Amiért jó miskolcinak lenni

Mi ez az életérzés, amely egyedülálló az országban? Miért büszkék arra a miskolciak, hogy miskolciak?

A csodálatos környezet

A város egyik végén az Alföld, a másik végén a Bükk. Ez a speciális helyzet is jellemző Miskolcra. Míg az autópályáról letérve az alföldi sík terep jellemző, (jó)pár kilométerrel arébb már a Bükk erdőségeiben gyönyörködhetünk. Nem beszélve arról, hogy van nekünk a belvárosban is egy pincékkel teletűzdelt dombunk, az Avas. Ez az adottság kivételes egész Európában.

A történelem

Magyarország legrégebben lakott helye, melynek főutcája még az egykori kelta szekérút nyomvonalán épült. Hány ilyen város van az országban? Európában sem sok. A mai város alapítói - a Miskóc nemzetség - Árpáddal együtt léptek e földre. A Nagy-Miskolchoz csatlakozó település(rész)eknek - Diósgyőr, Hejőcsaba, Görömböly, Hámor, Óhuta - is komoly történelmi múltja van.

A kultúra

A mai Magyarország első kőszínháza itt épült. Itt íródott az Alkony, vagy az Óda, itt döntötték el azt is, hogy elindul az ünnepi könyvhét. Művészek, színészek, költők, írók sora itt született, vagy rendelkezik miskolci kötődéssel. Itt jött létre a Miskolci Egyetem, melynek múltja egészen 1735-ig nyúlik vissza, vagy itt jött létre az 1781-ben alakult szabadkőműves páholy Kazinczy Ferenccel soraiban. Ezek mind a helyi kultúra nagyságát bizonyítják.

A miskolciak nyelve, „szavajárása”

Észrevették már, hogy a több tucat, tipikusan miskolci szavunkon kívül nincs különösebb tájszólása az itteni embereknek? Nos, ez azért van mert a legtisztább, legszebb magyar nyelvet állítólag a Kassa-Miskolc-Debrecen vonalon beszélik. Azért erre büszkék lehetünk, ugye?

DVTK

Ez a négy betű fogalom az országban. A fanatizmus definíciója. A vasgyári labdarúgó csapat szurkolói a végsőkig kitartanak csapatuk mellett, a - mindent összevetve - sikerekben nem túl gazdag 112 év után is. De itt vannak a kosaras hölgyek, a vízilabda csapat, vagy az európai elitben az elmúlt években bizonyító „Macik” - DVTK-Jegesmedvék - jégkorong csapata.

A miskolciság érzése

Ez az érzés az, amit nem lehet megfogalmazni tökéletesen. Ez az, amit érez, aki itt született és képes az is „átszellemülni”, aki Borsod más részéből, vagy az ország bármely pontjáról kerül ide. Magukénak érzik a várost az emberek, annak minden bajával és minden bájával együtt.

Az egyetem

Az egyetem, amely az ország legszebb campusa lett idén (is). Nem csoda. Gyönyörű környezetben tanulhatnak a diákok a Dudujka-völgyben, egy külön városban, ahol minden megtalálható. Itt nem kell ingáznia, nem kell átutaznia a város másik felébe egy előadásra a diákoknak. Minden helyben van, egy helyen.

Ikonikus épületek

Az Avasi kilátó kontúrja országszerte ismert. De ki nem ismeri a Diósgyőri várat, vagy a szentléleki pálos kolostort? Csodálatos a Kálváriánk még a mai állapotában is. Az Erdészeti palota, vagy az avasi református templom is különleges a maga nemében. A Palotaszálló az építése idején a kormány legnagyobb beruházása volt, és ma is a város dísze.

Csodálatos elmék

Őket is vég nélkül sorolhatnánk. Herman Ottó, Szemere Bertalan, Palóczy László, Tóth Pál, Thurzó Nagy László, Soltész Nagy Kálmán, Dobrossy István, Rácz György, Leszih Andor, dr. Pfliegler Imre, Szendrei János, Csáthi Szabó István, Vidats János, Lévay József, Latabár Endre és még annyi, de annyi lángelme. Nagyon sok egykori (és mai) híres tudós, orvos, és (nem a rossz értelemben vett) közszereplő származik városunkból.

Különleges állatok

Ki ne ismerné a miskolciak legendás mentőkutyáját Mancsot, aki nagyon sok ember életét mentette meg katosztrófák, földrengések után. Aztán ott van a Weidlich-palota híres cégére, a Fekete kutya-szobor. Vagy a Vadaspark, ahol manapság 120 állatfaj látható, közel 700 egyedével, és amelynek helyén már 1355-ben királyi vadaskert működött.

Kereskedőváros

Városunk a középkortól kezdődően közlekedési csomópont volt, az utak itt futottak össze, nem véletlenül lett kereskedőváros, a Felvidék kapuja. A legfontosabb kereskedelmi árucikk ekkor a bor volt. Először magyarok foglalkoztak kereskedéssel, majd a „görögök”, végül a zsidók domináltak a városban. Manapság már csak a „görög” és zsidó kereskedők által épített műemlék jellegű épületekben gyönyörködhetünk, a két kisebbség nagyrészt eltűnt, vagy asszimilálódott városunkban.

Vallási sokszínűség

A reformáció idején szinte az egész város áttért a protestáns hitre és ez a homogenitás megmaradt egészen a XVIII. század elejéig. Római katolikusok közel 120 évig nem is nagyon voltak a városban. A városban az első „nemzetközi” kereskedők a görögök voltak, akik az ortodox vallást hozták magukkal. Nekik is van egy régi templomuk egy csodaszép ikonosztazionnal. Kevesen tudják azt, hogy Miskolcon az 1920-as években az emberek 20 százaléka zsidó vallású volt. A két zsinagógájukból egy ma is áll. A görög katolikus egyháznak pedig egy gyönyörű székesegyháza található Miskolcon.

Iparváros

Nagy-Miskolc nem csak a szocializmusban volt híres az iparáról. A miskolci csizmadiák országosan ismertek voltak, több legenda is fűződik nevükhöz. A vasgyártás bükki eredete egészen 1770-ig nyúlik vissza, ekkor adott engedélyt Mária Terézia vasolvasztó alapítására. Nem sokkal később, 1782-ben alapították a máig működő Diósgyőri Papírgyárat is. A miskolci gépgyártás pedig a 19-20. század fordulóján élte fénykorát a Zsolcai kapui ipartelepen.

A miskolci bor

Nagyon kevesen tudják, hogy Miskolc borának minősége egykoron vetekedett a hegyaljaiéval. Az első írásos emléke 1313-ból való, de a szőlőtermesztés valószínűleg egyidős a honfoglalással. A miskolci borok jó minőségét Benkő Sámuel is említi, de Krúdy Gyula, vagy Bél Mátyás is magasztalta az itteni nedűt. Az avasi pincékben pedig ideális hőmérsékleten tárolhatták, érlelhették a borukat a miskolci szőlőtermelők, kereskedők.

Legendás miskolci eledelek

Ha már a borokat említettük, beszéljünk egy kicsit az ételekről is. Miskolc híres volt országos vásárairól is, ahol lehetett kapni a messze földön híres lacipecsenyét, illetve a szintén különleges miskolci fehér kenyeret. A téli időszakban pedig a kocsonya - azért legtöbbször béka nélkül - került a városiak és vendégeik asztalára. Még a hetvenes években is mindennapi csemegének számított a főutcán a háromlyukú miskolci perec.

Maga a miskolci ember

Akinek semmi nem jó itt, semmit nem szeret, mindent mindenki rosszul csinál, és vég nélkül szidja az egész várost, az egész rendszert. De ezt olyan különleges éllel - vagy egyszerű trágár szavakkal - tudja kifejezni, mint senki más. Érezni lehet belőle a szeretetét a város, a hely szelleme iránt. 

(folytatjuk...)