„Ahány gyerek, annyiféle világ, de meg kell keresni hozzájuk az utat”

Hamarosan kezdődik az óvodai beiratkozás. A speciális nevelést igénylő gyermekeknek, ha kiszorulnak a többségi óvodából, akkor olyan speciális intézménybe kell menniük, ahol fejlesztésükhöz biztosítani tudják a nekik megfelelő személyi és tárgyi feltételeket. A Miskolci Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és EGYMI Tüskevár Tagóvodájában minden feltétel adott ahhoz, hogy a speciális nevelést igénylő gyerekek személyre szabott fejlesztése szerető és biztonságos környezetben valósulhasson meg. Az óvodáról és az ott folyó fejlesztőmunkáról Molnárné Szalai Zitát, a Tüskevár Tagóvoda intézményegység-vezetőjét kérdeztem. 

Az óvoda elsődleges profilja az enyhén és középsúlyosan értelmi fogyatékos gyermekek speciális nevelése és oktatása. Rajtuk kívül kiket vehetnek még fel? 

Az értelmi fogyatékosság mellé társulhat egyéb fogyatékosság is. Az utóbbi években az értelmi fogyatékos gyermekek mellett nagy létszámban jelentek meg az autizmus spektrumzavarral küzdők. Ebben a tanévben már a gyermekek 60 százalékánál szerepel ez a diagnózis is. Így nálunk jelenleg az értelmi fogyatékosság mellett az autizmus a domináns, de az alapító okiratunk szerint felvehetjük a halmozottan sérült, vagyis az értelmi fogyatékos látássérült, mozgássérült, illetve hallássérült gyerekeket is. 

Létezik valamiféle kizáró ok, ami miatt nem kerülhet be egy gyermek az intézményükbe? 

A gyerek oldaláról nézve nincs kizáró ok, abban az esetben, ha a gyermek értelmi fogyatékos. Egyedül a létszámkorlát szab határt a felvételnek. Maximálisan 52 gyermeket képes ellátni az intézményünk. Az utóbbi években 46–52 fő között mozgott a létszám, jelenleg 46 gyermeket nevelünk. 

Említette, hogy megnövekedett az autizmus spektrumzavarral küzdő gyermekek száma az utóbbi években. Mi lehet ennek az oka?

Tapasztalataim szerint évről évre nő a fejlesztésre szoruló, az autizmus spektrumzavarral rendelkező és a sajátos nevelési igényű gyerekek száma. Sokan vizsgálják, hogy mi áll a növekvő tendencia hátterében, de a pontos okok még nem ismertek. Az is elképzelhető, hogy nem több lett az autista, hanem a tudásunk lett nagyobb, jobban ismerjük a tüneteket, és ezáltal könnyebben diagnosztizálhatjuk őket. Az viszont tény, hogy az értelmi fogyatékosság mellé egyre több magatartási probléma és figyelemzavar is társul. 

Ez lehet az oka annak, hogy a többségi óvodák nem képesek megvalósítani az integrációt? 

Egyfelől igen. Amikor én kezdtem a pályát, akkor még a mi óvodánkba jártak a Down-szindrómás és az enyhe értelmi fogyatékos gyerekek is. Ma már a nagyobb létszámú normál közösség is képes az ilyen gyereket tolerálni, ha nincs kirívó magatartási problémája, de a komoly magatartási zavarral rendelkező gyereket egy 25-30 fős normál óvodai közeg nagyon nehezen képes elviselni még akkor is, ha a gyermeknek nincs komoly értelmi sérülése. Manapság a normál gyerekekkel is sokkal nehezebb bánni, mint mondjuk 10-20 évvel ezelőtt. Egy olyan csoportba, ahol sok a mozgékony gyerkőc, nehéz beilleszteni egy olyat, akivel pluszprobléma van, ráadásul a magatartászavar súlyosságától is függ, hogy a gyermek képes-e beilleszkedni átlagos problémákkal rendelkező kortársai közé, vagy sem. Fejlődésük szempontjából ugyan előnyös lenne, de erre nincs felkészülve a normál óvoda, mert a megfelelő tárgyi és személyi feltételek nem biztosítottak mindenhol, és a magas létszám sem kedvez a valódi és hatékony integrációnak. 

Önöknél viszont minden feltétel adott a megfelelő fejlesztéshez. Bemutatná a szakmai tevékenységüket? 

Nálunk valóban komoly szakmai munka folyik. Országos szinten is kiváló, alapos szakmai felkészültségű szakembergárdával rendelkezünk. Az óvodában 6, viszonylag homogén csoport működik. Csoportonként egy-egy gyógypedagógus és egy-egy gyógypedagógiai asszisztens végzi a délelőtti fejlesztőmunkát. Nekik három dajka néni segít a gondozási teendők ellátásában. A hozzánk kerülő gyerekek ugyanis még nem szobatiszták, enni is csak kevesen tudnak önállóan. Délutánonként pedig az asszisztensek mellett egy óvodapedagógus foglalkozik a gyerekkel. Eredményességünk munkatársaink szakmai, személyes és szociális kompetenciáinak köszönhető. Hatalmas szeretettel, türelemmel és empátiával veszik körbe a gyerekeket és segítik a családokat is. Mindezek mellett nálunk minden gyermek egyéni fejlesztésben is részesül. 

Beszélne egy kicsit bővebben az intézményben folyó speciális, egyéni fejlesztésről? 

Az egyéni fejlesztés a szülőkkel, a családdal együttműködve valósulhat meg

– Molnárné Szalai Zita

A fejlesztés önmagában azt jelenti, hogy valamilyen hátrányt kompenzálni kell, akár az életminőségben, akár a fejlődésmenetben elmaradást mutató funkciókban, de fejleszthetjük a funkcionáló területeket is. Szükség lehet terápiás célú pedagógiai eljárások alkalmazására is. A fejlesztést minden gyermek esetében külön-külön határozzuk meg és építjük fel, vagyis a speciális egyéni fejlesztést a gyermek speciális szükségleteihez, fogyatékossága típusához és igényeihez igazítjuk. Ahány gyerek, ­annyiféle világ, de mindegyikhez meg kell keresni az egyéni utat. Igyekszünk több, a normál óvodában jó gyakorlatként már bevált módszer nálunk alkalmazható részét is beépíteni a munkánkba. Látássérült gyermekeinkkel egy óraadó tiflopedagógus foglalkozik, a kognitív fejlesztést szintén egy óraadó oligofrénpedagógus végzi, a mozgásfejlesztéssel pedig szomatopedagógusaink foglalkoznak, a beszédfejlesztést logopédusként én végzem. Úgy gondolom, hogy a hozzánk kerülő gyerekek szakszerű fejlesztést és ellátást kapnak. Az egyéni fejlesztés a leghatékonyabban azonban a szülőkkel, a családdal együttműködve valósulhat meg. 

Miként vonják be a családot? 

Főként programjainkkal, hiszen boldog gyermekkort és a normál óvodákéhoz hasonló életet szeretnénk mi is biztosítani a gyerekeknek. Tartunk Mikulás-ünnepséget élő zenével, karácsonyi ünnepséget, farsangot, nyitott a szülők előtt az évzáró, az anyák napja és a ballagás. A református egyház meghívására 12 éve járunk Mádra szüretelni, ahol traktorozunk, énekelünk, templomba járunk. Mindez óriási élményt nyújt mind a gyermeknek, mind pedig a szülőknek. Jól működik az óvoda alapítványa is, hiszen biztosítani képes a programok lebonyolításához szükséges erőforrásokat. Gyereknapon Esztenás-táncházat tartunk és ugrálóvárat építünk, rengeteget kirándulunk és sétálunk a szülőkkel együtt. Ezeken a programokon a szülők beszélgethetnek egymással, megfigyelhetik, hogy viselkedünk mi a gyerekekkel, illetve mellettünk miként viselkednek a gyerekek. Ez óriási segítséget jelent nekik az otthoni nevelésben. 

Térjünk vissza az integrációra. Az utóbbi évtizedben egyre hangsúlyosabban jelent meg a társadalmi integráció elve, vagyis az, hogy a fogyatékos és a sajátos nevelési igényű gyermekek ne legyenek a társadalomban méltánytalanul megkülönböztetve. Milyen törekvéseket tesznek ebben az irányban? 

Arra korábban már utaltam, hogy a nagy létszámú, normál óvodai csoportok nem ideálisak az integráció megvalósításához. Ezért nem is az a célunk, hogy ezeket a gyerekeket az integrált óvodai nevelésre készítsük fel egy-egy nagy létszámú normál óvodai csoportban, hanem az, hogy a normál közösséget érzékenyítsük mások helyzetének megértésére és elfogadására. Többségi testvéróvodáinkkal az óvoda telephelyén közös programokat szervezünk, például táncházat vagy kézműves-foglalkozásokat. Gyönyörű udvarunk van, ami nyitott mindenki, a testvérek, a rokonok és a barátok előtt, vagyis idehozzuk a többségi társadalom gyerekeit, hogy ismerjék meg sérült embertársaikat. Ez mindenkit megérint. Hisszük, ha óvodáskorban együtt tudnak játszani az úgynevezett többségi társadalom gyerekei a sérült gyerekekkel, akkor az épek felnőttként toleránsabbak és elfogadóbbak lesznek a sérültekkel szemben. 

Mi történik azokkal a gyerekekkel, akik innen kilépnek? 

A gyerekek nagy százaléka a mi iskoláink egyikében, a Miskolci Éltes Mátyás Óvoda, Általános Iskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény Tüskevár tagintézményében folytatja tanulmányait, majd a Martin János Szakképző Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskolában tanulnak valamilyen szakmát. Néhány gyerek pedig iskoláskorára valamilyen bentlakásos tanintézetbe kerül, mert a szülő a testvérek és a munka mellett nem tudja megoldani a gondozását. Már iskolánkban is működik ép értelmű autistaosztály a jobb képességű autista gyerekeknek, és van autistaosztálya az értelmi fogyatékosoknak, a középsúlyos értelmi fogyatékosoknak és a tanulásban akadályozottaknak is, tehát számos lehetőség és út áll előttük. 

Mi történik akkor, ha valamelyik gyerek nem kezdheti el az első osztályt? 

A sajátos nevelési igényű gyerek 6. életéve után ugyanúgy kaphat az Oktatási Hivataltól egy év felmentést, mint bármelyik más gyerek, ha azonban augusztus 31-ig betölti a 7. életévét, akkor tőlünk is mennie kell. Amennyiben nagyon súlyos állapotú, akkor a súlyosan-halmozottan sérülteknek fenntartott Szeles utcai intézmény fejlesztő osztályában kezdheti meg tanulmányait, és egyéni tanrend szerint is lehet tanulni. Mindenkinek van valamilyen lehetősége, és mindenki képes a fejlődésre, csak mindenkit elsősorban önmagához kell viszonyítani. 

(A borítóképen: Molnárné Szalai Zita)