Bravúros győzelem a Népstadionban

A tavasz első hazai mérkőzésén a Ferencváros látogatott a Kubikba. A hazaiak – az MVSC – álltak közelebb a győzelemhez, a mezőny legjobbja nem meglepő módon ismét Buna volt. 

Miskolci VSC – Ferencváros 0–0 
Miskolc, 18 ezer néző. Vezette: Gere. 
MVSC: Károlyi – Hargitai, Buna, Péter – Zoller, Kovács – Gyetvai, Dobó, Csorba, Nyíri, Kékesi. Edző: Balogh Sándor. 
FTC: Horváth – Berta, Mátrai, Dalnoki I. – Gerendás, Dékány dr. – Kertész, Albert, Orosz, Rákosi, Fenyvesi. Edző: Tátrai Sándor. 

A mérkőzésen remekül játszott az MVSC. A 25. percben Dobó bődületes kapufát rúgott. A második félidőben már a Fradi kezdeményezett, és nyomás alatt tartotta a Vasút kapuját. De a védelem állta a sarat Károlyi és Budai vezérletével. Szót kell még ejtenünk Gere játékvezetéséről: nem tudta magát mentesíteni a Fradi hatása alól. 

A következő fordulókban az utolsó Győr otthonából csentek el egy pontot, majd hazai pályán szintén egy pont volt a küzdeni tudás jutalma a Salgótarján ellen. 

Nagy eseményre került sor 1959. április 6-án. A magyar labdarúgó-válogatott vendégszerepelt a Kubikban. A korabeli sajtó szerint csalódást okozott a válogatott játéka. 

Magyarország – Miskolci VSC 4–1 
Miskolc, 10 ezer néző. 
Válogatott: Grosics (Ilku) – Mátrai, Sipos, Sárosi – Bundzsák, Kotász (Berendi) – Sándor (Budai), Göröcs (Rákosi), Tichy, Pál (Göröcs), Fenyvesi (Sándor). 
MVSC: Károlyi (Terényi) – Hargitai (Siklósi), Buna, Péter – Zoller (Szabó), Nyíri – Pataki (Simon), Dobó, Tiba (Csorba), Kovács, Gyetvai. 
A gólokat Kovács, illetve Budai, Göröcs (2), Tichy szerezték. 

Az ezt követő mérkőzésen a kiesésben már közvetlen riválissá lett BVSC-t fogadták a vas­utasok a Kubikban. A mérkőzés gól nélkül ért véget, de nem balhé nélkül. Károlyi sajnálatos sérülést szenvedett a szünet előtt. Gerencsérrel ugrott fel, és eszméletlen állapotban ért földet. A hazai drukkerek a vendégjátékost okolták a sérülésért, aki ismert volt renitenskedéseiről a bajnokság során. Az első félidő utolsó öt percében Hargitai védett – cserélni nem lehetett –, egészen az 55. percig. Ekkor Károlyi visszatért a háló elé. Nagy lehetőséget szalasztott el a Vasút, sajnálkoztak is miatta a játékosok. 

Nem sok idő maradt a kesergésre, jött a következő feladat, a „nagy Honvéd” elleni népstadionbeli fellépés, melyen óriási bravúrt hajtott végre az immár hatodik mérkőzés óta gólt nem kapó újonc. 

Bp. Honvéd – Miskolci VSC 0–1 (0–0) 
Népstadion, 25 ezer néző. Vezette: Kösztner. 
MVSC: Károlyi – Hargitai, Buna, Péter – Zoller, Nyíri – Simon, Dobó, Gyetvai, Kovács, Tiba. Edző: Balogh Sándor. 
Bp. Honvéd: Faragó – Szőcs, Solti, Dudás – Törőcsik I., Kotász – Marosi, Machos, Budai, Tichy, Gilicz. Edző: Sós Károly. 
Gólszerző: Simon. 
„A Honvéd-fölényt a 68. percben váratlan gól szakította meg. Gyetvai jobbra tolta a labdát, Simon maga elé tette, néhány lépést tett vele, aztán nehéz szögből, mintegy 7 méterről a kapu közepe táján a hálóba lőtte. 0–1.” 

(Forrás: Észak-Magyarország napilap) 

Az MVSC lelkesen és harcosan küzdött, a Honvéd régen fogott ki ilyen rossz napot, a korabeli tudósítások egyöntetű véleménye szerint. A vasutasok 540 perce, azaz több mint 9 órája nem kaptak gólt az NB I.-ben. 

A Vasút bravúros győzelme után a BVSC csapata feljelentette az MVSC-t az előző fordulóbeli nézőtéri rendbontások miatt. A helyzet egyértelmű, a fővárosiak megijedtek a Honvéd legyőzése után, és a zöld asztalnál szerették volna megszerezni a három pontot. A szövetség erre – pedig a feljelentés nyolc napon túl érkezett, ami a határ­idő lejárta után volt – felfüggesztette az MVSC pályaválasztói jogát. Mondani sem kell, milyen felháborodás fogadta Miskolcon a döntést. Ezzel foglalkozott az utca embere és a sajtó. Petíciók, nyílt levelek „íródtak” az MLSZ-nek. Talán ennek hatására a fegyelmi bizottság megváltoztatta döntését. Egy erőteljes dorgálás és egy szövetségi ellenőr lett a büntetés a megismételt tárgyalás szerint. 

Még a fegyelmi bizottság határozata előtt Albániában túrázott az MVSC, és 1–1-es döntetlenre végzett a bajnokság első helyén álló Dinamo Tirana együttesével, majd 2–0-ra kikapott a „November 17” csapata ellen. 

A túra után ismét a bajnoki meccsek következtek. Az MTK ellen véget ért a gól nélküli sorozat, 600 perc után gólt kapott a Vasút, és sajnos ezzel a lövéssel elvitte a két pontot a fővárosi csapat. 

Három nappal később Újpesten vendégszerepeltek a zöld-fehérek, ahol 3–0 arányban alulmaradtak. Mindössze 8000 néző előtt került sor a Csepel elleni hazai találkozóra, melyen gól nélküli döntetlen született. 

A következő két mérkőzésen idegenben három gólt kaptak egy, illetve nulla ellenében, így a kiesés szélére kerültek a miskolciak. 

Két forduló volt még hátra a bajnokságból, a DVTK elleni és a Dorog elleni hazai meccs. Két győzelem esetén szinte biztosan bennmaradó lett volna a Vasút. A diósgyőriek már biztosították helyüket a legjobbak között, így számukra csak a presztízs volt a tét. 

Miskolci VSC – Diósgyőri VTK 1–2 (0–1) 
Miskolc, 7000 néző. Vezette: Balla. 
MVSC: Károlyi – Péter, Buna, Tiba – Zoller, Radványi – Simon, Csorba, Kovács, Nyíri, Kékesi. Edző: Balogh Sándor. 
DVTK: Tóth – Welner, Szigeti, Jakobi – Török, Paulás – Iván, Csányi, Kiss, Papp, Matisz. Edző: Kiss Gábor. 
A gólok története: 
„Papp két csel után hosszan ívelte keresztbe a labdát, amit Iván nagyszerűen vett át. Két MVSC-játékost is kicselezett, majd 18 méterről ívelt lövést küldött kapura. Károlyi jóval a gólvonal előtt állt, és az ívelt labda mellé ütött. Az öklözés nem sikerült, és a labda a felső kapufa alsó éléről a gólvonalon túlra esett. 0–1. 
A 61. percben járt az óramutató, amikor Kovács partdobás után visszakapta a labdát. Az alapvonal közeléből középre ívelt, a felugró Tóth kezéből kicsúszott a labda, amit Csorba zavartalanul fejelhetett a kapu közepébe. 1–1. 
A 68. percben megpecsételődött az MVSC sorsa. Papp a pálya jobb oldalán két csellel tisztára játszotta magát, de kapura lövés helyett középre ívelt. A kaputól mintegy 18 méterre Paulás kapta a labdát, és élesen a bal alsó sarokba lőtt.” 

(Forrás: Észak-Magyarország napilap) 

Az egész napos szakadó eső sokakat távol tartott a mérkőzéstől. Így sokan nem látták a vasutasok utolsó előtti hazai élvonalbeli mérkőzését. Pedig ha a DVTK ellen sikert érnek el – a következő Dorog elleni meccs tükrében –, meghosszabbították volna NB I.-es tagságukat. A Kubikban a kilencvenes években sokszor hallottam idős szurkolóktól, hogy Paulás azt mondta a meccs után, hogy „nem akartam”. Nos, tény, hogy mindenki arra számított, hogy „lefekszik” a Diósgyőr a Vasútnak, és így két első osztályú csapat marad Miskolcon jövőre is. Nem így történt, mondjuk azt, hogy a diósgyőriek sportszerűen álltak hozzá a találkozóhoz. 

Az utolsó meccsen a Dorog ellen játszott az MVSC, melyet Dobó győztes góljával 2–1-re múlt felül. 

A Jegenyék a Kubikban című könyv írója, Hajdú Imre ezekkel a sorokkal zárta szavait a könyve végén: 

„Egyéves NB I.-es szereplés után kiesett az első osztályból az MVSC. Ennek ellenére – több mint ötven év távlatából is határozottan állítom – óriási bravúr volt az, amit azok a fiúk véghez vittek. Nevük aranybetűk­kel került be a 2011-ben századik születésnapját ünneplő MVSC emlékkönyvébe.” 

Említést érdemel még, hogy Buna (Budai) János, Sipos és Mátrai után, a harmadik helyen végzett a középhátvédek rangsorában. Az egész szezonban Buna és Károlyi kiemelkedőt nyújtott. Károlyi József sokadvirágzását élte. Nélkülük sokkal hamarabb eldőlt volna a csapat sorsa. 

Sajnos manapság a sikerek messze elkerülik az MVSC-t. Az a szégyen is megesett a labdarúgókkal, hogy a megyei első osztályú bajnokságból is kiestek. A jövő bizonytalan, talán soha nem lesz többet NB-s csapat a Kubikban. Vajon lesz feltámadás? 

(Folytatjuk)

Források

Hajdu Imre: Jegenyék a Kubikban 
Észak-Magyarország napilap 
Dancs Zoltán Facebook-oldala 
magyarfutball.hu 
minap.hu 
tempofradi.hu 
old.minap.hu 
greendevils.blog.hu 
Futball’94 évkönyv