Az alpesi tündér is megjelenik

A Szimfonikus bérlet hetedik hangversenyére várja a közönséget a Miskolci Szimfonikus Zenekar április 3-án, hétfőn a Művészetek Házába este 7 órára. Felcsendül Vivaldi: g-moll kettősverseny gordonkára és zenekarra, Beischer-Matyó Tamás: Quaint Dances (ősbemutató) és Csajkovszkij: Manfréd-szimfónia. Az est karmestere Tóth Sámuel lesz. Közreműködik a Miskolci Szimfonikus zenekar, valamint Blaskovics Bence és Hadobás Gergely gordonkán, az együttes szólamvezetői. Antonio Vivaldi, a velencei barokk mester szinte minden rendelkezésére álló vonós, pengetős, valamint fúvós hangszerre komponált versenyművet, nem is szólván a különféle kombinációkról. Mintegy harminc fennmaradt szerzeményében foglalkoztatott szólógordonkát, ám csak egy olyan versenyművet hagyott hátra, amely két gordonkára és zenekarra készül, az esten felcsendülő g-moll darabot.

A zenekarnak írta

Beischer-Matyó Tamás Erkel-díjas, kortárs zeneszerző új művet írt a Miskolci Szimfonikus Zenekar felkérésére. 

Így vallott darabjáról: A címben szereplő „quaint” szó első jelentése „furcsa”, de egyaránt jelent különöst, ami valamilyen ódivatú módon elegáns, vagy legalábbis ezt a hatás kelti. Divatjamúlt, de nem avítt. Régi, de mégis közel áll hozzánk. Ez a gondolati kettősség lett ennek a nagyzenekari műnek az eszmei vezérfonala: legyen furcsa és ódivatú, ám mégsem idézet. A mű négy, egymásba szinte észrevétlenül áttűnő részből áll. Az első fényes és csillogó forgatag, a második lassú, ünnepélyes, titokzatos vonulás. A harmadik érzékeny és érzéki ritmusú tánc, leginkább az ’50-es-’60-as évek latin táncaira emlékeztet. A negyedik pedig erőteljes és ritmikus, rövid motívumok ismétléséből összeálló zenei szövet. Majd a rész végén négy zenekari szólista improvizatív hatású játéka hallható, mely megidézi a kora huszadik század szórakoztató zenéinek szabad világát. A táncokat a teljes zenekar zárja. Csajkovszkij Manfréd történetét a hagyományos, négytételes szimfónia-keretbe illesztette. Az első tétel kezdete mintha Manfréd jellemének két legfontosabb vonását, az önmagával való reménytelen vívódást, valamint, a vonósok témájában, a bűn elkövetése előtt a hősben élt, de mára elenyészett harci kedvet állítaná szembe egymással. A később felhangzó h-moll Andante valószínűleg Astarte portréja. A második tétel nyilvánvalóan scherzo, melyben, Csajkovszkij szavai szerint, „az alpesi tündér megjelenik Manfréd előtt egy szivárvány alatt”.