Napi egy

Ennie mindenkinek kell, még akkor is, ha a sorsa nem alakult valami fényesen. Ha most éppen valamelyik hajléktalanszállón húzza meg magát, vagy van ugyan egy kis kajiba a város peremén, ahol eléldegélhet, de élelemre már nem telik. Enni pedig mindenképpen kell. Akkor is, ha a népkonyha messze van, gyalog elérhetetlen. Legfeljebb marad a kukázás, a koldulás és egyéb olyan módszerek, amelyekről nem is akarunk tudni.

Egyházak, alapítványok, segélyszervezetek, állami és uniós források is segítik a társadalom peremére szorult embereket.

A segítők nem firtatják, ki miért került nehéz helyzetbe. Szállást adnak, meleg takarót, tápláló ebédet, tiszta ruhát, hidegben vastag kabátot és évszaktól függetlenül néhány emberi szót.

Áprilistól (úgy tudni, csak átmenetileg) nem érkezik az unió által finanszírozott napi egy tál étel. Bármi is áll az okok mögött, sok embernek nagyon fog hiányozni a meleg ebédje vagy vacsorája, ami eddig talán az egyetlen biztos pontot jelentette az életében.