Minden adott, hogy a „sorsod Borsod” életérzés pozitív tartalmat kapjon

„Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mikor azt gondolom, igen, ez a sorsunk, de nem a végzetünk” – mondta lapunknak dr. Alakszai Zoltán, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye főispánja, aki szerint a vármegye gazdasága megerősödött, érezhető pozitív tendenciákat, kitörési pontokat lát. A kormányhivatal vezetőjeként büszke kollégáira, akik az évi több mint kétmillió ügy lebonyolítása mellett az elmúlt időszakban pluszfeladatokkal is megbirkóznak.

Milyen évet zárt tavaly gazdasági szempontból a vármegye?

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye mindig is speciális helyzetben volt. Azt pedig végképp nem mondhatjuk, hogy a térség a rendszerváltás nyertese lett volna. Ugyanakkor a tavalyi évet nézve látszik, hogy a 2010 óta elvégzett munka eredményeket hoz. Van mire büszkének lennünk, még egy olyan nehéz évben is, mint amilyen a 2022-es volt: ahogy a Covidból éppen csak kijöttünk, rögtön a háború hatásaival és a brüsszeli elhibázott szankciós politika következményeivel kellett és kell megküzdenünk.

Kérem, mondjon trendeket, számokat! 

Például, sikerült tartani a foglalkoztatási számainkat, a munkanélküliségi ráta 5,8 százalék volt a KSH adatai szerint (2022. III. negyedévben a 15–64 éves népesség körében), de említhetem az agrártámogatásokat is, ezek értéke meghaladta a 39 milliárd 670 millió forintot. Ezek a számok is azt mutatják, hogy vármegyénk az elmúlt évtizedben megerősödött.

Nem kétarcú a vármegye? Amíg vannak nagyvárosok, ahol jó a foglalkoztatási mutató, szépen érkeznek a befektetések, addig a serpenyő másik felében olyan régiók, falvak vannak, amelyek esetében ez nem mondható el.

Az igaz, hogy egyszerre van jelen a munkaerőhiány és a munkanélküliség is egyes szektorokban, illetve régiókban. Ugyanakkor látványosan sikerült növelni a foglalkoztatást, a befektetések és a kormányzat munkaerőpiaci stratégiája révén, és ez szinte már mindenhol érezteti kedvező hatását.

A közfoglalkoztatás mennyire meghatározó? 

Ez az egyik része a sikereknek. Örömmel kijelenthetem, a közfoglalkoztatásban részt vevők jelentős része tudott váltani, és el tudott helyezkedni a versenyszférában. Márpedig a program célja ez.

Merre tovább? 

Továbbra is feladatunk, hogy szakképzett munkaerőt biztosítsunk az ide érkező befektetőknek, de emellett lehetőséget kell teremteni az alacsony iskolázottságú embereknek is.

A Magyar Falu Program és a falusi csok eredményeivel elégedett? 

Sosem vagyok elégedett (nevet – a szerk.), de a viccet félretéve, azt el kell ismerni, hogy sosem tett annyit a magyar vidékért egyetlen kormány sem, mint a mostani. Vármegyénk 358 településének döntő része kistelepülés, ahová sok milliárd forint érkezett, amiből vagy fejlesztések lettek, vagy épp lehetővé tették a település számára a túlélést.

A fiatalok meg tudják találni a számításaikat? 

Igen. Meggyőződésem, hogy aki szeretné, akarja, az ma már megtalálja. Találkozom olyan fiatalokkal, akik visszatértek, de olyanokkal is, akik más vidékről költöztek ide. Már két egyetemünk is van! A Miskolci Egyetem mellett újra önálló és a nemzetközi kitörésen dolgozik a Tokaj-Hegyalja Egyetem Sárospatakon. Ez pedig sokat jelent, óriási lehetőség minden fiatalnak. És az oktatás mellett a befektetések is hozzátesznek, hogy itt helyben elérjék a fiatalok a kitűzött céljaikat. Nem vagyunk az út végén: szívós munkával tovább kell mennünk.

A vármegyének milyen kitörési pontjai lehetnek? 

Először is a hitünk, a nem csökkenő akaratunk! Meg­győződésem, hogy ez a legfontosabb. Másodszor a 358 település kultúrája, identitása. Természeti kincseink, nemzeti parkjaink, világörökségi értékeink, a hagyományokkal bíró, de korszerű és egyre korszerűbb ipar, a színvonalas felsőoktatásunk. De leginkább az itt élők lokálpatriotizmusa a garancia a sikerre itt, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében.

Nem érzi úgy, hogy az itt élő emberek túlzottan pesszimisták? 

Ez régebben így volt, de azt tapasztalom, ez már nem teljesen igaz. A borsodi, abaúji és zempléni emberek mind vágynak arra, hogy a korábbi negatív képet, életérzést, ami a vármegyénkhez kapcsolódott, megfordítsuk, átformáljuk, elfelejtsük. Hiszem, most minden lehetőség adott, hogy a „sorsod Borsod” életérzés pozitív tartalmat kapjon. Tudom, hogy nem vagyok egyedül, mikor azt gondolom, igen, ez a sorsunk, de nem a végzetünk. A lehetőséggel pedig élnünk kell. Nem holnap, hanem ma és mindennap.

Beszéljünk a kormányhivatalról! Korábban a Covid, most a háború okozta számos kihívással, új feladattal mennyire birkóztak meg? 

A kormányhivatal 2700 dolgozója éves szinten több mint kétmillió ügyet intéz, s ehhez jöttek és jönnek még a pluszfeladatok. A koronavírus-járvány alatt az oltásszervezésben, a logisztikában, a tesztelésben vettünk részt, illetve a plusz gazdasági támogatási formák koordinálásában. Aztán jött a háború a szomszédunkban, ahol részt vállalunk a menekültek fogadásában, ellátásában. Mindezek teljesítéséhez a kormányhivatal dolgozóinak a korábbi komfortzónájukból ki kellett lépniük, és ezt sikerrel tették és teszik. Nem túlzás azt állítani, hogy lassan a rendkívüli helyzetek határozzák meg az új komfortzónát.

A háború következménye az energiaválság is. Hogyan sikerül ezzel megbirkózni? 

Egy kihívás esetén két testtartás létezik: vagy sodródik az ember, vagy megpróbál kapaszkodókat találni. Mi az utóbbit választottuk. Átszerveztük, folyamatosan javítjuk a működésünket, ami nem csupán pénzspórolást jelent, bár az is jelentős.

Mit éreznek ebből az ügyfeleik? 

A rendelkezésünkre álló információk alapján elégedettek az ügyfelek a munkánkkal.

Igazgatási szünetet rendeltek el december végére, január elejére… 

Valóban, ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy csökkentsük energiafelhasználásunkat. De négy kormányablakunk nyitva volt, más területek is elérhetőek voltak, így az ügyfeleknek lehetőségük volt intézni az ügyeiket. Csak a kormányablakokban 7370 ügyfél jelent meg ezen időszak alatt.

Milyen hatékonysággal dolgoztak ez idő alatt? 

Mindössze egy ügyfél jelezte, hogy nehézségbe ütközött egy ügy elintézése során. Szerintem ez önmagáért beszél, és kollégáimat dicséri.

A Mesterséges Intelligencia Asszisztens pontok hogyan váltak be? 

A munkánk sikerességét az is méri, hogy mennyire egyszerű, mennyire kényelmes egy ügyet elintézni. Ebben segítenek az elektronikus és az intelligens megoldások, például a most kiépülő asszisztenspontok, amik mesterséges intelligenciával felszerelt gépek. 12 gyakori ügy, például a jogosítvány megújítása, erkölcsi bizonyítvány igénylése intézhető általuk. Azon vagyunk – és a kormány is sokat áldoz erre a célra –, hogy minél egyszerűbb legyen az állammal való kapcsolattartás, az ügyintézés.

Mi van az olyan kistelepülések, zsákfalvak lakóival, akik távol élnek a nagyvárosoktól, ők hogyan tudnak ügyet intézni? 

Tíz éve alakult ki a járási struktúra, vármegyénk 16 járásában 23 kormányablak várja az ügyfeleket, ahol évi 706 ezer ügyet intéznek. Kérdésére válaszolva, akik a kormányablakokba, járási hivatalokba nem tudnak sehogyan sem eljutni, azok egy meghatározott ütemterv szerint egy-egy településre érkező kormányablakbuszokon megkapják a segítséget. Nem túlzás azt állítani, hogy ezekben az esetekben az állam szinte házhoz megy.

Miközben a vármegye élen jár a hulladékbegyűjtésben és -hasznosításban, úton-útfélen, erdőn-mezőn szemétkupacokba ütközik az ember. Mit tudnak preventív módon és büntetési oldalról tenni? 

Egyfelől hatósági feladatunk van: az illegális hulladék felszámolásában kötelezzük a felelősöket, hogy szüntessék meg a jogellenes állapotot, szállítsák el a szemetet. Végső soron, bizonyos esetekben pedig mi magunk, a kormányhivatal számolja fel a szemétkupacokat, -hegyeket. Ahogy tettük ezt 2022-ben is, a vármegyéből összesen 5 ezer tonna, 4500 köbméter hulladékot szállítottunk el, megtisztítva ezzel több mint 10 ezer m2 területet.

Bejelentéseket lehet tenni a HulladékRadar applikáción keresztül is, ezek mennyire váltak be? 

Tavaly 154 településről 1143 bejelentés érkezett, a telefonos alkalmazást pedig több mint húszezren töltötték le. Ebből nyilvánvaló számomra, hogy mindenkit zavar a szemét, mindenki támogatja, hogy felszámoljuk az illegális hulladéklerakókat. Nem is csoda, képzeljük el, ötezer tonna egyetlen évben az illegálisan lerakott hulladék mennyisége!

Beszéljünk a vármegyeszékhelyről, annak szivárványos vezetéséről! Ön korábban azt nyilatkozta lapunknak: „Attól tartok, számos kérdésben meg van kötve a keze (Veres Pál polgármester – a szerk.), és a döntések jelentős részét nem ő hozza. Sok miskolci gondolja így […]. A miskolciak Veres Pált polgármesternek választották, és kaptak a nyakukba egy szövevényes baloldali érdekcsoportot. A politikai felelősség azonban mindig a polgármesteré.” Fenntartja a véleményét? 

A véleményemet, hogy végső soron mindig az első számú vezető viseli a felelősséget, fenntartom, de nekem nem feladatom mélységében minősíteni a jelenlegi városvezetést, ezt majd a választók megteszik 2024-ben az önkormányzati választáson. Tény azonban, hogy a választás érdekcsoportról szóló „apró betűs része” ma már nagyító nélkül is látható.

Úgy érti, szemmel látható, hogy a városvezetést belső feszültségek terhelik, feszítik? 

Nézze, mi, akik a köz szolgálatára esküdtünk fel, bármilyen szerepben, akkor végezzük jól a feladatunkat, ha nem saját magunkkal foglalkozunk, hanem a hozzánk fordulók ügyeivel. Szerintem Miskolc is előbbre jutna, ha ezen elv mentén működne. Az eddigi teljesítmény szemmel látható.

A baloldali városvezetés gyakran hangoztatja, hogy a kormány elvett ennyi meg annyi pénzt a településtől, vagy nem adott elegendő támogatást. Mit gondol erről? 

Azt, hogy nem igaz! Csak működésre több százmillió jött a kormánytól, a megnövekedett rezsiköltségek enyhítésére pedig nemrég érkezett 1,2 milliárd forint Miskolcra az önkormányzathoz. Ha azt mondja a városvezetés, hogy a kormánytól nem jön pénz, vagy kevés pénz jön, az csupán politikai lózung. Másfelől nehéz komolyan venni azt a fajta kommunikációt, amit ezzel kapcsolatban folytatnak. Tavaly év végén 20 milliárd forint hiányt kommunikáltak. A napokban azt olvasom, már 30 milliárd a büdzsé hiánya. Ki tudja ezt követni? A városházán állítólag az a mondás, hogy nagyokat kell mondani. Nos, nagyotmondásból nincs hiány.