Esszéjével nyert a miskolci pedagógus

Miskolci nyugalmazott pedagógus Tamáska-Varga Ákos lett az egyik nyertese a Nyugdíjasok Országos Szövetsége által kiír irodalmi pályázatnak próza kategóriában. Az írás szeretetéről beszélgettünk a magyar-történelem szakos tanárral. 

A küzdelemről írt esszét 

– Meglepetésként ért a győzelem, mert az eredményhirdetést nem kísértem figyelemmel. Véletlenül láttam meg az interneten a pályázati felhívást, amelynek a témája fogott meg. Az ember tragédiájából szerepelt az ismert Madách idézet, hogy „A cél halál, az élet küzdelem, S az ember célja e küzdés maga.” Nekem is ez az ars poeticám – árulta el Tamáska-Varga Ákos. – A küzdelem fogalmat nem rossz értelemben használom az esszémben, amelynek az a címe, hogy Erdei túra tanmesékkel. Majdnem ötven évig tanítottam gyerekeket szívvel-lélekkel, mert már 19 évesen képesítés nélkül is a katedrán álltam. Az esszémben az osztálykirándulásokon leszűrődött tapasztalataimat írtam le. A mai társadalom egészére, de különösen a fiatalokra jellemző a türelmetlenség és az, hogy küzdelem nélkül szeretnének eredményeket elérni. Ez egy túra alkalmával különösen egyértelműen megmutatkozik, ahol folyton kérdezgetik a gyerekek, hogy mikor érünk már oda. Pedig Konfuciusz is azt mondta, hogy az ezer méteres út is egy lépéssel kezdődik. 

Legfőbb hobbija az írás 

Bár az írás végigkísérte az életét, ehhez hasonló alkotói pályázaton még nem nyert a pedagógus. 

– Korábban is gyakrabban vettem részt sikerrel pályázatokon, de ezeken inkább a szakmai, pedagógiai, módszertani írásaim jelentek meg. Legnagyobb sikereimet a tanári pályán értem el. Ezt azt hiszem, hogy egészséges kíváncsiságomnak és annak köszönhetek, hogy szívesen továbbadom a megszerzett tudásomat. Többször meghívtak az egri egyetemre szakmai konzulensnek és az ELTE Bölcsészettudományi Karára is előadást tartani. Most, hogy nyugdíjba mentem, több időm lett, így újra szeretnék pályázni, esetleg verssel is – fejtette ki a díjazott. 

Jól megérdemelt pihenés 

A sikeres pályázó tavaly szeptemberben vonult ténylegesen nyugalomba. 

– Hivatalosan már négy éve nyugdíjas vagyok, csak mellette dolgoztam a Selyemréti református általános iskolában. Tavaly ballagtattam az utolsó osztályomat. Amikor eljöttem nyári szünetre még nem is tudatosult bennem, hogy már nem kell többet visszamennem. Ezzel csak ősszel szembesültem, amikor szeptember 1-jén kinéztem az erkélyajtón és láttam az iskolatáskás gyerekeket. Sokan kérdezik azóta tőlem, hogy nem hiányzik-e nekem a tanítás, de az az igazság, hogy örülök a megérdemelt pihenésnek. Körülbelül két hónapos átállásra volt szükségem, hogy megtaláljam az új élethelyzetben a feladatomat. Az életem tartalmas maradt, mert az írás mellett, a Selyemréti református templomban a gyermekistentiszteleteken szoktam gitározni, zongorázni – osztotta meg a nyugdíjas pedagógus.