Kiemelkedően biztonságos megyét akar az új főkapitány

Dr. Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány a Miskolcon megtartott ünnepélyes állománygyűlésen adta át a kinevezési dokumentumot az új megyei rendőrfőkapitánynak. Czinege Lászlóval az eddigi rendőrségi karrierjéről, tervekről, elképzelésekről beszélgettünk.

Mikor és hogyan jött az életébe a rendőri szakma?
Én világ életemben, elsősorban gyermekként orvos akartam lenni, de édesapámék mindig azt mondták, hogy kell egy szakma a kezedbe fiam és én az autószerelő szakmát választottam. Ott viszont biológiát nem tanultunk, és mivel abban az időben, a nyolcvanas évek közepén a katonai pálya nagyon biztos egzisztenciát nyújtott, így katonatiszti főiskolára jelentkeztem. Budapesten a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát végeztem el 1987-ben. Csapathoz Jászberénybe kerültem, akkor már nős emberként, viszont a honvédség átszervezése folytán az alakulatunk megszűnt és én akkor megfogadtam a családnak, hogy nem szeretnék folyamatosan költözni. Mivel nagyon jó volt az ottani rendőrökkel a kapcsolat, volt egy lehetőség, hogy átjöjjek a rendőrséghez dolgozni, így 1991-ben szereltem fel Jászberényben. Azt azért hozzáteszem, hogy nem akartam katonaként költözködni, ehhez képest rendőrként már tízszer megtettem ezt.

Hogy alakult a rendőrségi pályája?
Jászberényben őr- és járőr alosztályvezető-helyettesként kezdtem, majd egy rövid idő után megkerestek, hogy lenne-e kedvem Karcagra hazakerülni, – hiszen én és a feleségem is ott születtünk – közlekedési szakterületre osztályvezetőnek, és én igent mondtam egy rövid megyei személyzeti főelőadói kitérő után. Innentől kezdve indult be a vezetői pályám, rá öt évre Szolnok megyében közlekedési osztályvezető-helyettes lettem, majd később megbízott osztályvezető. Ezt követően szakterületet váltottam, gazdasági területre kerültem műszaki és üzemeltetési osztályvezetőként, később a gazdasági igazgató helyettesítését is én láthattam el. Jött egy átszervezés, amikor a Gazdasági Ellátó Igazgatóságok felállítása után visszakerültem közlekedési osztályvezetőnek egy rövid ideig. Ezt követően törökszentmiklósi, később szolnoki rendőrkapitány, majd Heves megyei rendőr-főkapitány lettem. Most tíz év után pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megyei rendőr-főkapitány. Közben elvégeznem a rendőrtiszti főiskolát, a pénzügyi, számviteli főiskolát és a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet is. Folyamatosan fejlődött, tanult az ember, és azzal, hogy ilyen sok területen tevékenykedhettem sok új ismeretet szerezhettem a vezetői munkáról és a szakmáról is.

Tudatos volt az, hogy szeretne vezető lenni? Volt olyan pont, amikor felmerült önben, hogy szeretnék megyei főkapitány lenni?
Ha fel is merült bennem, hogy milyen pozíciót lehetne betölteni, akkor a megyei osztályvezetői szint olyan volt számomra, ami már csodának számított. Sosem kerestem ezeket a pozíciókat, mindig a vezetőim által történő felkérések alapján jöttek a lehetőségek. Megmondom őszintén, volt olyan is, amikor megyei osztályvezetőként kapitányságvezetői beosztást nem vállaltam el, mert úgy gondoltam, hogy én egy más területen szeretnék dolgozni, de aztán a sors úgy hozta, hogy mégis ilyen beosztásba kerültem.

Mennyire nehezítette eddig a feladatát, hogy mindig egy új csapatot kellett építeni?
Vezetőként ez nagy kihívás, de egyben jó is, mert mindig meg tud újulni az ember. Viszont a szakmát már nem az első számú vezető műveli, hanem azok a kollégák, akik az adott szakterületek mesterei. Van egy humoros mondás is a vezetői előremenetről, mely szerint minél magasabbra jutsz, annál messzebbre látsz, de annál homályosabban. Nekünk, mint egy vállalati vezetőnek, menedzselni kell a szervezetünket. Ennek keretében az adott szervezet irányítását úgy kell végezni, hogy az megfeleljen minden lakossági és társadalmi elvárásnak.

Mennyire volt váratlan, vagy éppen nem, hogy Borsodban legyen főkapitány, amikor megérkezett a felkérés?
Nem számítottam rá, hogy Borsodba kerülök, bár tudtam, hogy eljön az az idő, amikor „rám kerül a sor”. A mi szolgálati törvényünk kétszer öt évet ad lehetőségként egy szolgálati helyen, hogy állományilletékes parancsnokként a hivatásunkat elláthassuk. Igaz, hogy én még a szolgálati törvény előtt, határozatlan időre lettem kinevezve, de ettől függetlenül tudtam azt, hogy Heves megye nem az utolsó szolgálati helyem. Ami a döntésemben erősített az volt, hogy tudtam, hogy hova, a feleségemmel együtt és csak „ötven kilométerrel arrébb” kell mennem.

Mennyire ismerte korábban az itteni főkapitányságot, kollégákat, illetve a megyét általában?
Mindig azt mondom, hogy a bűnözés nem áll meg a megyehatáron, sőt az országhatárokon sem, így nagyon sokat dolgoztunk együtt korábban is. Szinte valamennyi rendőri vezetőt ismertem valamilyen szinten, Vereckei Csabával és Kiss Attilával is nagyon jó, baráti kapcsolatot ápoltam. Mindketten sok hasznos információval szolgáltak részemre Borsod megyét érintően. Az az irány, amit ők szakmailag kijelöltek, az jó irány, hiszen mind a beosztott rendőrök, mind pedig a lakosság érdekét egyaránt szolgálja.

Van-e különbség, és, ha igen mi egy Heves, és egy Borsod megyei főkapitányság munkája között?
Vannak olyan megyék, amelyeket kis megyének, s vannak olyanok amelyeket nagy megyének aposztrofálnak és szakmailag is annak minősítenek különböző állománytábla kategóriák alapján. A feladat ugyanaz, csupán egy kis megyében kisebb, egy nagyban pedig nagyobb létszámmal látjuk el azokat. Összességében a rendőrök leterheltsége szinte ugyanaz, talán egy kevéssel a keleti megyékben több, mint a nyugati országrészben lévő megyékben. De a 2015 utáni illegális migrációs nyomás hatására nagymértékben megemelkedett minden rendőri szerv ez irányú tevékenysége. Ha csak azokat a plusz feladatokat nézem, ami ebből keletkezett és még hozzáadódott a pandémiához kapcsolódó feladatellátás, az teljesen rányomta a bélyegét a rendőri munkára. E mellett egy-egy megyének nyilván megvannak azok a specifikumai, amelyek összekötik a megyéket. Itt pedig vissza tudok térni arra, hogy ezért van jó kapcsolat a megyék között, mert a bűnözés nem áll meg a megyehatárnál. Az erre a megyére is jellemző magas vagyon elleni bűncselekmény szám arányaihoz képest hasonló volt Heves megyében is, úgy. mint az azt kiváltó okok esetében is.

Ahhoz képest, amit Heves megyei főkapitányként munkamódszerben, elképzelésben kialakított van-e olyan, mit itt Borsodban másképp tervez csinálni, vagy a már meglévő teljesen átültethető, továbbvihető?
Mindig azt mondom, hogy nekünk alapvetően a lakosság elvárásainak kell megfelelni, és onnan következik az összes többi, ami már szakmai munka. Ezt a szakmai munkát kell úgy megtölteni tartalommal, hogy egy adott település élhető legyen. Nagyon sokan a rendőrtől várják azt, hogy nyugodtan alhassanak, vigyázzunk a vagyonukra, előzzük meg a bűncselekményeket, hívjuk fel minden olyanra a figyelmüket, amely az áldozattá válást megelőzheti. Ezek alapvetően kijelölik azt az utat és mezsgyét, amelyben nekünk dolgozni kell. Lehet, hogy ez Heves megyében egy kicsit mást kívánt, mint Borsodban, de a végcél ugyanaz. Hogy milyen úton jutunk el oda, azt nekünk kell a vezetőkkel megtalálni.

Említette, hogy a lakossági elvárásoknak kell megfelelni. Hogyan látja a rendőrség megítélése mennyire változott, illetve a rendőrök hogyan látják a saját helyzetüket?
Annak idején Papp altábornagy úr a rendőrségnél megkövetelt és be is vezetett egy intézkedéskultúra váltást. Az a képzésátalakítás, a bekerülő fiatal állomány tudásszintje, intelligenciája hozzájárult ahhoz, hogy közelebb kerültünk a lakossághoz, és itt elsősorban a párbeszédre volt helyezve a hangsúly. Talán ennek is köszönhető, hogy még a jó rendőrviccek is eltűntek. A körzeti megbízotti rendszer, hogy minden településnek legyen körzeti megbízottja, a gyorsabb információáramlás, az egészséges kapcsolattartás a társszervekkel, önkormányzatokkal mind azt szolgálta, hogy közelebb kerüljünk az állampolgárokhoz, és a lakosság problémája minél hamarabb eljusson hozzánk. Nyilván nekünk nem a magánvagyon védelme a fő célunk, hanem a bűnmegelőzés, a bűn felderítése és az elkövetők törvény elé állítása. Viszont azt hangsúlyozni szeretném, hogy a megelőzés tekintetében az önkéntes jogkövetésnél nincs jobb. Ha mindenki betartaná az írott és íratlan szabályokat és társadalmi elvárásokat, akkor igen kevés rendőrre lenne szükség. A bűnmegelőzést szolgálják azok a rendőri intézkedések is, melyekkel az önkéntes jogkövetést ki lehet kényszeríteni. A rendőri hivatás elismertsége és megítélése kapcsán azt gondolom, hogy szükség van a méltóbb anyagi elismerésre is a kisebb beosztású rendőrök tekintetében. A kormány, illetve miniszter úr is azon dolgozik, hogy ez minél hamarabb megvalósulhasson és mindezzel együtt vonzóbb legyen a rendőri pálya. (Interjúnk még a kormány által bejelentett béremelés híre előtt készült – a szerk.).

Mit tart a legfontosabb feladatnak, feladatoknak itt Borsodban?
Borsod nagyon szép eredményeket ért el a rendészeti, illetve bűnügyi statisztikai adatok alapján, de mindig hangsúlyozom, hogy a statisztika nekünk szól, hogy tudjuk, milyen szakmai irányt jelöljünk ki a továbbiakra magunknak, merre kell mozdulni, hol van tennivaló. Ha ezt a tendenciát meg tudjuk őrizni, akkor én azt mondom, hogy Borsod megye egy igenis kiemelkedően biztonságos megyének tekinthető majd a későbbiekben. Nyilván vannak apró és sokkal hangzatosabb cselekmények, amelyek egy-egy területet, települést érintenek, és alapvetően meghatározzák a lakosság szubjektív biztonságérzetét. Azt nekünk azonnal kezelni kell, szakszerű, törvényes és igen határozott intézkedésekkel, mert szerintem ez a módja, hogy ezeknek gátat szabjunk.

A déli határ védelme, illetve az ukrán határon történő munka mennyire befolyásolja a borsodi rendőség munkáját?
Az ukrán határon történő feladatellátás nekünk sokkal több pluszfeladatot nem jelent, azonban a déli határszakasz irányából nagy számban érkeznek illegális migránsok és ennek folytán nagyobb a leterheltségünk is. Az embercsempész útvonalak folyamatosan változnak, folyamatosan készülünk azoknak az utaknak az ellenőrzésére, lezárására, ahol úgy gondoljuk, hogy megjelennek, megjelenhetnek. Erre az elmúlt hetekben is volt példa. A déli határszakasz megerősítésére a rendőri erőket folyamatosan adjuk mi is. Persze aki nem helyben teljesít szolgálatot, az hiányzik a szolgálati létszámból, de a társszervekkel közös szolgálatellátásnak is köszönhetően közbiztonsági deficit nem keletkezik.

Az elmúlt egy évben több személyügyi változás is volt a megyei főkapitányság, a városi kapitányságok élén, életében. Nyilván dr. Kiss Attila a saját elképzelése szerint alakította ki a vezetői csapatát, Ön ezt most eszerint vette át. Szerepel-e a tervei között személyi változtatás?
Úgy kezdtem az első bemutatkozásomat a vezetőknek, hogy én egyelőre több személyi változást, ha csak a kényszer nem visz rá nem tervezek. Már csak azért sem, mert az állandóság az sokat jelent egy szervezet életében. Kiss vezérőrnagy úr meglépte azokat a személyzeti intézkedéseket, amelyet fontosnak gondolt, és azt gondolom, hogy ezek a szervezet javát szolgálták, minden más az én részemről felesleges lenne. Azért is, mert nem ismerem még teljesen az itteni kollégákat és szeretek úgy személyzeti döntést hozni, hogy a megismert teljesítményekhez mérten szabom meg ezeket a lépéseket. A másik mint már említettem, hogy legyen állandóság. Ha bevágódnék, mint elefánt a porcelánboltba és szétszedném a vezetőséget, az nem biztos, hogy jó lenne. Itt azért tapasztalt, tanult kollégák irányítják ezt a szervezetet velem együtt és egy csapat úgy csapat, ha állandóság jellemzi és bizalom van egymás iránt.

A város és megyeváltások alkalmával mindig költözött önnel a családja is?
Amíg kicsik voltak a gyerekek és megyén belül költöztünk addig igen, de aztán egyetemisták lettek, elkerültek Budapestre és ott is telepedtek le. Viszont a nejem egy kicsit áldozta volt a beosztás váltásaimnak, hiszen mindig ő adott fel valamit. Közgazdászként imádott tanítani, de mivel kétlaki életet nehéz élni, így ezt feladni kényszerült. Így került a tűzoltósághoz, majd később a katasztrófavédelemhez gazdasági igazgatóhelyettesként. Most nagyon jól alakult a váltás, hiszen július 1-el ő is jött velem Borsodba és ugyanazt a feladatot láthatja el itt, mint korábban Hevesben és Szolnok megyében. Pozitív élmény érte a fogadtatás tekintetében és ez egy lendületet is adott neki, ahogy nekem is.

Le is telepedtek itt a megyében?
Annak idején, amikor elkezdtük ezt a vándor életet, akkor úgy döntöttük, hogy meghagyjuk Szolnokot, mint végső otthont. Ott építkeztünk, jelenleg hétvégi házként használjuk. Most itt élünk természetesen Miskolcon, de, ha az időnk úgy engedi, akkor oda megyünk, és a gyerekek is odajönnek haza.

Van még álompozíció, amelyet nem ért el?
Biztosan lenne álompozíció, ha visszafelé telne az idő és fiatalodhatnék. De bár nem tartom magam öregnek, az új kihívások számomra még mindig elismerést jelentenek, de egyre fárasztóbbak. Mindig új beosztásban, új feltételeknek megfelelni, új csapatot kialakítani egyedül nem megy. Ahogy telik az idő már nem biztos, hogy az ember pozíciókról álmodik. A magánéletben van ilyen, a nagypapaság.

Mennyire mozgalmasak most ezek a hetek, gondolom rengeteg emberrel kell találkozni, megismerkedni?
Nagy szerencsém, hogy közel egy hetem volt a kinevezésem előtt arra, hogy a közéleti személyeket megismerhessem, ebben pedig dr. Kiss Attila nagyon nagy segítséget nyújtott. A beiktató ünnepség alkalmával is nagyon sokan megtiszteltek minket, látszott, hogy elkötelezettek a rendőrséggel való együttműködésre. Nagyon közösségi ez a borsodi közélet és jól tud együtt gondolkodni, nekem ez jött le az első perctől kezdve. Nyilván meg kell ismernem mindenkit, de az eddig eltelt idő még kevés volt, hiszen többen nyári szabadságukat töltik ezekben a hetekben. Ami késik, az nem múlik.