Családi értékekben konzervatívok, és a lábukkal szavaznak a mai fiatalok

A 15–29 év közötti magyar fiatalokkal készült nagymintás ifjúságkutatás többek között a munkához való viszonyukkal és jövőterveikkel is foglalkozik. A legfrissebb eredményekről Székely Leventét, a kutatás vezetőjét, a Mathias Corvinus Collegium Szociológiai Műhely és az Ifjúságkutató Intézet vezetőjét kérdeztük.
 

Ez egy több mint 20 éve zajló kutatómunka. Hogyan készült és milyen kérdésekre keresi a választ ez az átfogó felmérés? 
A kutatás az ezredfordulón indult. Azóta gyakorlatilag töretlenül folyik ugyanazon módszertani alapvetések mentén. Négyévenként 15 és 29 év közötti – összesen 8 ezer – magyarországi fiatalokat kérdezünk meg egy országos, reprezentatív mintában. A legutolsó adatfelvétel 2020 őszén, év végén, a pandémia második hulláma alatt zajlott. Területi és életkori szempontból, a nemek tekintetében éppúgy reprezentatív, mint az iskolai végzettséget nézve. Részletes és akkurátus mintavétellel dolgozunk a kutatás kezdete óta, a minta nagyságának köszönhetően pedig nagyon összetett elemzések elvégzésére is alkalmas ez a felmérés, illetve a témaszett, amivel dolgozunk, az is nagyon széles körű. A demográfiai helyzetképtől a családalapításon és a gyermekvállalási terveken át egészen az infokommunikációs eszközhasználatig, olyan aktualitásokra is kiterjed, mint például a klímaszorongás vizsgálata, és sorolhatnám még a témákat...
 

Mire használható egy ilyen átfogó elemzés? 
Azt szoktuk mondani, hogy ez egy általános és részletes kép megrajzolására alkalmas, ami a fiatalok élethelyzetét, életmódját illeti. Ebben a tekintetben ez a kutatás nemcsak magyarországi viszonylatban, hanem bátran állítható, hogy világviszonylatban is egy nagyobb lélegzetű, különleges munka. A minta nagyságát és rendszerességét tekintve mindenképpen.
 

Arról is kérdezték a fiatalokat ebben a kutatásban, hogy mennyire vágynak külföldre. Milyen válaszokat kaptak? Tényleg sokan képzelik el külföldön az életüket? 
A számok nem ezt mutatják. A fiatalok migrációs potenciálja ugyanis csökkent az elmúlt időszakban. Akik például abban gondolkodnak, hogy a közeljövőben külföldön folytatják a tanulmányaikat, ők nagyjából ennek a korosztálynak a tizede, és körülbelül ugyanennyien vannak, akik külföldön szeretnének élni. A fiatalok egyötöde gondolkodik hosszabb távú külföldi tartózkodásban, tehát néhány évre külföldre szeretne menni dolgozni, és vannak körülbelül ugyanannyian, akik azt mondják, hogy néhány hétre, hónapra mennének.
 

Mi a tendencia? Az előző évtizedekhez képest változott a külföld vonzása? 
Összességében azt mutatják a válaszok – a 2016-os adatokkal összehasonlítva –, hogy ebben a korosztályban csökkent a hosszabb távú és a végleges külföldi terveknek az aránya. Ha ehhez még hozzátesszük azt, hogy mennyire komolyak ezek a tervek, amikben gondolkodnak, akkor azt látjuk, hogy túlnyomó többségük, vagyis a külföldben gondolkodók kétharmada még csak fontolgatja ezt az eshetőséget, és mindössze tizedük állítja, hogy már döntött.
 

Összefüggéseiben mit mutat ez? 
Egyrészt kevesebben vannak, akik külföldre akarnak menni, és ezeknek a fiataloknak a többsége még csak gondolkodik, mérlegeli a lehetőséget. Ez a kutatás egyébként – hogy kontextusba tudjuk helyezni ezeket a számokat – kiterjedt a Kárpát-medencében élő nagyobb magyar közösségekre is. Végeztünk adatfelvételt azonos módszertannal és kérdőívvel Felvidéken, Vajdaságban, Kárpátalján és Erdélyben is, és ott ezek a migrációs tervek jóval magasabbak, legalább kétszer akkora arányokkal találkoztunk.
 

Észak-Magyarországon és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mit mutatnak a válaszok? 
„„Kapaszkodjanak meg!” – ezt mondtam az MCC miskolci központjában tartott előadásomon is a hallgatóságnak –, mert jóval alacsonyabb a migrációs potenciál, mint Magyarországon átlagosan. Sokkal inkább helyben gondolkodnak az itt élő fiatalok. Például nézzük azt a kategóriát, hogy „külföldön fogok élni”. Itt az országos adat 11 százalék, az észak-magyarországi 6 százalék, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei adat pedig 4 százalék. Vagyis 100, a megyében élő fiatal közül legfeljebb 4 gondolkodik azon, hogy külföldön élje majd az életét.
 

Sok olyan címkét ragasztgatunk erre a nemzedékre, ami szerint nekik már más a hozzáállásuk a munkához. Ezt is cáfolta a kutatásuk? 
Ez is egy olyan sztereotípia, amit a kutatások nem támasztanak alá. Ez a korosztály kifejezetten aktív a munkaerőpiacon. A 15–29 év közöttiek 55 százaléka dolgozik, és folytat keresőtevékenységet, ami kifejezetten magas arány. Ráadásul ebbe a korosztályba tartoznak a középiskolások is, emellett pedig a pandémia második hulláma alatt volt a legutolsó lekérdezés, vagyis ez is „koptathatott” a számokon, az eredményeken. Ha a korcsoportokat megnézzük, akkor a középiskolások 12 százaléka dolgozik, a 20–24 éveseknél már 61 százalék, a 25–29 éveseknek pedig a 83 százaléka kenyérkereső. Vagyis kifejezetten aktív korosztályról van szó, hiszen minden régióban a korosztály legalább fele dolgozik. Ez az aktivitás az utóbbi évtizedben emelkedett. A gödör alja 2012-ben volt, akkor a fiatalok kevesebb mint 40 százaléka volt csak aktív a munkaerőpiacon.
 

Mennyire elégedettek a munkájukkal, lehetőségeikkel? 
Kiegyenlített nagyjából a kép, szinte ugyanannyian mondják azt, hogy jó esélyeik vannak, mint ahányan azt mondják, hogy nincsenek jó esélyek, de ha összehasonlítjuk a 2016-os adatokkal, akkor egy nagyarányú, pozitív elmozdulást látunk. A munkával kapcsolatban, a kereseti lehetőségekkel, a jövőbeli perspektívákkal, karrierrel kapcsolatban a fiatalok alapvetően elégedettebbek, mint 4 évvel ezelőtt. Érdekes tapasztalat, hogy korábban a munkanélküliséggel kapcsolatos félelmeik voltak a problémaérzékelésük fókuszában, ma már a munkával kapcsolatos problémákat alig említik.
 

A munka világa elég változékony. Milyen ez a most felnőtté váló nemzedék, hogyan reagál a változásokra? 
A fiatalokkal kapcsolatban általában el szokták mondani, hogy elsőként adaptálnak új dolgokat. Például ha megjelenik egy új technológia, akkor az első felhasználókat a fiatalok körében fogjuk találni, de számos más példát is mondhatnék. Például azt is látjuk, hogy a különböző gazdasági változásokra, kormányzati intézkedésekre is a fiatalok reagálnak elsőként. „A lábukkal szavaznak” – szokták mondani, vagyis ha azt látják, hogy „nem terem számukra babér” egy helyen, egy szakmában, ők váltanak legkönnyebben. Ez érthető is, hiszen egy már bejáratott egzisztenciát nehezebben hagy ott az ember.
 

Kopp Mária kutatásaiból és később a róla elnevezett intézet adataiból is tudjuk, hogy a magyar fiatalok legalább két gyermeket szeretnének. Ez a vágyott gyermekek száma. A mostani nemzedék is így érez? 
Ez a kutatás is igazolni tudja, hogy a fiatalok alapvetően több gyermeket szeretnének, az átlagos vágyott gyermekszám valóban a két gyermek. A probléma az, hogy általában a vágyott és a valóságban megszületett gyermekek száma nem ugyanaz, általában nem születik annyi, mint amennyit terveznek a fiatalok. Fontos megjegyezni azonban, hogy az életesemények között a családalapítás és a gyermekvállalás a klaszszikus ifjúsági életkoroktól eltávolodott, 30 év utánra került. Ez jól látható például a családi állapot változásában is.
 

Hogyan gondolkodnak, mit tartanak értéknek? 
Azt látjuk például a családalapítással, gyermekvállalással kapcsolatos értékek vonatkozásában, hogy ez az ifjúság nagyon is konzervatív, családpárti nézetekkel bíró generáció. A tettek mezején azonban nem ez rajzolódik ki. Tehát van egy nézetrendszer, amiben konzervatívok, de ha megnézzük, hogy házasságot kötöttek-e már, gyermeket vállaltak-e már, akkor ez kevésbé jellemző rájuk. Vélhetően ebből a korosztályból, a huszonévesek nemzedékéből a családalapítás már áttolódott, és átlépett a harmincas éveikbe. A mi kutatásunk ezzel a generációval nem foglalkozott, azonban megfogalmazódhat egy módszertani kérdés is, amin érdemes elgondolkodni. Hiszen ha már nem az ifjú életkor része a gyermekvállalás, akkor talán az ifjúság életkori határát kellene máshol meghúzni, akár ki lehetne tolni 35-40 éves korig is.
 

(A borítóképen: „A kutatás az ezredfordulón indult” – Székely Levente)