„Erkölcsi kötelesség a vár visszaépítése” (2.rész)

Az építkezés során felmerültek bizonyos statikai problémák, amelyek miatt nőtt a beruházás forrásköltsége is. Mi történt pontosan?
A statikai tervek egyértelműen tartalmazták, hogy a korábbi szerkezettervezői szakvélemények és az előzetes megismerhetőség határain belül készültek, valamint azt is, hogy a kivitelezés megkezdését követően, az előírásoknak szerint a kivitelezés mélységének megfelelő faldiagnosztikát és feltárást is el kell végezni. A közbeszerzés nem véletlenül határozott meg úgynevezett költségtartalék kereteket, arra nézve, hogy ha előjön bármiféle előre nem látható rejtett bizonytalanság, akkor ennek legyen megfelelő költségháttere. Arra azonban senki nem számíthatott, hogy az egyébként jószándékú 60-as évek építési technológia milyen mértékű rombolást hajtott végre. Az előzetes feltárások nem mutathatták meg ezt a mélységet.

Miről volt szó?
A kivitelezés megkezdését követően lehetővé vált falkutatásokkal történt szerkezet megbontások során, pontosan igazolttá vált, hogy ha nem veszik figyelembe az erőtan, az anyagtan kémiai reakcióit, ha nem veszik figyelembe az épületfizikát, akkor gyakorlatilag, csinálhatnak műromantikát műrommal, de az idővel szét fog bomlani. Amikor a falak felső pár sorát leszedték, akkor szembesültünk vele, hogy a 60-as években kb. 30 - 50 cm vastagságban bevonták egy erős cementes keménymészkő réteggel a régi falakat, több falszakasz – amely az előkészítő tervezési folyamatok során előzetesen elvégezhető vizsgálatok alapján erősnek tűnt – a belső falmagja jelentős mértékben elvesztette a tartószerkezeti teherhordó képességének nagy részét, olyannyira, hogy a szerkezeti állékonysága is értékhatár alá esett. Ezért nagyon sok régi falszakaszt a tervezettnél nagyobb mértékben kellett megerősíteni. Ezt az előre nem látható körülményt több független szakértői vizsgálat és szakvélemény is megerősítette. Mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy a híresztelésekkel ellentétben, nem tervezési hibáról van szó, hanem egy előre nem látható problémáról.

Lábra kapott az a híresztelés is, hogy süllyed a vár és nem megfelelőek az alapok és ezt mérésekkel is igazolták.
Lássuk a tényeket. A vár falai a várhegy sziklájára vannak alapozva. Ha azok süllyednének, akkor valóban nagy volna a baj, mert akkor egész Diósgyőr süllyedne, ami persze nem felel meg a valóságnak. A mérésekről pedig azt kell tudni, hogy a geodéták aki valóban mérnek a vár építkezésén, nem a süllyedést mérik, hanem csak a magassági és csatlakozási pontok megfelelőségét ellenőrzik, hogy azok a tervszerinti méreteknek és a valóságnak megfeleljenek.

Felmerül néha az is a kritikusok részélről, hogy fel sem kellett volna újítani a várat, maradt volna inkább romosan. Maradhatott volna?
Nem! Szerintem legfeljebb 20 év múlva kerültek volna abba a helyzetbe, hogy az állékonyság elvesztése miatt el kellett volna bontani rom-antik-osan épült romfalakat, illetve a tornyok külső falait. 

Az is felmerült, hogy nem az eredeti anyagot használják az építkezésnél.
Ez műemlék épületek esetén mindig felmerül. Ha belegondolunk abba, hogy a 60-as években 15  centiméter vastag műkővel burkolták a külső várat, azzal imitálták az eredeti tömbköveket, kváderköveket, akkor nem értem, hogy ha a műkőlapok helyett egy természetes kővel burkolt, az eredetihez hasonló megjelenést szerkezet készül, mely megegyezik az eredeti felülettel, akkor ebben mi a probléma? A nyílászárók történelmi kőkeretei, a pillérek és a többi pedig szintén tömör természetes kőből, édesvízi mészkőből készülnek.  

Miért nem kváder tömbkőből  épül vissza a külső-vár külső fala?
Nincs a világon annyi faragott kő, amennyire szükség lenne. Ne felejtsük el, hogy a diósgyőri vár köveit kőbányának használták, nemcsak Diósgyőr épült belőle, hanem például a miskolci Minorita templomhoz is innen vittek követ. Amit kibányásztak, szétfűrészelték, ez érthető volt az 1700-as, 1800-as években, mert miután felrobbantották, elvesztette a vár jellegét, innentől kezdve tényleg az volt a kérdés, hogy ki tud minél több követ kibányászni.

Hol tart most az építkezés?
A külső vár szerkezetépítéséből lassan csak a külső vár négy toronypárjának felső szintjeit kell visszaállítani. Az Északi toronypár meglétét Czeglédy Ilona a 60-as években ásató régész, 1980-ban „A diósgyőri vár feltárása” című kandidátusi védése során igazolta, melyet a mostani kivitelezési munkák során végzett műemléki falkutatás, illetve a most előkerült Északi kapuhoz tartozó perselykő és egyéb tényezők is egyértelműen visszaigazoltak. A lépcsőházi torony visszaépítésének vasbeton belsőváz szerkezete, mely a füstmentes lépcsőházat és a lifteket tartja, már megvan, de ez, az eredeti építési kor szerinti tömegképzés visszaépítése mellett, kitöltőfalazatként ugyanolyan kőfalat és kőkeretes nyílásokat fog kapni, mint a vár maga. A belső várnak a falkutatással is igazolt második emeleti szintje, illetve a nyugati szárnyban elhelyezkedő ebédlőpalota első emeleti szintjének a visszaépítése most készül. Az építkezés az ütemterv szerint halad.

Mikorra lesz készen?
Nagyon bízom benne, hogy jövő év végére teljes pompájában láthatjuk és ismét méltó lesz régi jó híréhez. A kritikák kapcsán pedig azt javaslom, egy félig kész épületről nem érdemes elhamarkodott véleményt alkotni. Meg kell várni a végeredményt.

(Az alábbi linken látható részletesen a a Diósgyőri vár revitalizációjáról készült videó: Rostás László: A Diósgyőri vár múltja, jelene és tervezett jövője, 2020. jan. 16. )