a beszolgáltatás pedig olyan mértékű volt, hogy a parasztoknak annyi gabonája se maradt, ami a saját szükségleteikre és a vetéshez kellett volna. A gazdag parasztokat „kulákoknak” minősítették, és mindent megtettek azért, hogy anyagilag tönkretegyék őket. A különadók, ingyenmunka, büntetések mellett az 1951-ben Budapestről kitelepített családokat is náluk helyezték el – sorolta Nagy László.

Mint mondta, a forradalom híre a rádió, valamint a Miskolcon dolgozó ináncsiak révén jutott el a községbe. Az emberek azt remélték, hogy sorsuk jobbra fordul. 1956. október 28-án Miskolcról érkezett egyetemisták részvételével az iskolában gyűlést tartottak, ahol Munkás-Paraszt Tanácsot választottak a falu vezetésére, a régi vezetőket pedig leváltották.

A korábbi vezetők nehezen nyugodtak bele leváltásukba, ezért november 9-én újabb gyűlést szerveztek, ahol az új elnök elmondta, hogy a „népnyúzó elnököt” Ináncs népének egyhangú kívánságára váltották le.

Rettegtek tőle

A következő mondat hangzott el akkor: „Több tanácstag felháborodva beszéli, hogy amikor a XX. kongresszus után az egész országban alábbhagyott a rákosista terror, ő akkor is nyúzta és rettegésben tartotta az egész falu népét.”

Ezután hosszasan sorolták bűneit. Többek között azt, hogy egy szerencsétlen, hétgyermekes szegény paraszt­tól ez év szeptember 1-jén elvitette az utolsó szem gabonát is, azalatt a férfit és feleségét rendőri felügyelet alatt a tanácson bezárva tartotta. Egy másik parasztembertől sertéseit és kukoricáját vitette el, aki annak árából házat akart építeni, így most is egy égre nyíló kamrában lakik két apró gyermekével. A cséplőgépet annak adta, aki több ajándékot vitt neki, „a megfélemlített dolgozó parasztság annyi tyúkot, kacsát és más élelmet ajánlott fel a népnyúzó elnöknek, hogy nem bírta elfogyasztani. Bizalmas körökben kijelentette, annyi húst hoznak neki, hogy ráromlik, és még a kutyája sem bírja megenni.” A Munkás-Paraszt Tanács tagjait, amiért leváltották, megfenyegette, hogy ezt még megkeserülik.

November 21-én 290 ináncsi részvételével tartottak gyűlést, ahol megválasztották a végrehajtó bizottság elnökét, titkárát és a tagjait.

Nemzetőrséget alakítottak, ennek is köszönhető, hogy a faluban erőszakos esemény nem történt, az emberek tették a dolgukat. Ahogy 1957-ben az egyik tanácstag megjegyezte: „Községünk dolgozói a forradalom idején is lelkesen végezték az őszi mezőgazdasági munkákat. És talán sokkal többet vetettek, mint ha vetéstervet adtak volna ki számukra. Azt hangoztatta mindenki, hogy ha mi nem dolgozunk, akkor nem lesz mit enni.”

– Október végén élelmiszergyűjtést szerveztek a miskolciak számára, a krumplit, zsírt, tojást és egyéb élelmiszereket teherautó szállította a megyeszékhelyre. Az 1950-ben eltávolított keresztet visszavitték az iskolába, és újra feltették a katedra fölé. A forradalom leverését követően a fő szervezőknek tartott Kelemen József és Sotkó János tanítókat a rendőrök annyira megverték, hogy kórházba kerültek, a tanév végén pedig elhelyezték őket a faluból – jelezte Nagy László.

Mellőzték a törvényeket

Azzal folytatta, hogy a rendőrség titkos jelentésében elismerte, hogy „…nem lehet őket bűnvádilag felelősségre vonni, ez vezetett oda, hogy tettlegességre került velük szemben a helyzet, és ezzel lettek arra figyelmeztetve, hogy ellenforradalmárok, és erről a kommunisták is tudnak”. Vagyis mivel nem tudtak semmi bűnt rájuk bizonyítani, ezért mellőzték a törvényes eljárást, és egyszerűen megverték őket, az erőszakos rendőröket pedig nem vonták felelősségre, mert a tanítók „nem érdemlik meg, hogy ügyükben, illetve panaszuk alapján további nyomozás folyjék és őértük becsületes kommunistákat büntessen a rendőri hatóság a szocialista törvényesség betartása nevében”.

– Az erőszak félelemmel töltötte el a falu lakóit, akiknek el kellett fogadniuk, hogy nincs szabadulás a kommunista rendszer elnyomása alól – tette hozzá végül a helytörténész.

(A borítókép: Egy korabeli iskolai kép. Kelemen József tanító az ülő sorban balról a második)