Zsófia

Csak lent akarták hagyni a bajokat. Azt, hogy jön a tél, és egekben az energiaárak. Azt, hogy a boltban csak téblábolnak a kosarukkal, és hüledeznek, hogy tegnap még feleannyiba került minden. Lent akarták hagyni a sárga csekkeket, a félelmeket, hogy lehet, a munkahely is veszélybe kerülhet. Feledni akarták, hogy a szomszédunkban háború dúl, és hogy a télen majdnem olyan lehet az élet, mint a járvány idején. Feledni akarták, hogy a gyereket jól fel kell öltöztetni, mert lehet, hogy hideg lesz az iskolában. Nem gondoltak arra sem, hogy ritkán jár busz, és ha végre megérkezik, lépésben döcög hazafelé a délutáni csúcsban.

Csak örülni akartak az őszi napsütésnek, a tiszta levegőnek, a sárguló hegyeknek, a patakok vájta völgyeknek. Az új kilátónak, amit meg is szavaztak az ország legszebbjének. Felmásztak a Dolka-tetőre még azok is, akiknek fájt a lábuk. Aztán leküzdötték a kilátó lépcsőit, hogy meglássák a csodát. Fotózkodtak Teleki Zsófia életnagyságú képmásával, és újult erővel, teli reményekkel kezdték az új hetet.