Magyarország a nyertesek között lehet

A koronavírus-járvány következményeként nehéz helyzetbe került munkaadók védelmében kiállt az önkormányzatok bevételeit megcsapoló, népszerűtlen döntések mellett, elég csak a vállalkozások iparűzési adójának a megfelezésére vagy a helyi adók befagyasztására gondolni. De nem titkolta véleményét akkor sem, amikor az alacsony hatékonysággal működő vállalkozásoknak üzent azzal a kijelentésével, hogy egy cég teljesítményéért legfőképp a vállalat vezetője vagy tulajdonosa a felelős. Parragh Lászlóval, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével beszélgettünk.

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara éppen felmérést készít a vállalkozások körében arról, hogy az égbe szökő energia-, üzemanyag- és alapanyagárak miként befolyásolják üzleti tevékenységüket. Mennyire nagy a baj?
A drasztikus áremelkedés váratlanul érte a vállalkozások döntő részét. Akik a nemzetközi piacon dolgoznak, jellemzően a nagyobb cégek, a megnövekedett költségeiket be tudják építeni a termékeik árába, mivel ők olyan cégekkel versenyeznek külföldön, amelyek hasonló problémával küzdenek. A hazai kisvállalkozások viszont sokkal szorultabb helyzetbe kerültek, mivel lényegesen kisebb az érdekérvényesítő képességük. Erre tekintettel javasoltuk a kormánynak, hogy a legkisebbeket emelje be a lakossági energiafogyasztók körébe. Elfogadták a felvetésünket, így jövőre ebben a körben is megvalósul a „rezsicsökkentés”.

Mely gazdasági ágakat látja ezen a téren a legsérülékenyebbnek?
Felméréseink szerint a kohászati és öntödei tevékenységet végzők, emellett azok, akik a műanyaggyártás területén dolgoznak. De minden olyan feldolgozóipari ágazat érintett ebben, amelynek jellemzően magas az energiaszükséglete.

Az önkormányzatok máig a szemére vetik, hogy javaslatára a kormányzat elvette tőlük a helyi iparűzési adóbevételük egy részét. Most is helyesnek tartja ezt a döntést?
Olyannyira, hogy javasoltam, 2022-ben is tartsák fenn ezt az intézkedést.

Érzékelhető, hogy a versenypiaci munkáltatók könnyebb helyzetbe kerültek ennek köszönhetően a válságos időszakban?
Inkább úgy fogalmaznék, hogy menthetőbb helyzetbe kerültek. Gondoljunk bele, hogy például a szállodáknak és éttermeknek, miután hónapokra bezárni kényszerültek, lényegében bevétel nélkül kellett fenntartaniuk magukat. A pandémia következményeiben leginkább érintett vállalkozások tavalyi árbevételén egyértelműen látszik a gyengülés, ebben a helyzetben pedig az iparűzési adó megfelezése abszolút helyes döntés volt. Kitartok mellette akkor is, ha tisztában vagyok azzal, milyen sok polgármester haragszik rám ezért.

Hasonlóan népszerűtlen indítványa volt az önkormányzati adók befagyasztása…
Ha egy vállalkozásnak nincs elegendő bevétele, arra megpróbál gyorsan reagálni: költségcsökkentéssel, a hatékonyság növelésével vagy bármilyen más eszközzel, hogy elkerülje a bajt. Az önkormányzatok ezzel szemben a bevételeik pótlására hajlamosak egyszerűen az adóemelés módszeréhez folyamodni. Ezért javasoltuk a helyiadó-emelés tilalmának a bevezetését, amit gazdaságvédelmi intézkedésként jövőre is fenntart a kormányzat.

Azt is szorgalmazta, hogy a cégek munkavállalói körben kötelezővé tehessék a koronavírus elleni oltást. Ezt az elképzelést viszont a kormány nem támogatta. Csalódott?
Másként gondolkodik egy cégvezető, és másként egy politikus. A vállalkozónak az a fontos, hogy ne sérüljön az üzletmenet, működőképes maradjon, ne kelljen gyártósorokat leállítani azért, mert nincs elegendő egészséges munkaerő. A politikusnak ennél sokkal több szempontot kell mérlegelnie. Közös érdekünk viszont, hogy a gazdaság szereplőinek megmaradjanak a piacai, ne kelljen újra bezárni az országot, mert az rengeteg áldozatot szed a vállalkozások körében, ráadásul munkavállaló családok életét teszi tönkre. Az elmúlt másfél évben megtapasztalt korlátozások elkerülésének legbiztosabb technikája a védőoltás. Az élet végső soron ezt az álláspontot igazolta, mert ahol az átoltottság magasabb, sokkal alacsonyabb a halálozások száma. Ahogy érzékelem, ebben a kérdésben óriásit változott a közhangulat. Eleinte még a cégvezetők is vitatták a kötelező oltásról szóló javaslat létjogosultságát, mostanra viszont gyakorlatilag az összes nagyvállalat megvalósította ezt a maga lehetőségei szerint.

A gazdasági életben hozott-e újabb problémákat a Covid-járvány negyedik hulláma?
A környező országok sorra bezárnak, így velük szemben most versenyelőnyünk van. Viszont az ő gondjaik a mi piacainkat is erősen rongálják. Ha a járványhelyzet tovább fokozódik, az olyan további problémákat generálhat, amire a gazdaság szereplői nincsenek felkészülve. Veszélyt jelent emellett, hogy nem látjuk, milyen irányba mozdulnak tovább az energiaárak. A keresleti és kínálati oldal változásai miatt ebben természetes az időszakosan megjelenő ciklikusság, de a jelenlegi magas szint a jövő év első negyedévének végéig még sok kockázatot hordoz. Mindebből következik egy újabb probléma, a pénz értékvesztése, az infláció, ami sok mindent átrendezhet a gazdaságban.

A hazai infláció kezelésével kapcsolatban megjegyzést is tett a jegybankra a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (Bokik) ünnepi közgyűlésén tartott előadásában. Miért gondolja úgy, hogy valamit nem jól csinálnak?
Évek óta folyamatosan jelezzük, hogy a magyar gazdaságban van egy inflációs kockázat, aminek elébe kellene menni. Kivédeni nyilván nem lehet, de hatásainak tompítására vannak technikák.

A jelenlegi intézkedések, az alapkamat emelése nem elegendő?
Ez teljesen helyes döntés volt részükről, viszont megkésettnek tartom. Az emelkedő inflációs számokból az látszik, hogy most már csak futunk az események után. Botorság volt eddig azt hinni, hogy Magyarország, amelynek a GDP-je a világ 0,3 százalékát teszi ki, képes lehet a világgazdasági folyamatok befolyásolására.

A kamatemelés nem rontja a vállalkozások hitelfelvételi lehetőségeit?
De igen, és rontja az államháztartás pozícióit is. Viszont ezt a kamatemelést most a piac kényszerítette ki. Ha ezt magunktól léptük volna meg korábban, átgondoltan, akkor valószínűleg kevesebb lenne a költsége.

A minimálbér és a garantált bérminimum jelentős emelkedése egyszerűen megoldható feladat lesz a vállalkozásoknál?
Nem gondolom, hogy számottevő problémával járhat. Ha egy magyar vállalkozás az emelést nem tudja kitermelni, ott valami más probléma lehet az üzletmenetben. Munkavállalói oldalról persze az infláció az emelés egy részét felemészti, viszont abban a versenypiaci környezetben, amelyben vagyunk, a visegrádi négyek között, elfogadható ez a bérszint.

Az Európai Unió döntéshozói továbbra is napirenden tartják az európai minimálbér témáját. Elképzelhetőnek tartja a különböző fejlettségi szinten álló államok közötti egységesítést ezen a téren?
A kamara egyáltalán nem támogatja az európai minimálbért. A magyar gazdaság felzárkózási állapotban van, nincs olyan helyzetben, mint az osztrák vagy a német. Minden olyan béklyó, ami akár ezekhez az országokhoz viszonyítva korlátozná a mozgásterünket, a fejlődés gátja lehet. Az egységesítő szabályozás nem jó sem a minimálbérben, sem az adózásban, sem más gazdaságpolitikai eszköz tekintetében. Ezért nem erőltetjük az euró bevezetését sem, mert azt gondoljuk, hogy amíg önálló valutánk van, mozgásterünk van abban is, hogyan gazdálkodjunk vele. Nem vagyunk egyedül ezzel a szemlélettel, mert a csehek és a lengyelek is hasonló álláspontot képviselnek, ragaszkodnak a saját fizetőeszközükhöz.

Változásokat hoz a hazai minimálbér emelése a gazdaság életében?
A bér nem csak költségelem egy vállalkozás életében, hanem gazdaságpolitikai eszköz is egyben. Ha magasabb a bér, magasabb a termékek iránti kereslet. A magasabb kereslet magasabb bevételt jelent a gazdaság és az államháztartás szintjén is. A magasabb a jövedelem hatással van az életminőségre, a társadalmi közérzetre, az egészségügyre, a megtakarításokra. Ezt használják ki a skandináv modellben, amely egy nagyon átgondolt és kiegyensúlyozott béremelési folyamatot ír le. A lényege, hogy a reálkamathoz képest évente plusz két-három százalékkal emelik a béreket. A mesterséges bérnyomás eredményeként a gazdasági szereplők arra kényszerülnek, hogy folyamatosan emeljék a hatékonyságukat és a termelékenységüket. Magyarországon ez egyelőre nehezen lenne megvalósítható. Amikor arról beszélnek, hogy gyenge hatékonysággal működnek a hazai vállalkozások, elfelejtik azt az összefüggést, hogy egy cég teljesítményért a munkaadó, a vállalat vezetője vagy tulajdonosa a felelős. Ha például nem jó a munkaszervezés, nem eléggé képzett munkaerő, vagy rosszul működik az anyagbeszerzés, az mind-mind a hatékonyság rovására megy.

Meg kell tanulniuk hatékony szervezetfejlesztéssel foglalkozni a hazai vállalkozásoknak?
Szerintem ez kulcskérdés. Egy Magyarországon dolgozó külföldi vállalkozás hatékonysága és termelékenysége nagyjából megegyezik a tulajdonosnak egy másik országban működő, hasonló vállalkozásával. Egy magyar szakmunkás Angliában vagy Németországban ugyanolyan hatékonyan tud dolgozni, mint ahogy azt az ottani munkaadó elvárja. Az elmúlt 30 év sikeres hazai vállalkozásai már elsajátították azokat a technikákat, hogyan kell menedzselni a munkát.

Borsod-Abaúj-Zemplénben a száz legjelentősebb vállalkozás adja a térség bevételeinek több, mint 77 százalékát, rajtuk keresztül bonyolódik a megyei export 96 százaléka, és ők foglalkoztatják az itt élők 52 százalékát. Egészségesnek tartja ezt az arányt?
Ez a világon mindenhol így van. Általánosan jellemző, hogy minél kisebb egy cég, annál gyengébb a hatékonysága, bár Magyarországon ez még mindig rosszabb, mint nyugati versenytársainknál, ahol a kkv-szektornak a termelékenysége magasabb. Ott is jelentős a szakadék a nagyok és a kicsik között, de nem akkora, mint nálunk.

Borsod húzóágazatai közül a járműalkatrész-gyártás ugyancsak kitett a világpiac aktuális állapotainak. Tartanunk kell attól, hogy a jelenleginél is nehezebb helyzetbe kerül?
Megfigyelhető, hogy a vírus leginkább azokat az iparágakat sújtja, amelyek a helyváltoztatással állnak összefüggésben. Megtörténhet, hogy az autóipar még nehezebb helyzetbe kerül, de ez nemcsak a megyére, hanem az egész régióra igaz, mert Szlovákia és Csehország is erősen kitett az autóipari fejlesztéseknek. Nem látjuk még világosan, hogy technológiai szempontból milyen irányba fordul majd az autógyártás, illetve milyen formában alakítja át a Covid-járvány a járművek iránti keresletet. Rövid távon azonban a járvány hozta bajban meg lehet látni a lehetőséget. A nagy autóipari cégek rövidebb beszállítói láncokat keresnek a termelési volumen biztosítására, ezért minden esélyünk megvan arra, hogy idehozzunk olyan termelőkapacitásokat, amiket korábban a Távol-Keletre vittek.

A gazdasági élet szereplői számára jelenleg a járványhelyzet elhúzódása adhat okot a félelemre, de hozhat-e bizonytalanságot számukra a jövő évi választási időszak?
Egy kormányzat számtalan ponton hat a gazdasági folyamatokra. Egyrészt az állam a legnagyobb megrendelő, másrészt az egyik legfontosabb szabályozó erő. Egyáltalán nem mindegy, milyen filozófia mentén történik az irányítás, miként alakul például a foglalkoztatási vagy adópolitika. E tekintetben minden országban óriási a tétje egy-egy parlamenti választásnak, mert minden bizonytalanság és átmeneti idő negatív hatással van a gazdaság teljesítményére.

Sokszor elhangzott, hogy új gazdasági világrend van kialakulóban. Hol lehet ebben a helye és mi lehet majd a szerepe Magyarországnak?
Minden ország fogadkozik, hogy ennek a folyamatnak a győztese lesz, de ez nyilván nem lehetséges. Lesznek nyertesek, vesztesek és olyanok is, akik kívülről nézik ezt a folyamatot. Magyarországnak jók az adottságai, hogy a nyertesek között lehessen a versenyben. Rendelkezésre áll hozzá a jól képzett munkaerő, a vállalkozásbarát adórendszer, a sikeresen teljesítő gazdaságpolitika, a gazdaság elvárásaihoz egyre inkább igazodó oktatáspolitika. De ahogy mondják, nem érdemes előre inni a medve bőrére. Ki kell várni, hogy tényleg tudunk-e élni ezzel a lehetőséggel, vagy sem. Számomra azonban vannak intő jelek. Tavaszszal Magyarország az élen járt a koronavírus ellen beoltottak számában, ami elsőbbséget jelentett a többi európai állammal szemben. Nem kellett lezárni az országot, minden nehézség nélkül végig tudtuk csinálni a nyarat. Csakhogy ez az előny mára elolvadt, és most azzal szembesülünk, hogy jó néhány ország lényegesen előbbre tart a védettségben, mint mi. Ez jelzi, hogy a nyertes pozíciót is el lehet rontani.

(A borítóképen: Parragh László: „Minden esélyünk megvan arra, hogy idehozzunk olyan termelőkapacitásokat, amiket korábban a Távol-Keletre vittek”)