Ezüstös lett a szaktudás gyümölcse

Két év kihagyás után idén ismét megrendezték a Szakma Sztár Fesztivált, az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara közös szervezésében, ahol országos szinten a szakmájuk legkiválóbbjai versenyeztek egymással április 25. és 27. között. A megmérettetésen a Miskolci Szakképzési Centrum három iskolájának egy-egy tanulója képviselte a centrumot, Miskolc városát és a megyét.

Izgalmak és fáradalmak árán

A győzteseket és felkészítő tanáraikat bemutató sorozatunkban most az ezüstérmet nyert Molnár Krisztián műszaki informatikussal, a Miskolci SZC Kandó Kálmán Informatikai Technikum végzős diákjával és tanárával, Németh Bencével a döntő izgalmairól és a felkészülés fáradalmairól beszélgettünk. Először arra voltunk kíváncsiak, honnan jött az ötlet, hogy Krisztián jelentkezzen a megmérettetésre.

„Alapvetően úgy történt, hogy a tanáraim ajánlották a figyelmembe, én pedig jelentkeztem, mert szerettem volna kipróbálni és megmérettetni magam a többi szakmabelivel. Kíváncsi voltam, mi lesz az eredménye – meséli az ezüstérem birtokában. – Nem gondoltam, hogy eljutok az országos döntőig, azt hittem, a területin kiesem, de a munka meghozta a gyümölcsét. Örülök neki.”

Hozzátette, hogy nyilvánvalóan azért lett jelölt az iskolában, mert már gyerekként úgy ment a Kandóba, hogy volt némi alaptudása a programozás terén, és az eredményei is kiemelkedőek. Sőt, az iskola mellett már dolgozik is egy cégnél mint programozó. Ez szinte predesztinálta a versenyre.

Megtudtuk tőle, hogy hosszú volt az út a döntőig, az első fordulóban még Miskolcon, írásban, elméleti feladatokkal kellett a tudásukat bizonyítani, míg a középdöntőben már gyakorlati feladatok is voltak. Oda nyolcan jutottak be, az országosra mindössze hárman a közel százötvenes mezőnyből. Már a budapesti középdöntő is annyira komoly volt, hogy megfelelt egy szakmai vizsgának. Krisztián egy hálózati eszközt, egy ipari routert programozott és mutatott be, ami nagyságrendekkel bonyolultabb egy otthoni készülékhez képest. Ez a vizsgafeladat olyan szintű, hogy kiváltja az iskolai vizsgát, tehát Krisztián nem csupán a dobogós helyezést tudhatja magáénak, hanem egyben ebből a tárgyból az év végi vizsgája is megvan.

Tanára, Németh Bence elmondta, hogy az iskola minden évben jelentkezik több tanulmányi versenyre is, ezt nagyon fontosnak tartják, ezek közül egy az Országos Szakmai Tanulmányi Verseny (OSZTV). Természetesen a diákokkal megbeszélik, bár azt elismeri, hogy néha kell egy kis presszió. Különösen azért, mert a fiatalok, bár a tudásuk megvan, sokszor túl kevés önbizalommal vagy bátorsággal rendelkeznek. A tanáraik jobban fel tudják mérni a képességeiket és azt, hogy esélyesek lehetnek egy-egy ilyen versenyen. „Ez velem is így volt! – vette át a szót Krisztián. – Nekem volt régen egy ilyen berögződésem, hogy másra koncentráltam, vagy ráuntam valamire, egyik verseny tetszett, a másik nem. És ha informatikáról beszélünk, ez nagyon sokrétű, nagyon sokfelé lehet orientálódni. Kell egy kis motiválás.”

Magáról a döntőről elmondták, hogy mivel háromnapos volt, így ott is szálltak meg Budapesten a Hungexpo hoteljében. Már az első nap megvolt az első forduló. Nyomvonaltervezés és hálózatszimulációs szoftver programozása volt a feladat. Erre öt órát adtak. Ahogy a következő napi feladatokra is, amikor egy weboldalt kellett fejleszteniük, amely tud kalkulálni is, és egy mikrovezérlőt programozni.

„Nálam ez úgy nézett ki, hogy az első feladatot, vagyis a weboldalt, amire két és fél óra volt, összedobtam egy óra alatt. Utána mászkáltam, néztem a többieket, elmentem enni. Szóval nem volt nagy kihívás” – mesélte az országos második helyezett.

Másnap már csak az eredményhirdetésre került sor, amellyel kapcsolatban Németh tanár úr megjegyezte, hogy ő úgy ment el előző este aludni, hogy esélyes az első hely is, mivel az egyik ellenfél a mikrovezérlős résznél be sem fejezte a feladatot, konkrétan feladta. Így a második hely biztos volt, reménykedtek az elsőben is, de a bizottság így látta. Sajnos sem értékelést, sem pontozást nem közöltek, tehát nem tudni, miben és mennyivel találták jobbnak a másik versenyzőt. De az ezüst is szépen csillog egy ilyen nagy, országos versenyen.