A hosszú házasság titka: könnyű, ha a párunk türelmes és empatikus

A házasság hetén megkerülhetetlen a kérdés, vajon mi a hosszú házasság titka. Olyan közismert embereket faggattunk erről, akik évtizedeken át tartottak ki párjuk mellett.

Sok-sok türelem

– Több mint 44 évig éltünk együtt a feleségemmel, de sajnos 5 évvel ezelőtt elhunyt – mondta lapunknak Fecske Csaba költő, aki élete nagy részét Miskolcon töltötte, most Arnóton él. – Február 3-án lett volna az aranylakodalmunk, de sajnos ő ezt már nem érhette meg. Úgy gondolom, a titok a türelem. Legyünk egymással türelmesek. Nem arra kell törekedni, hogy mindenképpen nekem legyen igazam egy-egy vitában. Tudni kell engedni. Nekem is nagy türelmem volt a feleségemmel szemben, neki pedig velem szemben. Mert ugyan jámbor, csendes lélek vagyok, de azért hosszú éveket letölteni velem nem olyan könnyű. Akinek olyan mániája van, hogy az üres papír fölé hajol és órákat, napokat tölt írással, mással pedig nem foglalkozik, úgymond kissé bogaras, azt nem könnyű elviselni. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy türelmes volt velem. A hosszú házasságunk annak is köszönhető volt, hogy sok örömet éltünk át együtt. Voltak persze hajótörések, rosszabb időszakok is, de a szeretet túllendíti az embert a nehézségeken. Nagyon szerettük egymást, és türelmesek voltunk, ez tartott össze minket, ez a hosszú házasság titka – hangsúlyozta a költő.

– A két gyermekünk között másfél év különbség van. Nagyon szerettük őket, és sok-sok örömet okoztak nekünk. Az értük való izgalom is összekötött minket. A feleségem még megérte az öt unokánk születését, de azt már nem, hogy lássa őket felnőtté cseperedni. Egyébként úton van az első dédunokám is – újságolta boldogan Fecske Csaba.

Egységet alkotnak

A hosszan tartó házassághoz természetesen az is kell, hogy két, összeillő ember alkosson egy párt. Így van ez Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet, a Földes Ferenc Gimnázium igazgatóhelyettese házasságában is.

– A férjemmel 41 éve vagyunk egy pár, 35 éve házasok. Úgy gondolom, mi tényleg egy egységet alkotunk, és mindkettőnk értékrendjében legfontosabb a család – fogalmazott. – Ami nagyon jól működik a mi esetünkben, hogy mindig mindent megbeszélünk. Amikor hazaérünk, elmeséljük egymásnak, hogy mi történt aznap. Ügyesen tudjuk egymás formálni. A férjem például okosan rá tud vezetni, ha úgy véli, hogy nem látom jól a dolgokat, de ez fordítva is így működik. Jól egymásra találtunk, és ha valami baj van, akkor összekapaszkodunk. De az örömöket is együtt éljük meg. Nagyon nagy szerencsém van, mert végtelenül türelmes, szerető, empatikus férjem van. Nálunk olyan a felállás, hogy ő csendes, keveset szól, de akkor nagyon jót, én vagyok a beszédesebb. Aztán vannak olyan apró kedvességeink, hogy minden hónap 21-én azt mondjuk egymásnak, boldog 21-ét. Annak az emlékére, hogy annak idején augusztus 21-én ismerkedtünk meg. Az is nagyon fontos, hogy megosztjuk egymás között a terheket. Huszonkét éve vagyok igazgatóhelyettes, és ezt nem tudnám úgy csinálni, ha nem lenne mögöttem biztos háttér, lelki támogatás. A házasságunkban nagyon jól működik a munkamegosztás. A férjem sokat segít nekem, de figyelünk egymásra, hogy mikor melyikünknek nehezebb, és ha szükséges, átvesszük egymástól a feladatokat. A férjem például nemcsak főz, de zseniális szakács, ezt teljesen átvállalta tőlem. Egyébként a két fiunk is kiválóan helytáll a konyhában – jegyezte meg Kovácsné Szeppelfeld Erzsébet.

Feltöltő élmények

Elmondta azt is, hogy a férjével minden hétvégén kirándulnak. Ez kell az életben maradáshoz, ez tölti fel őket energiával. Fontos, hogy legyenek közös hobbijaik, de természetesen, az sem szerencsés, ha állandóan együtt vannak, egymásra telepszenek. A közös élmények azonban nagyon fontosok.

– Mindketten sokat dolgozunk, nagy teherbírásúak vagyunk, de az időnkbe a kirándulás is belefér. Amit az ember igazán akar, arra tud időt szakítani. Fontos az is, hogy két, egymáshoz illő ember találkozzon és kössön házasságot – tette hozzá végül az igazgatóhelyettes.