Ha jön az este, újra öntenék a salakot Miskolcon

Jövőre a város napjához kötődően – 2023. május 11-én – avatnák fel az Újgyőri főtéren a kohász emlékművet. 

A tervekről már korábban írt lapunk (mindjárt el is meséljük a részleteket), a fejleményekről pedig a napokban számolt be blogjában Szunyogh László, Miskolc főépítésze. A sorokból kiderül, hogy nemrégiben Miskolcon járt a miskolci származású, de Svédországban élő képzőművész, Kraitz Gusztáv, aki annak idején az ötletadója, és részben megvalósítója a tervezett emlékműnek.

Még sok a feladat

„A pandémia idején nem vállalta a Magyarországra utazást; most, a veszély múltával-mérséklődésével igen. Ennek köszönhetően látogatott el (a művész) ismét Miskolcra. Érkezésének apropóján az emlékmű-projekt előkészítő munkálatai is felgyorsultak” – olvasható a blogban. 

Az óvatosság nagyon is érthető a művész részéről, hiszen az idén már a 97. életévébe lépett.

Kraitz Gusztáv és Veres Pál polgármester személyes egyeztetése után körvonalazódott a városnapi időpont, de addig még sok a feladat. Az egyeztetés szerint a szobrász és svéd kollégái elkészítik, majd ideszállítják a műalkotás lényegi elemét, a fénytechnikát, a miskolci önkormányzat pedig alkalmassá teszi a terepet, előteremti a hiányzó pénzforrásokat, támogatókat von be.

Alapja egy salaküst

A művészeti alkotás tervéről 2017 júniusában írt először lapunk, az alapkőletétel három év múlva történt meg. 

Az ötlet tehát Kraitz Gusztávé, akinek köztéri alkotásai – két alma a Szinva teraszon – ismertek a miskolciak számára. 

Ő kereste meg öt éve az önkormányzatot: szívesen készítene egy emlékművet Miskolcnak. Egy salaküst lenne az alapja, és az acélgyártásnak azt a pillanatát idézné fel, amikor évtizedeken át éjszakánként vörösre festette az eget a salaköntés. 

Az izzó, folyékony salakot – a vas- és acélgyártás melléktermékét – a szabadba öntötték ki, amitől sárgásvörös színűvé vált az esti égbolt. Az emlékmű alapja egy 17 tonnás salaküst, amelybe világító szerkezet kerülne, ez kétóránként bekapcsolna (akkor is kétóránként öntötték a salakot), fokozatosan erősödne, majd elhalványulna a fény. 

Az ötletnek nagyon örült a város vezetése (a költségeket fele-fele arányban vállalta a művész és a város akkor magára), egyébként is közeledett az évforduló: 2020-ban lett két és fél évszázados az 1770-ben indult miskolci-diósgyőri kohászat és acélgyártás. Emellett talán nincs is Miskolcon olyan család, akit ne érintené valahogyan a kohászat: vagy családtagjuk vagy közeli ismerősük dolgozott annak idején a mára végnapjait élő kohászatban. A jubileumi avatás időpontját azonban meghiúsította a pandémia (is).

Öt év elteltével

Az is kiderült ugyanis, hogy a megvalósítás nem is olyan egyszerű. A súlyos üst alá komoly alapozásra van szükség, meg kellett tervezni, hogy milyen mélyen legyenek a csövek, vezetékek, milyen vaslapokkal rögzítsék, szinteljék majd. 

Mielőtt a helyszínre kerül, homokfúvással kell kezelni, tisztítani az üst felületét kívül-belül.

Az emlékműről később alig-alig lehetett hallani, most – öt év elteltével – kiderült, mégiscsak van jövője. 

Szunyogh László blogbejegyzéséből azt is megtudtuk, a művész, a munkatársai és a város vezetése megnézték a leendő helyszínt, valamint az említett salaküstöt.