Úgy laknák be, hogy kinyitnák a kapukat

Értékmentés közösen, ezek voltak a hívószavai annak a kerekasztal beszélgetésnek, amelynek témája a Diósgyőr-Vasgyár ipartörténelmi komplexumának értékei, mentésük perspektívái voltak, és amelyet a megújult DOKK Humánkikötő épületében rendeztek meg a közelmúltban. 

A fórum meghívott vendégei között városvezetők, egyetemi oktatók és több civil egyesület képviselői szerepeltek – a „kerekasztalnál” ülők listáját keretes írásunkban találják – de a hallgatók köréből is többen hozzászóltak a beszélgetéshez.
 

Évtizedes probléma
 

A program érdekessége, hogy 6 városvezetői ciklus 3 alpolgármestere is részt vett rajta – Fedor Vilmos, Pfilegler Péter és Varga Andrea – bizonyítván, hogy hosszú évek óta a Vasgyár ügyébe mindenkinek „beletört a bicskája”.
 

A problémák ma is ugyanazok: 130 hektárnyi város a városban, ahová senki nem teheti be a lábát engedély nélkül. Hajdanán naponta 10–15 ezer ember járt ki-be a kapuin, a területet (2009-ben végleg leállt a termelés a gyárak nagy részében) a természet kezdi visszavenni. Hasznosításának kérdése időről időre felmerül, mint ahogy most is.
Balogh Attila újságíró moderátorként azonban figyelmeztetett, a közös gondolkodás ne annyira a múltba merengésről szóljon, ne elveszett értékek színtereként tekintsünk rá, hanem lehetőségként.

Az hamar kiderült, hogy a jelenlévők mindegyikének vagy családtagjának köze van a gyárterülethez, így nehéz volt érzelem nélkül beszélni róla. Volt, aki szerint már elkéstünk a hasznosítással, és volt, aki szerint lehetetlen is: 142 tulajdonosa van a gyárnak, jó része osztatlan közös tulajdon. Senki nem tud önállóan pályázni, fejleszteni, az összes többi tulajdonos engedélye szükséges hozzá. Ez volt az egyik oka, hogy minden próbálkozás hamvába holt. Többször is elhangzott, hogy máshol sikerült, számtalan európai példa van az ipartörténeti területek hasznosítására, elhangzott többek között a Ruhr vidék, Ostrava, Manchester, sőt Ózd példája is.
 

Megmenthető épületek
 

Szóba került, miket volna érdemes megmenteni. Harcsik Béla kohómérnök, egyetemi oktató, a Kohászati Múzeum igazgatója elsőként az 1. számú irodaépületet említette, onnan irányították a gyárat, és amely a gyár egyik legrégebbi épülete. 3 szinten közel 80 iroda van benne, és ott a nagy rendezvényterem is, szerinte civil egyesületeknek tökéletes lenne. Az más kérdés, hogy mások – két megszólaló is – jelezte, szerintük már késő, olyannyira pusztulóban van az épület.
 

Majorné Bencze Tünde, az MKK igazgatója a Vasgyári közösségi ház felújításáról beszélt. „Szerelem volt első látásra az épület”, mondta. Művésztelepben is gondolkodnak, fiatalokat lehetne odacsábítani. Egri Zsuzsáék már megtették, a Factory Aréna 4900 négyzetméterére 18 éve, első fecskeként tette be a lábát a kerítésen belülre. Az extrém sporton túl fesztiváloknak, táboroknak ad, adott helyet. Többen említették az Egyedi gépgyár ipartörténeti jelentőségű épületét – ahol ma (elhangzott) kutyatápot tárolnak. Balogh Attila például fiatal építészek elképzeléséről beszélt: ha köztulajdonba kerülhetne, civilek, művelődési házak, galéria, múzeum bevonásával kiállítások, gyerektábor, filmvetítés, beszélgetős műsor helyszíne lehetne – és vonzó turisztikai célpont. Simon Gábor nyugdíjas építész az egyik csarnokban műanyag sípályát képzelne el, olyat, mint ami nemrég épült a jezsuita gimnáziumban, szerinte nem is kerülne sokba. Harcsik Béla elárulta, a gyár volt óvóhelyeiből szabadulószobát alakít ki egy társaság. Hozzáfűzte, nem kell az összes hivatalházat egyszerre hasznosítani, elég egyet-kettőt, a többi már jön magától.
 

Készül a tanulmány
 

Több olyan gondolat is elhangzott, ami arra utal, körvonalazódhat a megoldás. Nemrég forrást nyert a város egy megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséhez, annak eredménye hamarosan megismerhető lesz. A tulajdonos képviseletében Gergely András ezzel kapcsolatban megjegyezte, bízik benne, hogy a tulajdonosokat sem hagyják ki belőle: jó lenne tudni, hogy folytathatják-e a tevékenységüket.
 

A másik „remény”: a most készülő kulturális stratégia szerint lépésről lépésre lehetne integrálni a városba a területet. (Március 10-én, csütörtökön a Miskolci Egyetemen a terület ipari hasznosításának lehetőségeiről tartottak sajtótájékoztatót: az egyetem is részt vesz egy tanulmány elkészítésében – a szerk.)
 

Fedor Vilmos polgármesteri megbízott a város tervéről beszélt, a DAM Cityről. „Úgy tudnánk helyreállítani, ha megpróbáljuk belakni, ha kinyitjuk a kapukat, elkezd élni a terület. Első lépésként sok civil szervezettel, fiatal művészekkel”, fogalmazott. Új kulturális térként kell értelmezni, rendezni kell a tulajdonviszonyokat. Feltáró utakkal lehetővé kell tenni a közlekedést.
 

Az út kérdését nem csak ő, más megszólalók is feszegették, mint az egyik legfontosabb lépést: ma ugyanis nem lehet megközelíteni a területet. Az más kérdés, hogy a tulajdonviszonyok rendezésének évtizedes kérdésére nem hangzott el érdemi javaslat.
 

Önthetik a salakot

Drótos László, a gyár (LKM) utolsó vezérigazgatója volt 7 éven át, ő is felszólalt. „Álljon a városvezetés a sarkára”, fogalmazott. Szerinte a gyár 250 éves történelmében benne van az egész magyar iparosítás és társadalmi átalakítás története, nem volna szabad magára hagyni. Érdeklődött, mi van az Újgyőri főtérre tervezett emlékművel: Kraitz Gusztáv Miskolcon született, Svédországban élő szobrász ajánlotta fel, hogy elkészítené gyerekkori emlékei alapján. Arra emlékeztetne az emlékmű, amikor éjszakánként vörösre festette az eget a salaköntés. Belsejében esténként minden órában bekapcsolna a világítás, mintha tűz égne benne. Fedor Vilmos szavait Varga Andrea alpolgármester egy bólintással erősítette meg: a covid miatt csúszik az emlékmű felállítása. 90 éves elmúlt a művész, a vírus miatt nem tudott eljönni az avatásra. Remélik, ennek hamarosan nem lesz akadálya.

Résztvevők: Fedor Vilmos polgármesteri megbízott, Egri Zsuzsa a Factory alapítója, Bencze Tünde, a Miskolci Kulturális Központ vezetője, Harcsik Béla, a Kohászati Múzeum igazgatója, Gergely András a tulajdonosok képviseletében, Szalontai Lajos, a Miskolci Egyetem Földtudományi Karának dékánhelyettese, Darázs Richárd, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület elnöke, Tóth Viktor építészmérnök, az Észak-Keleti Átjáró Egyesület tagja.