A legendás kereskedő unokája

A Weidlich név ma is fogalom Miskolcon. A híres kereskedő palotája ma is áll a város szívében. Keveset tudunk azonban arról, ki is volt ő valójában és arról, hogy mi történt a családjával a második világháborút követően. Ebben az interjúban Weidlich Gizellával, Weidlich Pál unokájával beszélgettem.

Amikor ezt a bevezetőt írtam, nem tudhattam, hogy a beszélgető partnerem, Weidlich Gizella nem fogja megélni ennek olvasását. Nagyon sajnálom, hogy így történt, innen is fogadjátok részvétem, Piroska és Balázs...

Weidlich Gizella (1942-2022)

Kedves Gizella, hol él és mivel foglalkozik?

Először Miskolcon, a gyógyszertári központban dolgoztam áruforgalmi előadóként. Salgótarjánba mentem férjhez. Ott egy gyógyszertárban találtam munkát. Majd azért, hogy a születendő gyermekeim mellett lehessek, vállalkozó lettem, amit otthonról tudtam irányítani. Adódott a lehetőség, hogy húsz mennyasszonyi ruhát megvásárolhassak, 1978-ban ezzel indult az üzletem. Azóta a menyasszonyi ruha kölcsönzőt szünet nélkül üzemeltetem. A készlet fokozatosan bővült, több varrónővel dolgoztam együtt. Volt, hogy ketten is dolgoztak egyszerre. A házasulandó lányok teljesen elsőre rászabott ruhákban lehettek menyasszonyok. Az üzlet később kibővült jelmezekkel és alkalmi ruhákkal, volt olyan farsangi szezon, hogy a harmadik emeleten lévő üzlethez a jelmezre várók sora a földszinten állt. Ma már nem a lakásomon, hanem ugyanabban a házban, ahol lakom, de a földszinten kialakított üzlethelyiségben vezetem a kölcsönzőt. Több beszerzési forrásom is van, azonban a ruhák legtöbbször átalakításon mennek keresztül, és kreatív megoldásokkal varázsolom újjá őket. Az évek során nagyon sok tapasztalatot gyűjtöttem az emberekről, arról, hogy kinek mi áll jól. A legtöbb eseteben 4-5 ruha felpróbálása után, 90%-ban azt a ruhát viszik a menyasszonyok, amit először ajánlok.

Bemutatná a családját? Elsősorban a szüleire és nagyszüleire gondoltam.

Édesapám, Weidlich László, Weidlich Pál és Fűrész Ida elsőszülött gyermeke. Apukám tartalékos katonatiszt volt a háború alatt. Én 1942-ben születtem, kéthetes voltam amikor hazaengedték szabadságra hozzánk. Apám azonban fontosnak tartotta, hogy a katonái ne maradjanak egyedül, és ezért visszament a frontra, pedig a születendő gyermeke miatt két hét szabadságot kapott volna. Sajnos pont ebben a két hétben volt a doni áttörés, így orosz fogságba került és ott halt meg hastífuszban. Utolsó szava az volt édesanyámhoz, hogy nagyon szigorúan neveljék ezt a gyereket. Ezt az útravalót kaptam tőle az életre. Édesanyám így is tett, nagyon szigorú neveltetést kaptam.

Ki volt az édesanyja?

Édesanyám Árva Gizella, Árva Pál és Dobó Gizella második gyermekeként született. Bátyjával, Pállal és húgával, Klárával hárman voltak testvérek, mivel legkisebb lánytestvérük Marika négyéves korában meghalt agyhártyagyulladásban. Az Árva család gyönyörű háza a Papszernek ma is az ékessége.

Mi történt a családdal a második világháborút követően?

Édesanyám férje elvesztése után az ózdi vasgyárban dolgozott adminisztrátorként. Bátyja, Pál az ózdi vasgyár magas beosztású mérnöke volt és Dunaújváros egész ipari beruházását ő irányította. Így került a család a háború után Ózdra, félve, hogy deportálnak. Édesanyám bátyja adott lakhatási lehetőséget számunkra. Édesanyám édesanyja, nagymamám, Dobó Gizella velünk élt, ő gondoskodott rólam, míg anyukám a vasgyárban szabadságát nem kivéve évekig állandóan dolgozott, hogy megélhessünk. Számomra ő volt az az asszony, aki felnevelt, ő volt mellettem gyerekkoromban és már asszony koromban is a legtöbbet. Nagyon jól főzött, Miskolcon a Korona étteremben tanult meg sütni–főzni. Kézzel írt szakácskönyveiből a mai napig készülnek a jobbnál jobb sütemények.

Édesanyja családját is bemutatná az olvasóknak?

Édesanyám édesapja Árva Pál, Miskolc város főmérnöke volt, és részt vett a lillafüredi Palotaszállónak a tervezésében is. Építészmérnökként több épület tervezése, illetve kivitelezése is a nevéhez fűződik a városban. Újságot is kiadott, és az akkori miniszterelnöktől méltóságos címet kapott.

Térjünk vissza Weidlich Lászlóra. Édesapját is ugyanarra a pályára szánta Weidlich Pál, amit saját maga is végigjárt?

Weidlich Pál - bár nem itt született -, Miskolc városának ismert és elismert kereskedője lett. Rengeteget járt külföldre, így tanult meg sok nyelven, mert fontosnak tartotta, hogy, amely országból az árut beszerzi, annak a nyelvét is beszélje. Édesapám is hat nyelven beszélt, ugyanis mellé mindig más nyelvű nevelőnőt fogadtak. Nagyapám szerette volna, ha apukám idővel átveszi az üzletet, de ő nem igazán érezte magában a kereskedői vénát. A háború azonban mindent átírt.

Önnek is van két gyermeke, ők hol élnek, mivel foglalkoznak?

A lányom vendéglátóipari főiskolai végzettséggel, rendezvényszervezőként dolgozik Budapesten, az egyik élvonalbeli party service cégnél. Fiam pedig mélyépítő tervezőként dolgozik itt Salgótarjánban. Balázs a munkája mellett nagy sportoló. Ő a helyi Salgótarjáni Hegyikerékpáros Egyesület elnökségében is munkálkodik. Mindkét gyermekemhez közel áll a zene világa. A fiam dobol, Piroska lányom pedig évekig klasszikus éneket tanult. Zenekarban is zenélnek, énekelnek együtt. Fiam révén két unokám van, a 15 éves Bálint és a 13 éves Dani.

Mennyire tartják a kapcsolatot a család többi tagjával? Az Argentínaban elő családtagok mikor voltak utoljára Magyarországon?

Demes Ferenc unokatestvéremmel, Idus nagynéném (édesapám húga) fiával a családból főként a lányom tartja a kapcsolatot, mert az internethez nem értek, így nem olyan egyszerű nekem a kapcsolattartás. De azért ünnepek alkalmával szoktunk beszélgetni a lányom segítségével. Feriék 2015-ben voltak itt Magyarországon utoljára a feleségével, akkor egy európai körutazást tartottak, és minket is meglátogattak Salgótarjánban. Piroska lányom 2017-ben járt kint Buenos Airesben, azóta ők jobban tarják a kapcsolatot, így rajta keresztül mindig kapunk híreket, hogy bővül a család. Ott is két gyerek van, Sanyi és Adri. Sanyi többször is volt már Magyarországon, cserkészként saját készítésű tutajon is leúsztak egyszer a Dunán. Náluk már öt unoka is van, de a család minden tagja a mai napig beszéli a magyar nyelvet, pedig már Feri unokatestvérem is Argentínában született. Az ő szülei még a negyvenes évek elején menekültek ki Dél-Amerikába.

Igen, erről mi is (a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesület, a szerk.) értesültünk, amikor a Weidlich Pál Kereskedelmi és Vendéglátóipari Nívódíj kapcsán felvettük velük a kapcsolatot. Hihetetlen, hogy ennyire komolyan "ápolják" a magyarságukat.

Az unokákra sokat vigyáznak a nagyszülők, de a szabály az, hogy csakis magyarul lehet velük beszélni. Ferencnek volt egy testvére is, András, aki evangélikus pap volt Argentínában. Sajnos pár évvel ezelőtt elhunyt.

Elég gyakran jár a családja városunkba. Mi a kedvenc helyük Miskolcon,? Természetesen csak a Weidlich-palota és a villa után.

Én már sajnos nem járok túl sokat, egészségi állapotom miatt nem szívesen utazom, de gyermekeim minden évben ellátogatnak a sírokhoz, jobban mondva már csak az Árva sírhoz, mert a Weidlich sírra sajnos rátemetkeztek a Mindszenti temetőben. Ha a gyerekek Miskolcon járnak szívesen kirándulnak a Bükkben vagy Bánkúton. A kirándulás és természetjárás a vérükben van, hiszen édesanyám is nagy természetjáró volt, a kohász kék utat többször is bejárta, egészen idős koráig a természetjárásnak élt.