A pápa tolmácsa soha nem játszhat kottából

A Kossuth Rádió hírműsorának egykori főszerkesztője Ferenc pápa háromnapos apostoli látogatása során tolmácsolt őszentsége és a magyar kormányfő megbeszélésén, valamint a Vatikán legmagasabb rangú küldöttségének és a magyar kormány tagjainak tárgyalásán. Szomráky Bélát benyomásairól, élményeiről és emlékeiről kérdeztük.

Miképpen készült fel a feladatára?
A rendszerváltás óta tolmácsolok a magyar politikai elitnek, vagyis a hazai közjogi méltóságoknak. A sors úgy hozta, hogy megbízatásom kiterjedt a teljes olasz nyelvterületre és így a vatikáni kapcsolatokra is: 1989 óta minden magyar–olasz és szentszéki csúcstalálkozón tolmácsoltam. Személyes történetem: Szent II. János Pál pápának, vagyis Karol Wojtylának huszonnégyszer tolmácsoltam. A tréfa kedvéért mondom, egy időben többször találkozhattam őszentségével, mint a magyar Püspöki Konferencia tagjaival összesen. A felkészülést magam végeztem és végzem: annak idején megismerkedtem a Szentszék által Magyarországra delegált nunciussal, Angelo Acerbivel, aki a segítségemre volt. Külön találkozót is kértem tőle, ezen pedig több kérdést tisztáztunk. A protokollba nem lehet beleszületni, sok mindent meg kell tanulni és el kell lesni. Amikor megkerestek, azaz rám esett a politikusok választása, magam is ezt tettem, beültem az „iskolapadba”.

Hogyan szólította meg Ferenc pápát?
Ahogyan ez mindenkinek a kötelessége: Szentatyának, Szentséges Atyának. Olaszul így hangzik: Santo Padre. Az olasz származású argentin teológus-pappal, aki 2013 márciusától a katolikus egyház 266. pápája, most találkoztam harmadszor.

Nehéz volt őszentségének tolmácsolni?
Átéreztem a feladat súlyát és fontosságát. A tolmács természetesen nem ájulhat el az áhítattól, én is igyekeztem a lehető legjobban, leggyorsabban ellátni a feladatomat. Ilyenkor rendkívüli a gépezet: nem akárhol vagyunk, hanem a Sándor palotában és a Karmelita kolostorban, máskor pedig a Vatikán szentséges falai között. A megbeszélések nagy felelősséget helyeznek a tolmács vállára, de ez nem nyomasztó, ugyanis mint minden más szakmában, ebben is érteni kell a munkához. Ferenc pápa Orbán Viktor miniszterelnökkel folytatott tárgyalása például barátságos és szeretetteljes légkörben, a kölcsönös tisztelet jegyében zajlott, a két fél könnyedén, szellemesen beszélgetett. A diskurzusról annyit, hogy a felek között sugárzott a megértés és az egyetértés például a szomszédunkban zajló háború lezárásával kapcsolatban. Ferenc pápa és Orbán Viktor is kifejezte véleményét: tűzszünetre, azonnali tárgyalásra és békére van szükség. Amikor pedig a kormányfő bemutatta az ajándékait – köztük a tokaji borokat – őszentsége felszabadultan nevetett.

Mit tesz akkor, ha nem hall egy-két szót?
Ez nagyon jó, sőt egyenesen izgalmas kérdés. Most nem akadt olyan kifejezés, amelyet nem hallottam vagy értettem volna tisztán, de ilyen előfordult már. Vallom, hogy még mindig jobb valamit megkérdezni, mint mellé beszélni.

Kötelessége volt-e mindent lefordítani?
A magyar és az olasz nyelv között nincsenek totális megfelelések. Nekem mindig a lehető legjobb szót kellett használnom, vagy helyette nagyon erőteljesen rokon értelmű kifejezést mondtam. Mellesleg két kategória létezik: van jó tolmács és olyan, aki „nem tolmács”. Volt egy aranyos esetem: az egyik államfő egyszer nyilvánosan azt találta mondani rólam, hogy százhúsz százalékos tolmács vagyok, mert százszázalékban azt mondom, ami elhangzik, a maradék húszat pedig arra érti, ette, hogy a csacskaságait nem fordítom le. Az igazsághoz tartozik, hogy ugyanezt persze elmondta néhány kitűnő kollégám esetében is.

Mit csinált akkor, amikor azzal szembesült, hogy egy elhangzott magyar mondásnak nem volt olasz megfelelője?
Azonnal elővettem egy hasonlót. Elárulom, hogy gyakorlatilag nem lehet és nem is tudok mindent szóról szóra lefordítani, ha ezt tenném, elveszne a „dolog” íze, zamata. A tolmácsnak vannak úgymond fogásai: például vicc esetén olasz megfelelőt mesélek, említek, ha versből idéz a magyar fél, egy hasonló témájú, hangvételű olasz verset veszek elő, mert az olasz fél fejében inkább az szólal meg. Ebből következik: az olasz tolmácsnak ismernie kell az olasz történelmet és irodalmat.

Őszentsége hogyan szólította meg a beszélgető partnereit?
Abból kell kiindulnunk, hogy a pápa mindenkit tegezhet, amikor a tömeghez, a hívőkhöz szól. Amikor audencián fogad valakit, vagy őt fogadják, a partnert természetesen magázódva, hivatalos tisztségét megnevezve szólítja meg: elnökasszony, miniszterelnök úr.

A pápa rögtön reagált a hozzá intézett kérdésekre?
Eddig három katolikus egyházfőnek tolmácsoltam és még egyszer sem történt meg az, hogy valamelyikük hosszan gondolkodott volna, mielőtt válaszolt. Az nyilvánvaló, hogy tisztában vannak a tárgyalások technikájával, felkészültek, tudják és értik, hogy miről van szó.

A pápa bármikor eltérhet a protokolltól, ezt Budapesten többször is megtette. Ön mit tett: rögtönzött, vagy a korábbi gyakorlatából merített?
A tolmács nem játszhat kottából. Oldottnak kell lennie és alkalmazkodnia a helyzethez. Nem olyan nehéz ez, szóval ezt a területet se „ragozzuk” túl. Nézzünk egy konkrét példát: megtörténhet, hogy a vendég – adott esetben a pápa – sokáig nézi a panorámát, amelyben gyönyörködik, vendéglátója pedig boldog, hiszen azt látja, tapasztalja, hogy őszentsége érdeklődik. Ilyenkor – ha a vendéglátó gesztusait a vendég nem látja – a tolmács is mutatja, hogy merre van például a Szent István Bazilika, vagy éppen a Rózsák tere, ahová őszentsége el fog látogatni.

A pápai látogatást köztudottan alaposan megtervezik, de előfordulhat késés, csúszhat egyik-másik programja. Ezzel hogyan szembesül a tolmács?
Mindig van egy kis csúszás, kiváltképpen akkor, ha érdekes dolgok kerülnek terítékre. A tolmácsnak nincs dolga, a protokollfőnök jelzi, ha eljött az indulás ideje. Az egyes helyszíneken az elköszönések és a búcsúzások általában rövid ideig tartanak.

Voltak úgynevezett magánjellegű programjai is Ferenc pápának?
Amikor Orbán Viktorral találkozott, miniszterelnökünk bemutatta családját őszentségének. A pápa hozzájuk is szólt, ajándékokat adott nekik és többször is gratulált a miniszterelnöknek a gyermekekhez és az unokákhoz, modván, milyen jó ilyen szép családot látni. A gyerekek pedig megilletődve mondtak köszönetet a Szentatyának. Az ilyen alkalmak rendre természetes módon zajlanak, s magától értetődően valamennyi jelenlévő visszafogottan viselkedik.

A vizitek tartalmaztak frissítő szüneteket?
Ilyesmire nincs szükség, hiszen a találkozók a pápával nem tartanak hosszú ideig, általában maximum húsz-harminc percre tervezik.

Hogyan köszönt el Ferenc pápától?
Mélyen meghajoltam, majd kezet fogtunk. Ne felejtsük, hogy nekem nem az a dolgom, hogy számára beszédeket tartsak. Jó régen történt, hogy Karol Wojtilával, Szent II. János Pál pápával úgy adódott, hogy egy protokolláris véletlen miatt lengyelül kellett beszélnem vele, mire megkérdezte: honnan tudok az anyanyelvén? Azt válaszoltam a szentatyának, hogy a szép lengyel lányok nem csak templomba jártak, mire elnevette magát és ezt válaszolta: „Mindig mondtam, hogy a legfontosabb dolog a szeretet.”

Tolmácsként átnyújthatott-e személyes ajándékot a pápának?
Nem, ő viszont természetesen adhat. Eddig valamennyi egyházfőtől átvehettem egy kis meglepetést, most például őszentsége emlékplakettet nyújtott át nekem.