Az utolsó áldozatok egyike

Több mint 35 éve történt, de a mai napig nem tudja feledni azokat az éveket Kocsis István. Sokan nosztalgiáznak, hogy milyen jó volt a Kádár-korszakban, fogalmazott, de szavaiból kiderül, ez nincs így: még a 80-as évek közepén is előfordult, hogy voltak áldozatai a szocialista rendszernek. 

– Voltak különböző próbálkozások a működésképtelen szocialista népgazdaság megreformálására – kezdi történetét. Ennek részeként engedélyezték az önálló gazdasági közösségek (VGMK-k, GMK-k) működését, a munkavállalók így túlmunkában is dolgozhattak. 20-25 szocialista nagyvállalatnál volt erre lehetőség, így a bér a megtermelt nyereség arányában korlátlanul emelhető volt. Kocsis István cége, a Csőszerelőipari Vállalat is az említett körbe tartozott, és megalapította saját GMK-ját. 

– Igen ám, de a vártnál nagyobb lett a bérkiáramlás, a dolgozók között ez feszültséget eredményezett, így párthatározat született a nem várt folyamatok visszaszorítására – mondta Kocsis István. Borsodban több cégvezetőt vittek el és tettek előzetes letartóztatásba a rendőrök, az első áldozat a TOPSZOLG Szakcsoport vezetője volt, ő több évig volt előzetesben. Majd következett a HÁMOR Szakcsoport, amelynek mint kivitelező cégnek alvállalkozója volt Kocsis István vállalkozása. 

– Fel sem merült bennem, hogy engem is elvihetnek, hiszen tudtam, nem követtem el semmit – mondta az Észak-Magyarországnak. – Aztán egy megalázó házkutatás után ötünket tartóztattak le. Közel fél éven át voltam előzetes letartóztatásban a rendőrség Zsolcai kapui épületében elképesztő körülmények között, gyilkosokkal összezárva. Eközben a nyomozók gyártották a megalapozatlan, hamis, jogsértő szakvéleményeket. 

Nem beszélhetett ügyvéddel 

Kocsis István családja két ügyvédet is fogadott, de egyiküket sem engedték be hozzá, így megfosztották a legminimálisabb védekezési eszközeitől is. 

– Túlszámlázással vádoltak, holott a MÁV, amelynek dolgoztunk, tartozott nekem. A tisztességtelen árképzés volt a másik vád, amelyet egy hatályon kívül helyezett rendeletre alapoztak. Lopással is megvádoltak, a jegyzőkönyv szerint ez olyan volt, mintha saját magamtól loptam volna, azaz a tulajdonomban lévő radiátorokat értékesítettem. 

Kocsis István megjegyezte, az egyik letartóztatott társa vallomása alapján korrupcióval is vádolták. Mivel ez nem volt igaz, szembesítést kért, de erre sosem került sor. 

Hat évig tartott a kálváriája, ezalatt a családja, barátai tartották benne a lelket. Végül a bíróság bűncselekmény hiányában mentette fel, a többi vádlottat is. Megvádolásukról hosszú cikk jelent meg, de a felmentésről egyetlen sor sem. 

– A meghurcoltatásaimért a mai napig senki nem kért elnézést – mondta. Beperelte az államot kártérítésért, megnyerte. Később az európai emberi jogi bírósághoz is fordult (társai közül ő egyedül), a bíróság pozitív döntést hozott, kártérítést ítélt meg számára. 

– Újra kellett építeni az életem – folytatta. 1991-ben kezdett el tanítani, a Kós Károly Építőipari Szakközépiskolából ment nyugdíjba, 12 évig volt az intézmény igazgatója.

(A borítóképen: Kocsis Istvántól senki nem kért elnézést a történtek miatt)