„Nem vagyok csodabogár, sem szuperhős”

Életútja és szakmai tevékenysége alapján érdemesnek találták arra, hogy „hétköznapi hősként” jelenjen meg a hátrányos helyzetű fiatalok előtt, mint roma származású példakép.

– Teljesen meglepetésként ért a jelölés. Aztán kiderült, hogy az egyik fiatal javasolt engem, akinek az életét próbálom egyengetni. Egy független szakmai zsűri értékelte a beérkezett javaslatokat és választotta ki a tíz Aranypánt-díjra jelöltet – osztotta meg dr. Gulyás Klára. – Már a jelölés is nagyon megható volt. Később a szavazás során hatalmas, több száz megosztást generáló kampány bontakozott ki mellettem a tanítványaim körében a közösségi médiában, ami teljesen elvarázsolt. Magam is megosztottam az RSK által összeállított rövid életutamat, azzal a jelmondattal, hogy „bárki nyer, nyerünk.” A díjátadón minden jelölőt megkértek, hogy tartsanak egy kortesbeszédet. A tanítványom ebben azt mondta, nem azért büszke rám, mert felsőfokú végzettséggel vagy doktori fokozattal rendelkezem, hanem mert a diákok őrangyala vagyok.

Az oktatás fontos számára

A díjazott máig hálás nagyszüleinek és szüleinek, akik egész életükben azért dolgoztak, hogy ő és a testvérei minőségi oktatásban részesüljenek.

– Az én életemben természetes volt, hogy továbbtanultam. Teljesen más, sokkal szerencsésebb élethelyzetből indult el az életutam, mint a legtöbb roma gyereknek a pályája. A Forróról származó nagyszüleim egy munkalehetőség révén Miskolcra költöztek, ami a jelenlegi életemet döntően meghatározta. Édesanyám Miskolcon kezdte a középiskolai tanulmányait, és szakmunkás bizonyítványt szerzett. Édesapám pedig tetőfedőként önkormányzati cégnél dolgozott, így igényelhettünk önkormányzati bérlakást a Széchenyi utcán. A jó lakókörnyezet is hozzájárult, hogy bekerültem a Fazekas Utcai Általános Iskolába, és minőségi oktatásban részesültem. Aztán az osztálytársaimhoz hasonlóan továbbtanultam. Ekkoriban még nem volt kapcsolatom roma fiatalokkal, így a közösségi roma identitástudatot már csak huszonéves korom körül kezdtem el megélni, amikor egy programnak köszönhetően megismerkedtem hozzám hasonlókkal – mondta.

Miatta választják a képzést

Az Aranypánt-díj médianyilvánossága révén több hátrányos helyzetű diáknak tudott reményt nyújtani az oktató.

– Bár a médiaszereplés idegen tőlem, úgy érzem, hogy néha be kell vállalnom, mert sok fiatalhoz eljuthatok ezáltal. Talán hitet és erőt adhatok nekik ahhoz, hogy az esetleges élethelyzetükből adódó nehézségek vagy az őket ért diszkriminatív atrocitások ellenére merjenek nagyokat álmodni és bártan jelentkezni egyetemi képzésekre. Ezenkívül az egyéni mentorálás, amelyet szabadidőmben biztosítok hátrányos helyzetű roma és nem roma fiataloknak, ugyancsak elősegíti a tanulmányi sikerességüket. A roma értelmiségi kör nagyon szűk, minimális körükben azoknak a száma, akik egyetemi oktatóként dolgoznak. A hallgatóimnak a szemében éppen azzal tudok hiteles lenni, hogy tudják, adjunktusként tevékenykedem. Ez különösen a roma, illetve a nehézséggel küzdő hallgatóknak jelent pluszt. Közülük vannak, akik azért választják az adott szakot, mert ott tanít egy roma oktató. Azt feltételezik, hogy ha bármilyen támadás érné őket a felsőoktatásban, akkor meg tudnám védeni őket. Mindez a nem roma egyetemisták számára éppen annyira fontos, ugyanis a roma emberekkel szembeni nézeteiket döntően meghatározza, ha egyetemi oktatói szerepkörben is találkoznak roma emberekkel. Valamiért az a közfelfogás terjedt el, hogy ha valaki nem viseli magán a szegénység jegyeit, vagy nem felel meg azoknak a sztereotípiáknak, amelyeket a cigány emberekhez kötnek, akkor már nem diszkriminálják. Sajnos ez nem igaz, csak az intenzitása és a jellege változott meg az engem ért atrocitásoknak. Erős szerepelvárás, hogy a romák évszázados problémáját nekem kellene megoldani. Bár nem vagyok csodabogár, sem szuperhős, mégis gyakran így tekintenek rám – fejtette ki adjunktus.

Roma kultúra jó színvonalon

Dr. Gulyás Klára két olyan szervezetben is tevékenykedik még, amelynek a nemzetiségi kultúra bemutatása, népszerűsítése a célja.

– Az Episztémé Egyesületet 2019-ben egy társadalomtudományok révén kapcsolódó szakmai közösség hozta létre. Azt tapasztaltuk, hogy a roma holokauszt emlékezetpolitikájának még nincs beágyazottsága Magyarországon és Borsodban. Úgy gondoltuk, hogy ehhez szükség lenne egy emlékműre, aminek a megvalósításához formális szervezetté kellett válnunk. Két éve a miskolci Kálvárián lepleztük le Kosztics László fafaragó szobrászművész roma holokauszt emlékművét. Azóta a nemzetiségi kultúra reprezentációjáért dolgozunk. A roma holokauszt nemzetközi napján kívül, amit augusztus 2-án tartunk, az április 8-i romák világnapja és december 18-i nemzetiségek napja alkalmából szoktunk magas színvonalú kulturális rendezvényeket szervezni. Az UCCU Roma Informális Oktatási Alapítvány pedig egy budapesti székhelyű, nemzetközi lefedettségű szervezet. Ennek berkein belül roma értelmiségi fiatalok tartanak érzékenyítő foglalkozásokat nem roma gyerekeknek iskolákban. Jelenleg stratégiai tanácsadóként és oktatási szakértőként segítem társadalmi munkában a szervezet tevékenységét. Miskolcon azon dolgozunk, hogy hasonló önkéntes csapat jöjjön létre – számolt be beszélgetőtársunk.