Még nem tűnt el az együttérzés teljesen

Önkéntesek segítik a munkát, hogy minél több rászoruló gyermek kaphasson tanszereket az iskolakezdéshez. A Miskolci Nagycsaládosok Egyesülete az országos szervezethez tartozik, tagjai sorából szoktak kikerülni önkéntesek. Anyukák, apukák, gyermekek. Csütörtökön délután én is csatlakoztam önkéntesként a gyűjtéshez, mint az egyesület tagja, a kislányom is elkísért, illetve volt további két gyermek a csapatban. Mindannyian szórólapot osztottunk, és tájékoztattuk a vásárlókat arról, hogyan tudnak hozzájárulni a gyűjtéshez, ha szeretnének. 

Három órát töltöttünk a bejárathoz közel, ahol megérkeznek a vevők. A tapasztalatok nagyon vegyesek voltak, ahogyan mi, emberek sem vagyunk egyformák. Volt, amikor könnyekig hatódtam, volt vidám pillanat és sajnos bosszantó is. A legnagyobb meglepetés három fiatal volt, akikről a sztereotípiák miatt azt gondolnánk, hogy a következő szemetesnél eldobják majd a szórólapot. Azonban nem ez történt. A bevásárlás után legalább ötven darab füzettel és közel száz darab tollal és még néhány további tanszerrel tértek vissza, hogy a gyűjtőponton elhelyezzék. Ugyan az egyesület archívumának készítettem róluk és adományukról egy fotót, de nem engedélyezték a nyilvános megjelenést, és nevüket sem árulták el, hiszen nem a hírnév miatt segítettek (nem is sejtették, hogy újságíró vagyok). Viszont számomra megható volt, hogy a valószínűleg még gyermektelen, húszas éveikben járó fiatalok erre áldoztak a pénzükből. Az ilyen tapasztalatok után vesz az ember egy nagy levegőt, és új erőre kap. 

Volt továbbá egy kedves idős bácsi is feleségével, aki tanszeradományt hozott a kasszától való távozáskor. Ő már befelé menet megkérdezte, mire lenne szükség. De egy ukrán hölgy is nagyon érdeklődőnek mutatkozott, azonban nem beszélt angolul és magyarul sem, azért megmutattuk neki a gyűjtőhelyet, és próbáltuk elmagyarázni kézzel-lábbal, hogy mit is csinálunk mi itt. 

Az örömteli percek mellett azonban sok elutasítást, morózus tekintetet és megjegyzést is kaptunk. Ha csak simán nem veszi el a szórólapot, az is egy vélemény, és megértjük, de volt egy hölgy, aki a nagycsaládosoknak járó támogatásokat már így is sokallta, és szinte hozzám vágta a szórólapot. Még szerencse, hogy ezt nem a gyerekekkel tette meg, akik a legtisztább szívvel és lélekkel álltak ott, hogy segítsenek az adománygyűjtéssel rászoruló társaikon.

(A borítóképen: Sokan segítettek tanszerekkel (illusztráció) | Fotó: shutterstock)